" Édes Joslinom, ...

...
A gondolata is fáj annak, hogy egy hónapja nem láttam.
Az újhold is felkelt, de Ön sehol.
Napkelték és napnyugták meleg fényében az Ön arcát kutatom.
Sebzett szívem apró darabokra hullt, hogy darabkái a tű fokán is könnyedén átférnek...
Hiányzik, mint nap a bimbózó virágnak... mint nap a virágnak a fagyos tél markában.
Szépségének fénye nem ragyoghat be, s így szívem keménnyé dermed a hideg tél rideg sötétjében.
Hamarosan Párizsban vívok, fázni fogok, ha nem láthatom viszont...
A remény szerelmünk éltetője. 
A remény ad erőt, hogy a nappalokat s az éjszakákat elviseljem, reménykedve várom a napot, amikor ismét angyali szemébe nézhetek.


A szívem az Öné, hölgyem,


William Örökkön örökké imádni fogom Magát. "