Szerepjáátéééék~ #2 + pár dolog.

~~~~~~ Na itten van a folyt.köv. xD~~~~~~~ //Én ezt most veszettül élvezem..xD beteg módon..O__o //

Edward:
*A lelkek kiabálása lassan halkulni kezd, és a fejében izzó, lüktető érzés is lassan kezd alábbhagyni. Valami furcsát érez, mintha forró, égő testét lefagyasztanák, és vmi hűvös, de kellemes folyadék végigfolyna rajta kívül-belül, bevonva őt, és enyhítve a szenvedést. Erőt vesz rajta a kimerültség, a fáradtság. Fejét szorító kezét is elhagyja mindennemű energia, és lecsúszik teste mellé. Szemeit nem bírja kinyitni, csak zihál, fejét a lift falának döntve. Már nem hallja Gluttony üvöltését se olyan hangosan, és kezd megnyugodni.*

Alfons:

*rémülten zihál és próbálja megérteni mégis mi a fene történt vele. ~Ez…ez nagyon nem jó~ mondogatja magában, és a kezeire mered, mert úgy érzi, hogy ha ez az álom már az elején ennyire durva, mi jöhet még. Remegve próbálja kifújni a levegőt, de csak egy köhögést segít ki ezzel. Lenéz a lyukon keresztül Gluttonyra, aki kínkeserves üvöltés mellett próbál utánuk mászni, de próbálkozása reménytelen. Ettől Alfons mondjuk megnyugszik egy kicsit, de az előbbi világító-kezes Ed-fejéből-szellemek-kijönnek dolog után a nyugalom szó még hírből is elkerüli őt. Alsó ajkába harap, majd több másodperces gondolkodás múlva azt látja jónak, ha nem húzódik el egyetlen ismerettségétől. Vissza ül Ed mellé, és hagyja,h. a kába fiú nekidőljön, és úgy pihenhessen.Szusszant párat, és kezdi a hallucinálásnak betudni a dolgot, amitől roppant mód megnyugszik,vagyis megnyugodna, ha a lift nem állt volna meg egy nagy zökkenés kíséretében. Körbenéz, és látja, hogy nincstovább, megérkeztek, és minél előbb ki kéne szállniuk. Megrázza kicsit Edwardot, és reméli,hogy most csak úgy simán felébred,és nem fog megint szellemsereg kiszállni a fejéből*-Edward! Ébredj…szerintem megérkeztünk *ébresztgeti, de hangja már alig van*

Edward:

*A másik hangja nagyon távolinak tetszik, de kellemesen zúg a fejében. *Al...* résnyire nyitja szemeit, és eléggé elmosódott alakot lát fölé hajolni. Szőkét, kék szeműt... Az öccsét? Az öccsének valami angyali kivetülését? Kinyúl felé, mert meg akarja érinteni az arcát. Úgy érzi, mintha meghalt volna... Nem emberek kiáltoztak a fejében... mások voltak... Köhög egyet, és még egyet, előre kell dőlnie, hogy ne fulladjon meg. Ettől visszarántódik a valóságba, és mély levegőket vesz. Pár helyen még mindig vérzik, de a főbb sebei félig-meddig begyógyultak. Körülpillant, majd Alfonsra néz ismét, immár kinyitott szemekkel, és látni lehet, hogy itt jár a jelenben, és nem máshol.* Mih..? Hol.... *és végig sem mondja, már megpróbál felállni, de majdnem összeesik. Sikerül megtámaszkodnia a másik vállán.* B-bocs...* zavartan-fáradtan elmosolyodik, majd kiegyenesedik. Elhúzza a rácsot, és óvatosan kiszédeleg a liftből, ügyelve rá, hogy ne essen le a lyukon. Egy sötét alagútba értek, melyben egy lépcső vezet felfele, nem túl meredeken. ~ El se hiszem..~ Botladozva megindul előre. Még mindig nincsenek teljesen biztonságban, mivel a homonculus még mindig képes regenerálódni. Le kell zárniuk ezt az alagutat.*Gyereh....* szól hátra a németnek, és továbbhalad. Csak egy lámpa világít a lift mellett, aztán sötétség.. De nem sokat kell haladniuk, és már látni lehet a beáramló fényt, ahogy megvilágítja az alagút végét. A lépcső Dante villájának egyik rejtett hátsó szobájába vezet. ~ Vajon Rose és Wrath..?~ olyan kimerült, hogy még végiggondolni se a képes a kérdést.*

Alfons:

*mikor Edward elkezd ébredezni és felé nyúl ki, nem érti, hogy mégis mi az amit akarhat. Van valami az arcán? Vagy csak meg akarja ütni? Mindenesetre hátrébb húzódik tőle, és már állna is fel, mikor meghallja a fiú köhögését. Egy kisebb pánik lesz rajta úrrá, és egyből elkezdi simogatni a másik hátát, hogy ezzel is enyhítsen a szenvedését. No egen Alfonsnál eléggé kényes téma a köhögés. Megkönnyebbülve veszi észre, hogy Ed nem sokára abba is hagyja a köhögést, és hogy az a ködös tekintet amivel az előbb felé nyúlt eltűnt az arcáról, és helyébe a kétely kerül. A feltett kérdésre Hei már válaszolna is, de az alkimista kis botlás után lábra vergődi magát, és el is indul kifele. A német pedig nagyon nem akar itt maradni egyedül, ezért felzárkózva az alkimista mögött lépked a félhomályban, és egyre jobban kirázza a hideg