Az utolsó nap az életemből.

Igen. Holnap meghalok.

Évnyitó lesz.

T_T Nem értem... miért nem lehet hosszabb a szünet? Még bírnám...és töri, meg spanyol fakt...és lehet, hogy magyar is. Ki fogok purcanni tőle..

A mai napot édes öcsémmel töltöttem (bármily meglepő). És macskákról áradozott (bármily meglepő..-_-).
Eljött velem a sulimhoz a tankönyveket megvenni. Útközben találkoztunk a Colonellel, aki negyed órán keresztül megváratott bennünket a hidegben! EZT SOSE FOGOM ELFELEJTENI!! MEG LETTEM SÉRTVE! T_T

Szörnyű, hogy milyen idő van. Hideg. Nagyon hideg, és esős! Nem szeretem az őszt.

Az meg külön jó volt, hogy a Colonel kb leszarta a társaságomat, inkább a többi tiszttel társalgott. Klassz volt. Al-al hátul ballagtunk hazafele, aztán mentünk animeconra jegyet venni, természetesen a Colonelnek is.
ÉS
A
VILLAMOSON.
Volt egy pervez, állófarkú pacák.Oo

Először csak mellénk állt, és nézelődött, de eléggé idegesített, hogy olyan gyorsan kapkodja a fejét. Sörhasa volt, bárgyúvigyoros feje, és őszült. A villamos meg lassan ment. És egy idő után arra eszméltem, hogy megsértették az intimszférámat. A személyes légkörömet. És nem tudtam messzebb menni, mert ugye olyan helyen álltam. És mintha a pacák farka látványosan dudorodott volna ki a gatyájából. Mi öcsémmel beszélgettünk mindenféléről, meg aztán arról is, hogy a villamos miért megy ilyen gyökkettő sebességgel, erre beleszól a faszi, hogy "hát, már volt,hogy megbüntették, mert gyorsabban ment!". És bárgyú,pedofil mosolyt produkált! Al zavartan elmosolyodik, én meg a földre szegezem a tekintetemet, és magamban elküldöm mindenhova kb, mert a cipőjével még az én cipőmhöz is ért!! VÁGJÁTOK?! AZ ÉN CIPŐMHÖZ. Ennyire azért nem vagyok alacsony, hogy kb rám lépjenek, kikérem magamnak..
Al-ra rájön a röhögőgörcs,és kibámul az ablakon, én pdig látom, hogy fülig érő vigyor van a száján, és kicsit remeg is a visszafojtott nevetéstől.
Én meg kezdtem beparázni, hogy mindjárt hozzám dörgöli a farkát, mert tényleg olyan közel volt. El is fordultam, de éreztem a jelenlétét. Megmozdítottam kezemet, és éreztem, hogy a hasának ütközik, amikor feljebb emelem. És erre beparáztam, és mondtam Al-nak, hogy leszállunk a kövinél. Még nem értünk a célállomáshoz, de nem akartam egy járművön utazni..AZZAL...
Kicsit el is löktem magamtól, a pasas, meg megijedt picit a reakciómtól, meg attól a gyilkos tekintetemtől, és mi gyorsan leszálltunk, és úgy tettünk mintha lelépnénk. Aztán visszaszálltunk a következő villamosra. És eljutottunk az Oktogonig.
Mentünk jegyet venni a meidoba, és mit láttam a polcon?! FMA-s figurákat! ÉS AAAHH*__* !! AKAROK!! Muszáj T-T.. tök drágák, de...de nekem kell..T_T

Vettünk 3 szombatit, aztán hazajöttünk. Útközben bementünk egy boltba is, vettem kokómixet, meg műzlit. Olyan párnásat, ami töltve van csokival! :P Ohh, apááám, IMÁDOM! Hazajöttünk, és Al-ra megint rátört a szeretet-hiány, vagy tudomisén, hogy mi. De kész volt, már csak az iskola gondolatától is, és már azon izgult, hogy mi lesz ha leérettségizik. És nem igazán tudtam megnyugtatni, mert történetesen én is izgulok, pedig még nekem is van egy évem kitalálni. Kettő is.
Kitartás Ototou! Híres leszel, velem együtt, és lesz egy menő cégünk! The Elric Corporation! -with free fullmetal hugs! :D

Holnap 7:45-re a suliba kell érnem... Szóval ma nem kockulhatok éjfélig. Magára kell hagynom az MSN-t!

