♥...Missing...♥

Utálom az érzést. Azt, hogy someone is missing. Néha olyan erővel tör rám, hogy már nem is tudom normális vagyok-e vagy sem. Hiába telózunk. Mintha nem lenne elég. Persze, hogy nem elég. Bárki megmondaná, hogy nem az. De mindegy is.

Iskola nagyon flash, ma osztálytáncot mentem csak be tanulni, délre. Ennyi. Amúgy spanyol tánc lesz, olyan fasza flamencós. Elég érdekesen megy eddig, de nem vagyok azért túl rossz szerintem.^^

Elkezdtem járni jógára, és zumbára is. Mind a kettőt élvezem, és mind a kettő átmozgat. No meg kegyetlen izomlázakat okoz. De nem adom fel. Jobb kondiban szeretnék lenni, és még mindig utálom, hogy nem tudok törökülésben ülni a csípőm miatt. Hülye szar. Úgy megdolgozom, hogy hajlik majd, mint a gumi. És tervbe van véve valami küzdősport is, de előtte szeretnék valami alapot, hogy ne puha felfújtként menjek oda.

Holnap reggel hajat mosok.

Sok dologról írnék igazából.

♥Feltenném a fordításomat, ide blogra, mert annyira imádom a Mirrorworld-öt, hogy az már beteges.
♥Írnék novellákat, és azokat is feltenném, ötletre kettő is van + egy FMA-s fanfiction (ami ilyen kisregényméret talán), + egy saját kisregény, saját sztorival és karakterekkel. És persze soks drámával, és elgondolkodtató eszmefuttatásokkal. Mert én így szoktam, ilyen vagyok.
♥Különböző emberekről is írnék, meg véleményt róluk.
♥Szeretnék kifejteni egy-egy témát, amiről éppen van véleményem, például relatív idő, emberi élet, értékek.
♥Szívesen elemezgetném magam is, mivel a blog rólam szól, tehát elvileg benne van az önismereti rész is.
♥Álmaimat is megpróbálnám elemezgetni, no meg persze dokumentálni is. Mert azt senki ne mondja nekem, hogy nem tudok normálisan álmodni. Tudok én. És mindegyik olyan, mint valami film. És nem egyformák annyira, tele van dolgokkal, színekkel, formákkal. És egyik sem hétköznapi témájú.

Nem tudom mikor fogok ilyesmiket post-olni. Most is olyan vagyok, mint valami döglött hal a sivatagban. Azt se tudja, hogy hogyan került oda, csak dereng neki egy horog, meg egy repülő. Bár, igazából annyira halott, hogy még ezek se.
Fáradt vagyok gondolkozni most, és késő is van. Meg aztán azt is érzem, hogy nincs időm.
Ezt rengetegszer érzem.
Van, hogy rajzolnék, vagy nekiállnék, hogy csakazértis írni fogok. Csakazértis elkezdem. De nem, mert azzal hárítok, hogy nincs időm. Animét is néznék, de nincs időm. Pedig mintha lenne.
Leülök gépezni, beszélek Alfonssal fb-on, és így ennyi. Zenét hallgatok youtube-on. De mást tényleg nem csinálok. Most is írhatnék, ahelyett, hogy azon gondolkozom, hogy késő van, nincs időm, mert aludni kell.
Mintha az időm túl gyorsan telne, a homok a homokórámban túl gyorsan pereg lefelé. Szívem szerint megfognám eme tárgyat, és kib*sznám az ablakon. Kell a halálnak időmérő szerkezet. Én nem akarok időt. Azt akarom, hogy ne legyen megszabva, hogy meddig tart egy nap. Hogy minden beleférhessen, ami csak eszembe jut. És még elfilozofálhatnék, de nem teszem, mert tényleg fáradt vagyok. Sok volt a mozgás. És intenzív. És...
...
...holnap hajat mosok.
Ezért korábban kell kelnem.
Na mindenki szurkoljon, hogy megússzam a törit felelés nélkül, mert rohadtul utálok felelni, és úgy érzem egyáltalán nem tudnám elmondani az anyagot, pedig értem, és tudom, hogy mik történtek. Akkor most mondja meg valaki, hogy tényleg tudom, vagy csak úgy érzem, hogy tudom, és tényleg nem tudnám reprodukálni egy felelés alkalmával?

Nah, csőváz!!