a helytől. Elmerülten gondolataiba temetkezik, afelől, hogy elmondja e a szőkének, hogy a keze világított és hogy a fejéből lények szálltak ki. Önmagával viaskodik, mivel meg akarja tudni, hogy ez itt bevett dolog e, mert ha igen, akkor nem félne annyira, de ha meg nem, akkor a másik bolondnak is nézheti, és itt hagyhatja egyedül. Pedig most ez az amit a legkevésbé akar. A másik pillantására és szólítására kizökken a gondolkodó „üzemmódból” és arra a következtetésre jut, hogy ha majd biztosabban áll már a lábán –nem csak fizikailag, hanem lelkileg is- akkor majd szóba hozza ezt a dolgot, és reméli, hogy többet nem fog előfordulni. Mikor meglátja a fényt, kicsit elkezd hunyorítani, mert a szeme már annyira megszokta a sötétet, hogy úgy érzi, ettől a fényáradattól menten kiég a retinája. Átlépnek egy ajtófélfán, az ajtó széttörve hever a padlón. Kicsit bizonytalanul körbenéz az antik stílusú építményen, és eléggé kellemes melegséggel önti el. Persze nem tudja teljesen átadni magát ennek az érzésnek, de hosszú órák óta most lát először az ő civilizációjához hasonló helyiséget, vagy dolgot. A mennyezeten egy szép freskó áll, ami lenyűgözi a németet, a figyelmét pedig teljesen rászenteli.  „Kiakasztott” nyakkal nézi a plafonon lévő festményt, és elindul az egyik irányba, hogy még többet láthasson belőle, de véletlenül belemegy Edbe. Visszazökken a művészet világából a jelenbe, és megfogja Ed karját, mielőtt az elesne*-Oh…ezer…ezer bocs. Csak ez a hely…ez emlékeztet engem az én világomra….és annyira jó érzés látni egy ilyet *mutat a plafonra, és figyelme megint teljesen elterelődik.*

Edward:

*Elsőként lép ki az alagútból, és óvatosan körbe kémlel. Még lehetnek itt Dante-hívek, sőt, az a boszorkány is lehet, hogy még életben van..Óvatosnak kell lenniük, és senki sem tudhat egyelőre Alfonsról, meg a párhuzamos dimenzióról.. Nem jó, ha két világ összefolyik. A villa ugyanakkor üresnek tűnik. Nagy, óriási, még annál is nagyobb területen van, kerttel, amin már-már egy saját erdő is lehetne. A ház maga pedig tágas, sok fénnyel, nagy ablakokkal, és fölösleges dísztárgyakkal. Tesz párlépést, majd fülelni kezd, de nem történik semmi, aztán hátulról belemegy egy Alfons, és ha nem kapja el a karját, fel is löki annak rendje és módja szerint.* Figyelj már oda, merre mész! És inkább azt figyeld, hogy nem ront-e ránk valaki! *Bosszúsan felszusszant, és szemet forgat, majd továbbmegy, ki az előcsarnokba. Nem bírja rávenni magát, hogy Rose után kiáltson, inkább csendben marad. Óvatosan lopakodnak végig a hosszú folyosókon, mindenhol ellenséget remélve, míg végül megérkeznek a konyhába. Az alsó szinten nm találtak senkit, szóval Ed ledobja magát az egyik székre és rádől az asztalra fáradtan.*

Alfons:
s-sajnálom *mondja ismét Ednek, és hátrébb is áll tőle. Úgy tesz, mintha a helyiség minden kis zegét-zugát átnézné, de közben csak a műtárgyakat, kisebb-nagyobb csecsebecséket veszi szemügyre jobban. Mikor látja, hogy Ed a konyhaasztalra kidől megcsillan a szeme, mert így esélye lehet arra,h. ezt a szép helyet maga is körbejárhassa*-Öhm... nos Edward...azt hiszem, jobban körbe kéne néznem ezen a helyen, nehogy valami gond legyen...*mondja mosolyogva, és már a konyhába sincs. Gyermekkorát idézi fel ez a hely, mikor a szüleivel még egy Berlin melletti városkában éltek. Hasonlóan nagy volt a kúria, mivel a szülei tisztségviselők voltak. Apja katona, anyja bankár, ami mondjuk eléggé ritka volt női körökben, de apja befolyása végett kitanulhatta a szakmát, így egyetlen gyermeküknek, Alfonsnak tudtak biztos anyagi hátteret nyújtani. A német nagy léptekkel, szinte átsuhan a helyiségeken, amik gyermekkorát idézik fel benne, mikor még minden annyival könnyebb volt. Teljesen megfeledkezik arról hol is van, és a különböző képeken, dísztárgyakon, kandallókon elbámészkodik, miközben furcsán jó érzés tölti meg bensőjét. A tágas terek, a hatalmas csarnokok és termek mind-mind felszabadultabbá teszik a nem idevalót. Már éppen menne fel a lépcsőn, amikor megpillant a földön egy már elfeketedett vértócsát, a Greed-csata emlékét, rajta különböző elszenesedett maradványok. A gyönyörű márványcsempét teljesen beborítja az undorító vér, ami már teljesen megalvadt. A harc nyomait őrzik a szétkarmolt, és szét tört járólapok. Alfons ereiben ismét elhűl a vér, és ez a kép kegyetlenül visszarántja őt a valóságba. Erre a helyre, ami lényegében más mint az övé, mégis egy ilyen egyszerű házzal meg lehetett téveszteni az agyát afelől hol is van. A falhoz húzódik, neki dől, és a mentén lecsúszva a földön köt ki. Meredten nézi a vértócsát, majd felhúzza a lábait, ráhajtja a fejét, és erősen szorítva magához a lábát könyörög az istenének, vagy bárkinek aki meghallja az imáját, hogy vigye el innen,vigye vissza a már megszokott életébe. ~hogy felejthettem el hol vagyok?