Ezt ma találtam meg újra. Imádom. Annyira jó!XD

Ezt a számot pedig a Colonel mutatta, és annyira megimádtam!:

és most még akartam írni valamit szerintem, de elfelejtettem, mert elvonták a figyelmemet..xD És nem akarok többet kotlani ezen a bejegyzésen...szóval..ennyi..xD

Vaníliás Croissant

Reggel csörög az óra. Fáradtan kelek ki az ágyból. Már világos van. Végülis fél 8 nem egy korai időpont... mégis nagyon fáradtnak érzem magam. Felveszem ruhámat, fogat mosok, megfésülködök, és megkérem Al-t, hogy fonja be a hajam. Én is képes vagyok rá, nem azért, csak egyszerűen nem érzem kedvemet ezzel foglalkozni. Nincs kedvem jelenleg semmihez, csak ahhoz, hogy végre túllegyek az egész macerán. És hazaérhessek, pedig még el se indultam. Éhesnek érzem magam, nagyon is. Al-al mosolyogva társalgok az úton, majd amikor a pékséghez érünk, beszaladok venni valamit. Al is velem jön, és beáll a sorba, mert engem van, hogy nem vesznek észre az eladók... Persze, felhívnám én magamra a figyelmüket, de valahogy most ahhoz sincsen hangulatom. Nem mondom, hogy rossz a kedvem... inkább kicsattanóan jó. Al megkérdezi, hogy mit szeretnék, és az első dolog ami az eszembe jut az a vaníliás croissant.
- Biztos, hogy azt szeretnél, Nii-san? Van pizzás falatka is, a kedvenced...
- Nem...vaníliás croissant. Azt szeretnék.
- Rendben van...

