Picit elkésett bejegyzés...

Áhá!

A tegnapi napom olyan tartalmas volt, hogy nem is volt időm leírni. Ezt most igyekszem bepótolni.^^
Na szóóóval.
.
Tegnap felébredtem reggel, és anyám közölte velem a napi programot. Ami persze nekem nem nagyon tetszett, mert szeretem a magam útját járni, és nem nagyon bírom, ha parancsokat kell teljesítenem a saját beleegyezésem nélkül..
Természetesen anyám mondta, hogy ezen a progin még lehet változtatni, tehát én el is mondtam az én verziómat. Erre megsértődik, de úgy halálosan nagyon, hogy én mindenre azt mondom, hogy nem. Hogy nekem semmi se jó, és, hogy ő ma már nem is akar csinálni velem semmit. Nekem ez meg nagyon rosszul esett. Leírhatatlanul rosszul. Elrontotta a délelőttömet, és elhasználtam jópár papírzsebkendőt. Lehet, hogy túlérzékeny vagyok... annyira szerintem azért nem, de vannak dolgok, amik...csak úgy...nagyon mélyen érintenek, és magamat hibáztatom érte, és tehetetlenségemben bőgni kezdek. Persze tudom, hogy nem oldja meg a fennálló problémát, de legalább megnyugszom tőle kissé..
Ennek a csodás élménynek köszönhetően tiszteletlenül bántam a Csodálatos És Egyetlen Colonellel. És nem tudom miért, de mondtam a dolgokat a nem-kedves stílusommal. Közben pedig utálni kezdtem magam miatta, de nem vitt rá a lélek, hogy bocsánatot kérjek, pedig tudtam, hogy azt kellett volna... de én ilyen fasz is tudok lenni, igyekszem megjavulni..^^' Szóval.. ha olvassa ezt az imént említett illető, akkor.... bocsánat.

Egy idő után lenyugodtam, anyám elment a reptérre a rokonok elé, akik Amerikából jöttek, és juppiiiiiiiiii~~~! Én négyre odamentem nagynénikémhez, és ott volt az egész nagycsalád! (Majdnem.) És ott volt JOHIIII (L)!!! Kedvenc unokatesóm! : D Igaz, hogy kb kétszer beszéltünk egymással a nyár folyamán, évközben meg egyszer se...de...még mindig ugyanolyan jól tudunk szórakozni, meg nevetni, mint régen. És kiderült, hogy ő szívesen találkozott volna velem, meg gondolt is rám, csak valahogy nem jutott el odáig, hogy mondja is. Én meg alapból nem vagyok olyan, aki olyat mond, hogy találkozzunk, de úgy, hogy tényleg legyen belőle valami. Szal odág eljutok, hogy mondjam. Megszervezni meg nem szoktam semmit. ehhheehe~ ^×^'

Ettem nagyon finom túrógombócot, meg ittam energia italt is, szóval fel voltam pörögve. Ehhez még hozzájött az is, hogy kaptam pár felsőt, meg egy HIPERSZUPERÉDES teknősös nyakláncot!!!!!(L)(L)(L)(L) JAAJ! Nem szeretem ugyebár olyan különösen nagyon a teknősöket, de... EZ A NYAKLÁNC. AHH!!! És piros szeme van, ami néha olyan, mint villogna^^ Majd megpróbálok feltölteni róla képet, ha hazamentem. Mert ugyebár most Al-nél vagyok (a szomszédbanXD). Itt aludtam, és már fél 2kor szerintem lefeküdtünk aludni, mert egyszerűen leragadtak a szemeim. Nem tudom, hogy miért.

És csodálatomra az én kedvenc, pótolhatatlan Colonelem megtalálta a blogomat...-_- Ez az én blogom, és azt írok amit akarok! NEM MEGSZÓLNI. Ez a személyes intimszférám..
És még mindig Arumnél vagyok, és..az apja..xDDD Ez KO. Kihív, hogy nézzem, hogy főz. És magyarázza nekem. Meg akar tanítani.-__- Isteneeeeem...xD Fárad az agyam, és fáj tőlee~. Megvárja, amíg Al elmegy fürdeni, és támad. Megcsinálta a kaját, megkóstoltatta velem, én nem mondtam rá semmit, erre elkezd prédikálni az előítéletességemről, meg a világba való beilleszkedésemről, én meg magamban szakadok a röhögéstől, hogy komolyan besértődött azért mert nem ájultam el a főztjétől.xD Szal sztem nemsokára hazamegyek, és viszem a kis öcsikémet is. :D Aki most épp öltözik, és nekem nem szabad hátranéznem. O_O Pedig nem tudom, hogy mit tud öltözködni, amikor ruha se kell neki... de ezt ráhagyom, és inkább nem teszem szóvá, mert...az én hibám, hogy ilyen lett... az én ötletem volt, hogy élesszük fel anyánkat..
Egyelőre ennyi, este lehet, hogy még írok.