~ szidja magát, miközben a rémképek a kapuról gluttonyról, a fénylő kezéről és a szellemalakok egyszeriben megrohamozzák elméjét. Legszívesebben felkiáltana, de csak rémülten, összekuporogva remeg a sarokban, mint valami kidobott kóbor kutya*

Edward:
*Fel se fogja a másik szavait, csak mikor Alfons lelécel, emeli fel fejét, hogy tanácsolja a németnek, hogy inkább maradjon itt,és a felderítést egy olyasvalakire bízza, aki nem hal meg az első két percben, ha rátámadnak. De késő. Felsóhajt, és visszakoppantja fejét az asztalra. Mit törődik ő ennyit ezzel a taggal? Elvégre csak úgy néz ki, mint az öccse, de az. Nem kell kényszeresen olyat éreznie, hogy meg akarja védeni. Hát hülye ő?? Fekszik még jópár órácskát, el is szunyókál, aztán hirtelen felriad. A konyha színei megváltoztak, a nap lemenőben van. (tessék, elkaptam tőled a hülye mániádatXDD). És ahogy körbepislog, feltűnik neki, hogy Alfons sehol. A színek kellemesek, és nyugtatóak, Ed mégsem érzi a határtalan nyugalmat. Lábra áll, és örömmel tapasztalja, hogy végtagjai nem remegnek, és újból képes lenne futni, és hasonlók. Megmozgatja kicsit elmerevedett nyakát, és lapockáit, majd gyomra kordulása tudtára adja, hogy éhes. Mivel úgyis a konyhában tartózkodik, esetleg nézhet valami táplálék után, mielőtt Alfons keresésére indul. Ha eddig nem támadtak rá, akkor most már nem fognak.Minden valószínűséggel üres rajtuk kívül az épület. A kamrához lép . ~Na lássuk csak Dante miket tartott itthon étkezés céljából~ Körülnéz bent, és szemei felcsillannak a sokféle, jó állapotban lévő ételek láttán. A kenyereskosárból kivesz két sajtoskiflit, meg halászik mellé a hűtőből 2 paradicsomot, és viszonylag nyugodt tempóban Alfons után indul. Igyekszik nem sietve lépkedni, csak ráérősen. Nem érezhet a szőke iránt olyat, mint amit öccse iránt. Nem lenne a legnormálisabb dolog. Alfons nem a testvére, hanem csak egy idegen. Nem kell megvédenie. Nem. Körbejárja párszor a lenti szobákat, még mindig elég nehezen tudja kiismerni magát ezen a helyen. Aztán betéved abba a nagy terembe,ahol megölte a Greed névre hallgató homonculust. Ahol megölette magát vele a homonculus, hogy pontosabban fogalmazzak.~Képes voltam azt hinni, hogy Dantet megölte... még haragudtam is rá, hogy megölte..~ mérgesen elhúzza száját, és már fordulna is el a gyűlölt emlékeket ébresztő látvány felől, amikor szeme megakad Alfonson. ~Hát ez meg mit keres pont itt?~ *Alfons..? *szólítja meg a szőkét, és közelebb megy hozzá.* Minden rendben? Mit csinálsz pont itt..? * Nem úgy néz ki ez a hely, mint amilyen az emberek álomszobája. Vér, csatanyomok. Eléggé logikátlan, hogy a német mégis miért pont itt ütött tábort. Odaáll mellé.* Hoztam neked valami kaját..* nyújtja felé az egyik paradicsomot, meg a kiflit.* Biztos, hogy itt szeretnéd megenni? *elhúzza száját, és a véres paca felé bök.*

Alfons:
*még jobban összerezzen, amikor meghallja a másik hangját. A lépteit szinte nem is érzékelte, annyira bele volt mélyedve az önsajnálat keserűségébe. Beharapja alsó ajkát, és megtörli a kicsit könnyes szemét az alkarjába, és csak remélni tudja, hogy ezt Edward nem vette észre. Hát igen...teljesen bepánikolt, és egyedül érezte magát -nem mintha eltűnt volna ez az érzés-és nem bírt visszatartani pár kósza könnycseppet. Felszusszant, majd felnéz rá, és minden erejével azon van, hogy próbáljon erélyesebb hangot megütni*-Ja, minden rendben van, csak kicsit elbóbiskoltam *von fel arcára egy erőltetett mosolyt, amit az évek alatt annyiszor gyakorolt már, hogy mára már senki sem venné észre, hogy ez csak egy álca, és belül ordít a magányosságtól, és a félelemtől. Megkapaszkodik a fal mentén, és kicsit nehézkesen, de feláll. A kiflire néz, majd a vértócsára, és próbálja a gyomrában lévő görcsöt elrejteni Ed szeme elől. Elfogadja a kinyújtott ételt, majd tovább mosolyog a szőkére*-hát...szerintem is jobb ötlet lenne, ha máshol ennénk ....