***

Kilépünk a pékségből,  és Al a kezembe nyomja a kívánságomat, és -meglepetésemre- egy sajtos perecet. Kérdő tekintettel pillantok fel rá.
- Mindkettő a tied. - mosolyog rám. Érzem a hangján, hogy mosolyog, még akkor is, ha nem látom.
- Köszönöm...
A perecbe harapok bele. Pedig nem azt kértem, de rájöttem, hogy azt jobban kívánom. Sokkal jobban. Majd megeszem a croissant-t késöbb. Már a perecet kezdtem meg, nem akarom félbe hagyni.
Időre megyünk. Kilencre. Nem szabad elkésni. Szerencsére hamar odaérünk. Én egész úton mosolyogva mesélek Alphonse-nak mindenféléről, ő pedig csak hallgat. Néha hozzáfűz valamit, de mintha meg se hallanám, vagy fel se fognám.
Már félkor ott voltunk a megbeszélt helyen, rajtunk kívül még ketten vártak. Winry és a kutyus. Mindketten feketék, sötétlenek a zöld dombon a ravatalozó előtt.
- Hányan jönnek?
- Még páran... - suttogja a lány. Szemei vörösek, és meg vannak duzzadva. Al azonnal mellé költözik, és beszédbe elegyedik vele, én viszont úgy teszek, mintha észre se vettem volna Winry állapotát. Megviselt volt. De ez nem meglepő, hiszen a nagymamájáról van szó. Al hívott, hogy menjek be velük a ravatalozóba, ahol az urna volt. Nem mentem. Benéztem, és eldöntöttem, hogy nem akarom betenni oda a lábam. Többet nem. Soha.
Fogalmam sincs mennyi időt töltöttem a felhős ég bámulásával, de lassacskán megérkezett még pár ember. Közelben lakók, mivel Pinako-nak nincsenek rokonai Winry-n kívül. Talpig feketében voltak, odamentek Winryhez meg Alhoz, aztán engem is köszöntöttek. Udvariasan kezet ráztam velük. Mennyire nem látszanak bánatosnak. Valószínűleg nem érintette őket olyan mélyen a haláleset. Mint ahogy engem sem. Az emberek egyszer meghalnak. Nem tehetünk ellene semmit. Kár keseregni azon, amit nem lehet megváltoztatni. Tudomásul kell venni ami történt, és továbblépni. Pinakonak nem rossz. Ő már boldog.
Megérkezett a pap, és be kellett menni a ravatalozóba. Akármennyire is úgy éreztem, hogy képtelen vagyok rá, meg kellett tennem. Körbeálltuk az urnát, és a tiszteletes úr belekezdett végtelennek tetsző beszédébe Istenről, és Jézusról. Nem nagyon figyeltem oda. Valahogy...zavart. Idegesített, hogy egy olyan ember okoskodik mindenféle személytelen dologról, aki egyáltalán nem is ismerte Pinakot. Semmit sem tudott róla. Csak egy könyvből felolvasta, amit fel kellett. Pénzért. Kezem ökölbe is szorult egy pillanatra. Miért nem lehetett, hogy valaki ír egy megemlékezést Róla, és felolvassa? Sokkal mélyebb lett volna az egész temetés. Így olyan..tárgyilagosnak tűnt. Érzelemmentesnek. És ez nekem nem tetszett.
Rábámultam az urnára, és elcsodálkoztam, hogy milyen szép. Figyelmemet még véletlenül sem irányítottam a plébánosra, vagy a könnyező gyászolókra. Nem. Miután kielemeztem Pinako hamvainak tárolóját, szemeim a ravatalozót befedő anyagra vándoroltak. Zöld színe volt, aranyozott rojtokkal. Elkezdtem számolni őket, de nem jutottam sokáig. Akaratlanul is eljutott pár szó a fejembe a pap beszédéből. Igyekezve néztem a lámpákra, aztán a műgyertyákra, de akármennyire is próbáltam nem odafigyelni, a szavak szinte észrevétlenül kúsztak be a fülemen elvetve pár magot a fejemben, amik rohamosan nőni kezdték, és mire feleszméltem, éreztem, hogy megnedvesedik a szemem. Lehunytam hát őket, és kizártam mindent. Legalábbis próbáltam. De pont, hogy magamat zártam be a gondolatokkal, amiket rám erőltettek. Nem akartam hallani őket. Nem érdekeltek! Résnyire nyitottam ajkaimat, és úgy szívtam be az oxigént. Beharaptam alsó ajkamat, és kétségbeesetten próbáltam bekapcsolni a szelektív hallásomat. És a saját gondolataimat akartam, amik a lámpa fényéről, az urna szépségéről, és az aranyos rojtok számáról szóltak. Gyomrom viszont görcsberándult, és tekintetem véletlenül a zokogó Winryre tévedt. Megremegtem... éreztem, hogy Al rámpillant, én nem néztem vissza rá. Nem, nem, nem, nem! Elegem van ebből az unalmas, és hosszú marhaságból! Nem akarok itt lenni! Legyen már vége!...
...
Könyörgöm...
...legyen vége...
Egy könnycsepp csordult ki a szememből, és elmosódott az egész terem, az alakok, a fények és a színek.. Nem, nem sírhatom el magam. Erősnek kell lennem. Nem szabad belegondolnom, vagy elérzékenyülnöm. Nem lehet...nem. Nagy gombóc keletkezik a torkomban, és úgy érzem, hogy rosszul leszek.. már nem vagyok jól.. mi ütött belém? Hirtelen olyan gyengének érzem magam...olyan... elkeseredettnek.. De miért? Nem lehetek gyenge.. támogatnom kell az öcsémet.. és Winryt is. Ha én nem állok a sarkamra, ki fogja megnyugtatni őket? Mély levegőt vettem, és lenyeltem a hirtelen előtörő érzést. A pap pedig befejezte a beszédet. Csend következett. Néma csend. De nem az a kellemes, nyugodt fajta. Egy fojtogató, jókedvet elszívó csend. Megjelent két inges ember, megfogták az urnát, és elindultak kifele, mi, gyászolók pedig követtük őket. Kiléptem a friss levegőre. Megkönnyebbülés volt. A nap is már-már előbukkant a felhők leple mögül. Elindult a menet, fel a dombtetőre, a sírhelyhez. Winryre pillantottam, és valahogy..úgy éreztem, meg kellene nyugtatnom, ám ekkor megszólaltak a harangok... Keservesen és hangosan. Némán ballagtam a sírhelyhez, ahol az urnát a földbe helyezték. Nem éreztem semmit. Mintha megállt volna velem az idő, és csak a környezetem mozgott volna. Szóltak hozzám, én válaszoltam. De mintha nem is az én hangomat hallanám. Szép lassan elmentek az emberek, én pedig magamra maradtam a dombtetőn a sír mellett. Csak néztem a keresztet. Néztem, és néztem..és aztán hirtelen előtörtek belőlem a könnyek. Nem bírtam legyűrni, olyan gyorsan jött. Akárhogyis küzdöttem, a szám lefele görbült, és könnycseppek szabadultak el, egymás után sietve le az arcomon. Kezemet felemelve próbáltam elrejteni magam a világ elől. Egyre erősebb lett az érthetetlen fájdalom, és úgy marta a szívem, hogy már fájt..és ezt nem bírtam elviselni. Egyre keservesebben zokogtam. Ürességet éreztem, ahogy eszembe jutott Pinako kedves mosolya, hangja.. Soha többet nem tudok majd beszélni vele. Soha többet nem láthatom..
- Ed....
Egy kéz nehezedett a vállamra, és szorította meg óvatosan.
- Ed.. ne szégyelld...senki se várja el tőled, hogy kemény férfiként példát mutass...sírj nyugodtan...
Felpillantottam, és Winry könnyes arcát pillantottam meg. Ki volt borulva, ó, de még mennyire... és mégis.. Ő vígasztal? Pont Ő? Nekem kellene támogatnom, nem fordítva!..
A lány átölelt, és hozzám bújt.
- Sajnálom...úgy sajnálom.... - szinte suttogtam ezeket a szavakat, és közben elcsuklott a hangom.
- Ne sajnáld... nem csináltál semmit.....Ő tudja, hogy szeretted..és nem akarja, hogy bármiért is szomorú legyél... azt szeretné, hogy újra boldog és vidám legyél...és..én is azt szeretném..
Szorosan tartottam Winryt, nem szóltam semmit. Bár még mindig éreztem a keserűséget, az ürességet kezdte feltölteni valami... Valami, amitől melegség járja át a szívemet. Fogalmam sincs, hogy mi lehet... de érzem.. és ez a lényeg.

***

PS.: Oké, a címnek nem sok köze van az egészhez szerintem. Bár, ki tudja... Egy szó, mint száz... RIP nagypapa..

SZÁNDÉJ! :D (asszem xD)

Nah, és megint itt pötyögök, és huhúú~. : D

Nagyon jó zenét hallatok ám! Ulf Soderberg - Nattstaden ! Meg a järtecken is tőle van, és azt is szeretem. Tökre nehezen találtam meg letöltésben. Nem lett volna egyszerűbb elkérni apámtól, aki már leszedte. Neeem.XD
Mint az álltalában kedvenc zenéim története, ez is úgy alakult.
Gépezek a laptopon, apám meg a saját (enyém) asztali gépénél. Én fejhallgatóval zenét hallgatok. Erre ő megszólal mosolyogva, hogy na akkor most ő is akar zenét hallgatni, és bekapcsolja az erősítőt, ami két bazinagy hangfallal áll összeköttetésben. Én erre elkezdek kiborulni..csak a szokásos. Hogy miért csinálja ezt, nem lehet ekkora szemét, hogy most itt fogja bömböltetni a szar számait, amikor én a saját jó zenéimet akarom hallgatni, meg, hogy miért nem fejhallgatóval hallgatja, mert engem ugyebár átkozottul nem érdekel a pocsék ízlése. Ő pedig nem válaszolva makacsul vigyorogva benyomja a zenét, én pedig mérgelődök, cicegek, hogy milyen önző már. Aztán pár pillanat múlva lenyugszom, elkezdem figyelni a zenét, és megkérdezem, hogy ki az előadó, meg mi a szám címe. Ilyen full lelkesen. És ezt minden egyes alkalommal eljátszom. Mindig. Még nem volt, hogy ne tettem volna meg.
Szeretem, hogy apám ennyire zene-függő. És azt is, hogy modernebb számokat hallgat, nem olyan nyomorék Jazz-t, meg ilyeneket.^^
Ma a változatosság kedvéért nem csináltam semmit a gépezésen kívül. Mélyen elbeszélgettem a Colonellel a baráti viszonyunkat illetően. Értitek....mélyen..jóó mééélyen...
...
Nah jóó, nem úgy mélyen.^^

<== Mármint. nem Így mélyen.
...
hanem...

..mélyebben.O_O

Najó, neeeem..tényleg nem.xD Vicc volt!!

De azért beugrottatok mih?..

Nem, dehogy ugrottatok be.-__-"

Most... lehet, hogy Belőle kinéz ilyesmit az ember, de..Belőlem?
Naná, hogy nem.

HÁHÁ, olyan vicces vagyok!!