*ekkor esik le neki*-ohh...te itt találtál ételt? OO tényleg...amúgy kérdezni akartam már, hogy mi ez a hely? *indul el egy másik terem felé, hogy minél messzebb legyen ettől a szörnyű helyszíntől. Kicsit nyugodtabb attól,h. Ed itt van vele, mert az ő arcát legalább ismeri. Egyenlőre ennyivel kell beérnie. Egy arccal. Nem tudja milyen a fiú, nem tudja mi mit válthat ki belőle, sőt igazából azt se tudja, hogy barát vagy ellenség. Mindent szinte átitat a narancssárga fény,főleg abban a halban, ahova bemennek elfogyasztani az ételt. Alfons leül az egyik nagy kényelmes díványra, és nekilát enni. De nem is eszik, mindinkább fal, mivel a sok "harc" amiben persze neki nem sok köze volt, izgalom, meg az,h. reggel óta semmit sem evett igencsak éhessé tette. Fájdalmát is próbálja ebbe az ételbe fojtani, és sikerül is valamennyire.Az üvegpoharakon, díszkredencek üvegablakán megcsillan a lemenő nap fénye, és hihetetlenül szép sziluettet játszik a két fiatal testén is. Hajuk a szőkétől átváltanak szinte a narancsba vagy a meleg barnába, és a szoba szinte élettel telik meg. Alfons nyugtalansága halványodik ennek hatására. Nem tudja miért de világ életében a naplemente valamiért megnyugtatta és feltöltötte őt energiával. A falatok rágcsálása közben némán lehunyja a szemét, a kanapé háttámlájának dől, és próbálja tomboló, üvöltő szívét minél hamarabb lenyugtatni*-ez a hely...emlékeztet gyerekkoromra....szinte ugyanilyen helyen nőttem fel. Hát nem furcsa? *mosolyodik el, de ez a mosoly más, mint az előző. Ez őszintébb, bár az idegesség miatt meg -megremeg az ajka. Szeretne beszélgetni Edwarddal, és ha már ő itt az egyetlen akivel "barátkozhat" legalább pár dolgot szeretne megtudni róla, hogy ne úgy menjenek egymás mellett, mint két idegen.*


Edward:
*Ahogy a másik felemeli rá a tekintetét, ami sugárzik a szemeiből, és a mosolyából... Edward azonnal tudja, hogy valami nem oké vele. De persze nem kérdez rá, mert nem az ő gondja. ~ Ő nem az öcsém.~ ismételgeti magának szinte kétpercenként, így próbálja kiűzni fejéből a zavaró, aggodalmaskodó gondolatokat. Normális, hogy kicsit ki van bukva azok után, amiket átélt. Nem tudni, milyen az a világ, amiből jött, de valahogy nem tartja túl valószínűnek, hogy ott is ilyen lények leselkednének az elsüllyedt városokban. ~ még, hogy varázslás..~ ez az ember semmit nem tud erről a fajta alkímiáról. Kizárt, hogy ilyen dolgokkal lett volna gondja eddig. Maga sem tudja miért, de szimpatizál ezzel az emberrel. ~ Biztos csak azért, mert olyan, mint Alphonse..~ Nem is ismeri, semmit sem tud róla. Mégis úgy érzi, hogy nem kell tartania tőle... meg se fordult eddig a fejében, hogy óvakodnia kellene Heitől. ~ Nem kellene hagynom, hogy a külseje megtévesszen...~ de akárhogy is próbál, nem képes fenyegetettséget érezni a másik társaságában. Együtt kimennek a szobából, Ed be is csukja maguk mögött a hatalmas ajtókat.* A kamrában volt étel. Ez a villa egy Dante nevű asszonyé...volt. * teszi hozzá az utolsó szót, némi késedelem után. Még mindig nem tudni, hogy él-e, vagy sem. Egy másik, nyugati fekvésű szobába mennek be, ez már sokkalta szebb környezet.* Nem sokkal az idekerülésed előtt még vígan rontotta a levegőt, és szövögette embertelen, és undorító terveit...* elfintorodik a nő emlékétől, és gyorsan elhessegeti a rothadó test látványát. Ő nem ül le a díványra, hanem a nagy üvegablakhoz sétál, és kibámul rajta. Kezét az üvegre helyezi, és saját tükörképének szemeibe bámul. A visszaverődés kismértékű, így épphogy látja saját alakját, de szemei valahogy erőteljesen látszanak. És még azt képzelte, hogy ilyenkor már ismét öccsével lehet? Mégis hogy lehetett ilyen ostoba? Sosem sikerült semmit normálisan, gubancok nélkül megcsinálnia. Mégis hogy képzelhette,hogy ez sikerülni fog?Hogy az élet nem fog kitolni vele, és röhögni nyomorán?* Nem..annyira nem... végül is ez csak egy párhuzamos dimenziója a világodnak, szóval elég valószínű,hogy van némi hasonlóság a kultúrát illetően...

Alfons:
Párhuzamos világ*ismétli a szavakat, és ezzel egyidőben kinyitja újra szemeit, amik a feje fölött lengő hatalmas üvegcsillárra szegeződnek, amin a nap ugyanúgy megcsillan mint szinte bármi máson ezen a szobán. Tehát akkor...ebben a világban is emberek élnek, halnak, fejlődnek, kutatnak mint az övében? Ez teljesen tudománytalan. Az ő Földjük kering a Nap körül. A Naprendszerben sehol sincs élet a Földön kívül...akkor egy másik naprendszerből....vagy teljesen más bolygóról. ~Ajj....nem dolgom megfejteni~ ülteti le magát, de tudós és feltaláló ember lévén nem hagyhatja hidegen ez a téma, bármennyire is ki akar maradni ebből. Felszusszant, és nyújtózik egyet, és próbálja az "ez-csak-egy-álom" tézist visszaerőszakolni elméjébe, elég kevés sikerrel. Feláll a kanapéról, és Ed mögé lép, majd kb.1méterrel tőle megáll. Ökölbe szorul a keze és úgy nézi őt. Még mindig magányos, még mindig fél, és nem tudja, mit várhat ettől a helytől, vagy hogy mikor fog ismét hazajutni, a barátait, az ismerőseit látni, vagy mikor szívhatja magába az otthon illatát. Honvágya felerősödik, amint meglátja a kertben, lévő szökőkutat. A városuk főterén is egy ugyanolyan szökőkút állt. Gyerekek szaladgáltak körülötte, anyák tologatták a babakocsit, szerelmes párok andalogtak a peremén. Teljesen így nézett ki az a szökőkút, és....hihetetlen, hogy a németben egy ilyen kis csekély dolog mennyire felkavarja ismét lelkében lévő állóvizet.*-Edward....*szusszant egyet, és úgy érzi, hogy érintés nélkül megint be fog pánikolni. Érezni akarja, hogy ténylegesen meg lehet fogni a dolgokat itt, hogy Ed is hús-vér ember, hogy nem egy szörny aki kitépi a szívét, vagy felfalja, vagy megszállja mint egy szellem.... tudnia kell,hogy ez egy álom e, vagy a valóság...és abban is biztosnak kell lennie, hogy nem fog rátámadni a szőke. Hogy nem csak átcsalogatta, hogy megegye a lelkét...vagy valami még durvább. Valamiért a kétségbeesés hihetetlen méreteket öltő fájdalma annyira behálózza a lelkét, és az elméjét, hogy félő bele fog őrülni, ha nem kap valami biztos pontot ebben a világban. Jó pár másodperces szemezése után a felé forduló fiatallal, kiböki mit szeretne igazából.*-M-megölelhetlek? *hangja remeg, és érdes a visszautasítás borzasztó kísértése miatt, de retteg ha nem kap valakitől testi kontaktust elméje meghasad, és beleőrül abba, hogy a léte teljesen bizonytalan, és hogy minden másodpercben rettegnie kell attól,h. mi támadhat rá*

Edward:
*Kezdődő depressziójából Alfons zökkenti ki. Szinte észre sem vette, hogy a másik mögé került, és kicsit össze is rezzen, amikor ilyen közelről hallja meg a hangját. A lenyugvó nap fénye, őt egyáltalán nem nyugtatja meg. Inkább felkavarja... Eszébe jut tőle, amikor Alphonse-al ott ültek anyjuk sírja mellett. Egész álló nap... és akkor határozta el, hogy visszahozza. Egy ilyen szép naplementés pillanatban ítélte el saját magát és öccsét is. Megfordul, ahogy a másik megszólítja, és kérdőn pillant rá. Látszik a németen, hogy akar még mondani valamit, de valahogy nemképes kitalálni, hogy mit. Viszont látja rajta a kétségbeesést, azt, hogy teljesen egyedül van ezen a világon. Vajon az öccse is így érezhet most? Ugye nem bánatos? Ugye nem fél? Ugye... nincs egyedül?? Egyre inkább nő benne az aggodalom Al iránt, ahogy a másikat nézi. És ekkor teljesen ledöbbenve fogja fel Alfons kérdését. Jópár pillanatig meg se bír szólalni, annyira meglepi a kérdés. Nagyon elesettnek, és kétségbeesettnek látja a másikat. Egyedül... egy teljesen új helyen.. Biztos azt ezt érzi. Hogy senkire sem számíthat.Fél.Nem tudja mit hoz a jövő... Valahogy magát véli felfedezni ezekben az érzésekben. Hiába próbál keménynek tűnni, hiába van a saját világában, ő is kétségbe van esve... Nem válaszol Alfonsnak, csak elpillant, és egy ideig komoran mustrálja a szoba sarkát, majd mélyebb levegőt vesz, közelebb lép hozzá, és ő öleli át Alfonst. Közben minden erejével azon van, hogy olyan erősen adja ezt az ölelést, és annyira szívből jövően, ahogy csak képes rá. Hogy elérjen a kétségbeesett Alphonse-hoz is. És tudja, hogy minden rendben lesz, és ő mindig ott lesz,hogy megvédje... Bármi történjen is.*

Alfons:
*Mikor a fiú elpillant hatalmába keríti a kétségbeesés, és hogy teljesen lebőgette magát ,mindamellett a fájdalmas magányosság érzése is meg fog maradni benne, sőt ha lehet még erősödik is emiatt. Ezért teljesen meglepetten éri az ölelés, főleg az, hogy Edward karolta őt át. Pár pillanatig az illetődöttség miatt nem tud megmozdulni sem, de aztán visszakarolja, és fejét a másik fejére hajtva húzza közelebb magához a fiút, hogy a köztük lévő űr teljesen eltűnjön. Behunyja a szemét, és mélyeket szippant a szőke illatából, bár a por és az izzadságon kívül nem sokat érez belőle, mégis megnyugtatja a tudat, hogy egy másik embert karolhat. A melegség szinte teljesen elönti a testét, és egy kellemes érzés keríti ismét hatalmába. Olyasmi, mint ami a liftben volt. Mélyeket sóhajt, és kezd teljesen megnyugodni. Átjárja a biztonság érzete, és hogy nincs egyedül ezen az idegen helyen. Szívesen maradna még így, karolva Edwardot, de.... mégiscsak egy idegen. Ennyi lelki feltöltődés amúgy is elég neki, hogy egy ideig még kibírja az e világban rejlő borzalmakat, és furcsaságokat. Elengedi, hátrébb áll tőle, és inkább nem néz a szemébe*-Nos...akkor...öhm....én...köszönöm...tényleg *vakarja meg a tarkóját, és kiszúrva egy pontot a falon szugerálja*-csak...ez kellett...nem tudom megmagyarázni... nem vagyok meleg vagy ilyenek *kalimpál előtte, és nagyra nyílt szemekkel próbálja elhitetni a másikkal, hogy semmi hátsó szándéka nem volt ezzel*-én csak....nem akartam.....öhm...kétségbeesni...mert eléggé...rám tört a magányosság ....szóval...többet nem kérlek meg rá tényleg*nevet fel zavartan. Igen, már képes nevetni. Hihetetlen hogy egy ilyen kicsi gesztus is mennyit dobott az életkedvén, és a kitartásán. Felsóhajt, és visszamegy a kanapéra, ahol eldől, mert nem sokat pihent az elmúlt időben. Kicsit szégyelli is magát az előző cselekedetétől, szóval nem biztos abban, hogy szeretne túl sokat közösködni Eddel...vagyis abban nem biztos, hogy Ed akar e egyáltalán hozzászólni ezután. Most van egy másik dolog ami miatt aggódhat, de legalább ez nem annyira kínzó és őrjítő, mint az előző kellemetlen érzés. Ez csak olyan szégyen-féleség. Befordul a kanapén és próbál elszunyókálni. Hálás Edwardnak, tényleg...de..nem tudja mi többet mondhatna ezek után, hogy ne tűnjön tolakodónak*-egyébként...a testvéred....jóban voltatok?*érdeklődik óvatosan*

Edward:
*Nem tudja, hogy a másik meddig akarja az ölelést, de mivel Alfons indítványozta, ezért úgy illik, hogy ő is döntse el, meddig tartson ki. Viszonylag sokáig így maradnak, a Nap lassan már eltűnik a fák mögött, és a fénye is egyre kevesebbet világít meg a környezetükből. Végül a német kibontakozik az ölelésből, Ed pedig szintén így tesz, aztán kicsit üresen érzi magát. Olyan nagyon kimerültnek. Egy szerencsétlenségnek érzi magát, aki épp elfogadja, hogy megint hibázott, hogy aztán erőt gyűjtsön egy következő kísérletre. Hogy aztán azt is elronthassa. Kerüli a másik tekintetét ő is, és ahogy Alfons elkezd szabadkozni ő is kicsit zavarba jön tőle. Köhint egyet, majd bólogat, hogy semmi gond. Csak akkor hajlandó huzamosabb ideig a másikra nézni, amikor az már elfordult tőle, és visszaslattyogott a kanapéra. Felsóhajt, és szaggatottan engedi ki a levegőt. Nem akarja mutatni érzéseit a másik előtt. Idegen. Nem az öccse... Csak a mása. És csak Al ismerheti, csak ő az egyetlen, akit közel engedett magához. Senki mást. Soha. És nem is fog. Halványan elmosolyodik, ahogy a másik elfekszik a kanapén. Valahogy örül annak, hogy a másik jobban érzi magát, és, hogy segíthetett neki. Majdnem olyan, mintha az öccsét nyugtatta volna meg... mintha picit sikerült volna enyhítenie azon a szönyű nagy hibáján, amit nem is olyan rég elkövetett. Visszafordul az ablak felé. A Nap már teljesen eltűnt, és egyre sötétebb minden. Valahogy nyugtalanítja ez a sötétség, és Al nélkül egyedül érzi magát. Öccse mindig vele volt, és ebből merített erőt és bátorságot. De most nincs itt... Nem. Nem ijedhet meg. Most abból kell erőt merítenie, hogy tudja, öccse bajban van, és meg kell, hogy mentse. Segítenie kell neki, visszaadnia a törődést, amit tőle kapott. Felrémlenek benne Alphonse-os emlékei, és melegség tölti el szívét. A másik kérdése is szinte belesimul ezekbe a gondolatokba, és Ed kissé bánatos mosollyal válaszol.* Alphonse.... az öcsém.... ő volt egyedül az, akire mindig, feltétel nélkül számíthattam. Csak mi voltunk egymásnak....* ujját végighúzza az ablaküvegen, mintha egy arcot próbálna maga elé festeni.*.. Csodálatos ember volt... szinte... nem is volt ember. Egy angyal volt.*elhallgat.* nem...nem is volt... még mindig az. Tudom, hogy életben van valahol.... és megtalálom... és újra együtt leszünk...* mintha csak magának beszélne. Elszántan rácsap az ablaküvegre, szerencsére nem törik el. Igen, Al jól van, és újra együtt lesznek. Minden jó lesz. Minden.*