Szóval.... hát, egyelőre megvagyunk. De persze úgyis felhúzza majd magát valamin.-_- Nem én..O_o DEHOGY ÉN! Én csak... reagálni szoktam.^^ Ő viszont veszekszik.O_O Bizony.. nem hazudok... tényleg nem ... Oo" ..khm...
...
Böngészgettem képeket, és találtam valami nagyon kiábrándítót...-_- Felkészültetek? Fájni fog. Nagyon... Kegyetlen kép, aki meglátja maradandó szemkárosodásokat szenved majd.
Mindjárt mutatom, csak...
Najó, nem húzlak tovább titeket.^^
...
...
.....
........
...........
Jaj! Azt még elmondom, hogy ma...olyan yaoi doujinshit találtam.O_O ÚÚÚHHHHHHHHHVÁVÁVÁÁÁÁ! Roy×Ed-es, és...Roy egy geci.O_O Persze, tudom, hogy ezzel nem mondtam semmi újat.. ^^
...de...
O_O
AKKORIS.
Hogy meri azt mondani, hogy a kutyája vagyok, és ezért nyaljam a sebét a nyakán??
Eszméletlen miket ki nem talál.oO
..ja igen.
A Kép. O_O
Nos...
Készüljetek fel..
Ne mondjátok, hogy nem szóltam....
Akkor mehet? Biztostutira?
Hát jó, ti akartátok, nesztek :

KÖNYÖRGÖM EZ MI?!

Én elhiszem, hogy némely embernek sok szabadideje van. De EZ?! Ez azért már túlzás szerintem...X_x

Khm...szóval.

Álmodtam is. De már nem emlékszem rá..fú, ha emlékeznék... sztem aki elolvasná, hogy mit össze nem álmodtam, megölné az agyát. Az rémlik, hogy fogszabályozásra kellett mennem, mert leesett a fél fogszabályozóm (ami mellesleg nem tudom, hogy hogy történhetett). Aztán volt valami terem, egy asztallal, fehér falakkal, félhomályban. Valami váróterem féle. És ott. Egy asztal fölött. Keringett egy kis BAGOLY. És az volt a feladat, hogy el kellett kapni a róla lelógó madzagot, és repülni vele. KIS ASZTALKA FELETT KÖRBE-KÖRBE.o_O Hát..tyűha, nem semmi.XD

Arra nem emlékszem, hogy kipróbáltam-e vagy sem..XD

Voltam fagyizni apummal, és nyáámi. Tudja, hogy mivel vegyen rá a sétára az tuti! :D Vanília, és Somlói.^^

És siettünk azt utcán, mert jött utánunk Feki, a fekete cica. Egy a sok közül, akiket drága öcsém ideszoktatott a nagy szeretetével... -_-

Szeretem a macskákat, de azért... annyira nem. Főleg,hogy már menni nem lehet, mert azonnal a lábadhoz rohannak,és dörgölőznek, aztán ha rájuk lépsz, még ők vannak megsértve. Feki hónapokig nem nézett rám azután, hogy véletlenül belerúgtam. Véletlenül az automail-es lábammal... tényleg nem szándékos volt! Majdnem átestem rajta, örülhet, hogy nem nyaltam fel a földet.Oo Mert ha az megtörténik...nos, akkor nem véletlenül rúgtam volna bele...

Na, elraboltam elég időt, most már engedek a dolgára mindenkit.XD 

No, nem mintha annyira sokan olvasnák a blogomat. De azért a macskák is bizti beleszámítanak..:D

Élménybeszámoló..vagy valami olyasmi..:D félek, túl hosszú lesz.. T_T

Na, most megpróbálom felidézni a hetemet.

Ott kezdem, hogy ez egy küldetés volt, amit a Führer bízott rám, istentudja, hogy miért. És topsecret volt... de már nem az, szóval leírhatom.^^
A Colonelnek azt hazudtam, hogy ismerősökhöz megyek, ezért nem akart elengedni.. de muszáj volt elmennem, ezért hétfőn reggel már a vonatomon ültem, és vártam, hogy elinduljon. Al-t nem vihettem magammal, szerencsére megértette, hogy ez titkos küldetés... nos... Ő volt az egyetlen akinek elmondtam, hogy igazából hova megyek és miért..Tényleg. Más nem tudta... Eskü!!

A küldetésem pedig történetesen az volt, hogy nyomozgassak egy kicsit Debrecen környékén, mivel biztos forrásból értesültünk róla, hogy homonculusokat láttak arrafelé... és mivel én egész jól ismerem őket, meg már találkoztam is jópárral engem küldtek.

Az odaút szörnyen unalmas volt, és az egészben az volt a legviccesebb, hogy fogalmam sem volt, hogy mikor is kell leszállnom. Ugye mennyire humoros dolog? És most utaztam először vonaton EGYEDÜL. TELJESEN EGYEDÜL! MAGAMRA HAGYVA EBBEN A SZÖRNYŰ, KEGYETLEN VILÁGBAN! *drámai betétdal*
Na szóval. Eddig még egy utazásom sem volt zökkenőmentes. Legalábbis nekem nem volt bajom, viszont a környezetemben másoknak igen. Lehet, hogy elszívtam a szerencséjüket... Sajnálom... De ők voltak képtelenek megtartani maguknak. Múltkor egy kiscsajt szállított le a kalauz, csak azért, mert nem volt érvényes a diákigazolványa, meg nem tudta kifizetni a büntetést, mert nem volt nála elég pénz. Könyörgöm. Mekkora szemétember az ilyen?? Szegény lány a barátnője nagyapjának temetésére ment volna... de sajnos nem jutott el odáig. Engem is megbüntettek volna ha nem lett volna nálam az ezüst zsebórám, amivel igazolni tudtam, hogy állami alkimista vagyok... no, de vissza a küldetés menetéhez..
EGYEDÜL UTAZTAM!
És két embernek szól ugyanoda a helyjegye. Azért vicces ez a MÁV. Nem tudom hogy csinálják, de mindenkinek mosolyt varázsolnak az arcára..-__-"
Megkérdeztem egy kedvesnek tűnő nőt, hogy mikor is érkezünk a Debrecenbe, és kedves volt, kedvesen megmondta, hogy még három megálló... és ugyebár a vonat késett is.
DE!
Szerencsésen megérkeztem. És amin meglepődtem, de nagyon, hogy egy ember azonnal odajött hozzám, bemutatkozott, és közölte velem, hogy nála fogok lenni a küldetésem ideje alatt. Ezek szerint mégsem olyan húdetitkos... hazudni nem szép dolog F.Uram.

Ezzel a Matt/You-sama nevű emberrel elmentem Tescoba bevásárolni arra az időre, amíg ott leszek. És mint megtudtam, tisztában volt a küldetésem minden egyes kis részletével, és szervezett egy party-t, amire majd elcsalja a homonculusokat, én pedig kideríthetem, hogy mennyire vannak tisztában a Central-ban történt esetekkel. Mert elvileg információt csaltak ki pár embertől, és valami nagy dologra készülnek. Tehát bevásároltunk. Aztán mentünk falura.xD Busszal! Mikerpércs (asszem..tudom,hogy már leírtam a nevét, de.. mindegy.xd). Mint kiderült, az hely csak úgy hemzseg a homonculusoktól..Oo Nagyon durva, de kb emberek nem is laknak arra... és ekkor kezdtem el gyanakodni kedves vendéglátómra, aki valamiért olyan ismerősnek tűnt. A kisugárzása emlékeztetett valakire... de akkor meg nem mondtam volna, hogy kire.
A nap további része azzal telt, hogy próbáltam kiigazodni a házban.
ÉS.
AKKOR.
MEGTALÁLTAM.
A pulton állt. Egyenesen, vékonyan, mint aki karót nyelt. Fekete haja rohadva, kopottan omlott nyakára, kezében egy félig leégett lila gyertyát tartott. Koromfekete pöttyszemeivel rendíthetetlenül meredt előre, és... én azonnal beleszerettem. Odasunnyogtam, és megragadtam törékenynek tűnő, műanyag testecskéjét... és.. le lehetett szedni a lábát...és lehetett írni vele...Istenem...*örömkönnyek*.. Zombi-Néni!! (L) SZERETLEK!!
Khm...
...
....nos...
Ezután növényeket is locsoltunk kannával, aztán slaggal, és még én is kaptam egy kiadós zuhanyt a nyakamba. De olyan kiadósat, hogy utána mentem is a fürdőszobába, hogy repetázzak belőle...xD
Aztán csináltunk muffint. Csokis-túrórudisat. És..én basztattam a tésztáját! Vuppí~ Elfogyott a rudi, ezért beletettük az övét..izzééé..O_O..tettünk bele gabonapelyhet! : D Közben pedig pankrációt néztünk.. hát, ez a Matt elég szadista emberkének néz ki, és...ettől csak még ismerősebb feelingje lett..O_o
Aztán..nem emlékszem, hogy mit csináltunk... aludtunk..asszem..JANEEEM. XD
Eszembejutott! Megnéztük az Alice Csodaországbant, utána pedig a Jeti bosszúja c. filmet. Húh, hát az a film egy igazi darab. Azt látni kell. Elmondani lehetetlen... abszolúte lehetetlen.xD A gondolatától is vigyorognom kell... most képzeljétek el magát a filmet..xD
Matt pedig egy ideig vámpírnak képzelte magát. Azt hiszem itt vitatkoztunk, hogy a vámpírok vajon alszanak-e vagy sem. És..végül kiderült, hogy alszanak. Jó sokat...
A következő napon gépeztünk és Junjou Romantica-t néztünk (asszem...Envykém javíts ki, ha tévedek..^^'..najó, mondjuk nem tévedhetek, mert nekem MINDIG igazam van.) Ja, és menekültem is. Mert Mtt szadista állat!! Fakardra ráírta,h Seme-Uke, és azzal kergetett fel s alá a lakásban...T_T