Alfons:
*mikor meghallja Edward hangját ismét a hideg rázza ki, és ez az érzés nem csillapodik benne. Amiket mond a fiú az öccséről valamiért jóleső érzéssel töltök el, mindamellett kis keserűséggel is. Neki még sosem volt olyan ember az életében akiben teljes mértékben megbízhatott volna. Egyedül nőtt fel, testvér nélkül, gazdagságban. Csak sejtheti, hogy a szőke és öccse miken mehettek keresztül, ha ilyen erős kötelék alakult ki köztük. Lehunyja szemét, és kicsit megremeg,de próbálja pihentetni elméjét, és zakatoló szívét is. Ed szavai visszhangoznak elméjében, és lassan álomba is merülne, amikor a fiú az ablaküvegre üt, ami hangosan , de mégis tompán verődik vissza. Szeme kipattan, és egyből fel is ül a kanapén, és ijedten néz rá. El tudja képzelni, hogy mennyire fájhat neki testvére elvesztése, de akkor sem akarja, hogy ez a depresszió beterítse elméjét. Ő is megrémülne ha a legjobb barátja eltűnne, és feltehetőleg az ő hibájából....bár még mindig képtelen egy hasonló dolgot akár elképzelni, mint ami Ed és Al között van. Irigykedik is kicsit,és próbálja megnyugtatni "utazó-társát"*-Ed...nem lehet, hogy...helyet cseréltem az öcséddel....? Hogy ő az én világomba került, míg én meg itt kötöttem ki. És ha így van, akkor nyugodj meg....nem olyan furcsa az a világ, mint az tietek. Semmi baja nem lesz, és ... ha képes úgy harcolni mint te, akkor hidd el, hogy egy karcolás nélkül kapod őt vissza....*maga sem érti, hogy lett a kétségbeesettből nyugtató, de ha másik szenvedéséről van szó, sokszor dobja félre a sajátját, hogy segíthessen. Akár még egy idegennek is.*-ha lenne bármi amiben tudnék segíteni, akkor szólj... én is szeretnék hazakerülni, és .... az öcsédet is szeretném visszajuttatni ide. *felszusszant, és beletúr a hajába*-csak remélheted, hogy összefutott egy hasonló alakkal, mint te...*halvány smile*mert akkor...nem lesz annyira magányos....

Edward:
*Fejét hátrafordítja a másikra, és valamiért nem tudja az összes érzelmét elrejteni Alfons elől. Jól esnek neki a másik biztató gondolatai, és csak megerősítik abban, hogy igenis együtt lehet majd Al-al. Végül is Alfons ismeri a saját világát, és ha az van, amiket mond, akkor Al-nak semmi baja nem eshet, mert még jobban verekszik nála is. Nem mosolyodik el, de valahogy pozitívabb lesz az egész kisugárzása, és odamegy a német mellé, és ledobja magát a kanapéra. Az utolsó mondat sem kerülte el figyelmét, és valahogy nem tudja hova tenni.. de pozitívnak érzi természetesen, de nem tudja, hogy mit szóljon ehhez. Itt vannak, ketten, egy óriási nagy villában, egyedül. És valószínűleg addig jó nekik, amíg titokban tartják azt, hogy merre vannak. Zavarba is jön kicsit a másiktól, mert hallja a hangjában a hálát, és ilyen helyzetekben reakció gyártó képessége befuccsol. Zavartan köhint egyet.* Te... nem vagy álmos? *kérdezi végül. Fárasztó napjuk volt, nagyon is, és holnap még fel kellene világosítania a másikat az Amestris-i dolgokról, és jelenleg fennálló kockázatokról.. mert ugye... jó, ha tisztában van velük.*

Alfons:
*szemmel követi Edwardot, ahogy leül mellé, és mosoly kúszik fel az arcára. Örül,hogy kicsit jobb kedvre tudta deríteni a fiút, épp ezért lazul ő is*-nos...de, eléggé álmos lettem...el kéne tennünk magunkat holnapra....gondolom hosszú napunk lesz *mondja kicsit kellemetlen mosollyal az arcán, de mégis van benne valami ami azt súgja, hogy a holnapi nap sokkal jobb lesz, mint a mai, és nem annyira félelmetes. Legalábbis fel tud lelkileg készülni a különböző varázslatokra, mágiára, és lényekre, amik minden bizonnyal benépesítheti ezt a világot*-amúgy...jobb lenne ha keresnénk egy ágyat, nem? Eléggé kényelmetlennek tűnik egész éjszakára ez a hely*áll fel kicsit bágyadtan, és a másik válaszát meg sem várva elindul, fel az emeletre. Minden sötét, csak a Hold világít, és csak remélheti, hogy Ed ott van mögötte. Bár a fáradság és a kimerültség teljesen hatalmába keríti és képes egyedül is elindulni. Nem sok keresgélés után benyitnak egy szobába ahol van két egy személyes ágy*-ohh tökéletes, nem? *néz Edre, lerúgja a cipőjét, és bemászik a takaró alá. Nem nagyon zavartatja magát, hogy ez valaki más háza, más ágya, mivel Ed azt mondta,h. ezen a helyen lévő ember már nem él, szóval...nem tekinthető birtokháborításnak*


~~~~~~~END. Majd Folyt.Köv..xD~~~~~

Én már hulla voltam, és képtelen a reakcióra..xD

Ja, igen!!! Akarok csinálni visual novelt! :O Nagyonnagyon ><

PS.: (hogy el ne felejtsem, MSN beszélgetés öcsivel)

  ME:

*alfons kitalált egy vicces sztorit

*xDD

*hogy egyik nap roy hívatja arüt, heit, havocot meg mittoménkit

*hogy rájött vmire.O_O

*hogy ed TERHES!

*mert talált neten képeket, meg írásos bizonyítékokat..XD

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*XDDD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és látott képeket ed hasáról mostanság, és megnőtt kicsit.O_O és biztos terhes

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*jesszusuramirgalmazz XD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és akk ki akarják deríteni h ki az apa

*és nyomozgatnak..xD aztán meg mennek edhez

*vesznek sok baba-cuccot,meg csokit, meg virágot

*és ed nem érti h mégis mi a halál fasza van

*és akk mondják neki

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*XD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és ed meg: OMG! TERHES VAGYOK Gasp

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*XDDD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és tökre bepánikol mindenki

*és akk jön winry meg riza

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*hajjaj xD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és jól lebasszák őket,h hülyékvagytok, pasik nem lehetnek terhesek stb

*és akk mindenki lenyugszik

*és ed pedig rá pár hónapra megszül..XD

*és a gyereknek armstrong hajacskája lesz a fején, és olyan szép szempillák XD

*és the end

És még ide a legvégére a perverziómat...xD Nagyon beteg lesz, légyszives ne ítéljen el miatta senki... Sztem egyszerűen... izgi.... *köhint*