Aztán este 7 fele jöttek a vendégek, és partyt csaptunk..és.. Matt leitatott. És úgy akartunk elmenni boltba. És egy kutyát őznek néztem.. És aztán rosszul lettem. Nagyon. Viszontláthattam a fincsi muffint is. Meg az aznapi menüt.. 10-től kb 2ig..? És van pár fekete folt..amikor nem tudom, hogy hogy kerültem egyik helyről a másikra..és..ha visszagondolok még mindig érzem az epe ízét a számban..*megborzong* Soha többet nem iszom ennyit. Esküszöm. SOHA...és szeretnék bocsánatot kérni a muskátlitól..><
(L)NAGYON KÖSZÖNÖM ANNAK AKI NEM HAGYOTT A FASZBA!(L)
Ennek a sajnálatos eseménynek köszönhetően elbuktam a küldetést...legalábbis azt hittem, hogy itt buktam el. Tulajdonképpen az elején tettem, de ezt majd..majd késöbb.xD
Amikor felébredtem olyan másnapos voltam, hogy... na jó, annyira azért talán nem. De enyhe hányigerem azért volt. Matt pedig hullafáradtan ült a gép előtt, amikor megtaláltam. És csinált nekem polipformájú virslit! Szeretem a virslit. Nagyon. És poliiiiiip!!X3
Ezen a napon semmit nem csináltunk, csak döglöttünk, és... ennyi..Ez..ez szerda volt. Csütörtökön elvileg mennem kellett volna vissza, de mivel elbuktam a küldetést, nem igazán akaródzott... tehát maradtam. Matt sokszor tett megjegyzést a méretemet illetően...-__- És egyre ellenszenvesebbnek tűnt emiatt..és aznap kiderült. Hogy. Ő. Envy.
És már akkor elbuktam a küldetést, amikor rábólintottam, hogy igen, engem küldtek homonculus-kémkedő ügyben. Nem szeretem dolgavégezetlenül otthagyni a terepet, ezért kértem engedélyt a maradásra, hátha ki tudok húzni Envyből még valamit, hiszen ő nem tudta, hogy én tudom ki is ő valójában. Szóval...Matt maradt. Egyik homonculi otthagyta a fogkeféjét, ezért el kellett vinni neki Debrecenbe.xD És mi siettünk, hogy elérjük a 3kor induló buszt. És el is értük..VOLNA. De Envy-zseni elfelejtette betenni a táskába a lány cuccát. *Tapsvihar* Vissza kellett menni, és egy órával késöbb megint indulhattunk. Sokat ütögettük egymás vállát, néztünk sok filmet, elsősorban horrort, és későn mentünk aludni.És átvettem tőle a "hallooood"-ozást.
Sok filmet láttam: Karibt.3, Fűrész 6, Motel 2, Csíkos pizsis fiú, Szanatórium, Mezsgye (XDDD maszturbáció) 2, 28 héttel késöbb, Tenacious D, Kísértetjárás Connecticut-ban..ééés..lehet, hogy még volt valami. Nem emlékszem.. ja igen. Még majdnem megnéztünk egy Hydra c. filmet. De hálistennek csak majdnem...
Pénteken mentem haza a 3 órás IC-vel, de késett 20 percet. Aztán..könnyes búcsút vettünk egymástól, romantikus betétdal mellett.....najó, szal. Elköszöntünk, én meg megkerestem a helyemet, és leültem. Gypsy kisfiú mellé...-_- Jó hely...pedig nem vagyok rasszista vagy ilyesmi..xD Előttem meg egy nő ült, aki ilyen ijedt tekintettel szorongatta a táskáját. Poén volt..xD Én meg olyan fáradt voltam, hogy majdnem bealudtam a vonaton. De csak majdnem.
Amikor hazaérkeztem Al ott várt a peronon, és eléggé haragudott, hogy merre jártam, meg miért nem jöttem előbb..ehh...^^'
Aztán a Colonel is jól kiosztott, és nem hitte el, hogy küldetésen voltam.. Pedig én őszínte ember vagyok! A Fuhrer pedig azt mondta, hogy nem probléma, rájöttek, hogy kamu volta hír, és ennyi... de akkor...Envy miért tudott róla? Komolyan..kezdek összezavarodni, és már minden árnyékban ellenséget vélek felfedezni...X_x
Be fogok csavarodni.
Na...ennyi..remélem nem hagytam ki semmi olyat, ami fontos lett volna...remélem...

PS.: Zombi-Néni pedig most itt van velem, jött hozzám nyaralni! És..majd este...hmmhmm...:P XD

something small...(NEMAZÉRTSMALL!! :@)

Nos, remélem mindenki hiányol/t. xD

Ma jöttem haza Debreceni..izéé..Mikepércsi(v mi a hely neve..) küldetésemről. Hosszú volt. De tele izgalommal, homonculusszal, és kalanddal.(Holnap majd kifejtem, mert ma már késő van hozzá.)

Csak ennyi...


PS.: Zombinéni őrizze álmod! O_O (Hallod Envy? HALLOOOOD???)

Pale..

Egy fa mellett ülök, és könyvemet olvasom. De nem nagyon figyelek a tartalmára. A gondolataim szárnyalnak az égen, mint megannyi gyorsröptű madár. A többiek a házban sürögnek-forognak, én nem nagyon tudnám hasznossá tenni magam a konyhában, ezért inkább a háttérbe vonultam, és azzal segítek nekik, hogy nem vagyok láb alatt. Al olyan boldog. Én is az vagyok. És elégedett. Sikerült, amiért elindultunk, és végre visszatérhettünk dolgavégezetten. Ehettünk Winry almáspitéjéből is. Nem csak én. Együtt ehettem az öcsémmel. Annyi év után ismét együtt emeltük meg poharunkat és ihattunk a szebb napokra. Fáradtan, de mosolyogva hunyom le szemeimet. Olyan kimerültnek érzem magam.. biztos ez a sok esemény most mutatja a rám gyakorolt hatását. No de...mihez kezdünk most?
Ahogy lecsukódnak pilláim azonnal érzékelem szinte, hogy
már megint sötét van. Pedig nem rég kelt fel a nap... legalábbis reggel volt, mikor álomba szenderültem a fa tövében. Nem, ez biztosan nem egy felhő, amelyik eltakarta a napot. Ez sokkal sötétebb annál... átláthatatlanabb. És úgy veszem észre, hogy egyre csak terjeszkedik. Persze nem gyorsan. Csigalassúsággal kúszik fölém, néha szándékosan szétválik, hogy azt higgyem, minden rendben. De ezt is csak azért teszi, hogy elvonja figyelmemet a fölöttem keletkező nyílással, a körülöttem kígyózó, még sötétebb nyúlványairól, amik észrevétlenül körbevesznek, és amikor már elzárják a menekülési utamat, fedik fel tervüket előttem, véglegesen beszőve a kis fényforrást mely felé bizakodva fordultam. Érzem, hogy alig kapok levegőt, a szél is megszűnt, minden mással egyetemben... mintha csak én lennék, és ez az ismeretlen árnyék, amely el akar nyelni, de úgy, hogy semmi ne maradjon hátra belőlem. Elfed engem az emberek elől, akikben bízhatok... akikre szükségem van ahhoz, hogy túl tudjak élni akár egy napot is. A lábam alatt megmozdul a talaj s én ijedten ugrok fel ültömből. Valami megpróbál lehúzni. Mélyre. Nem akarom, kiáltanék, de egy hang se jön ki a torkomon. Kitépem lábamat a mocsaras állagú sötétségből, és rohanni kezdek előre. Fogalmam sincs, hogy merre. Fogalmam sincs, hogy milyen irányba rohanok. Hogy merre van a fent és a lent. De nem fogom hagyni, hogy elnyeljen! Soha! Utolsó leheletemig küzdeni fogok. Nem magam miatt. Hanem azok miatt, akikről tudom, hogy szeretnek. Akik energiát fektettek abba, hogy megismerjenek. Akik mellettem voltak, amikor egyedül éreztem magam. Akik tűrték az esetenkénti kedvesnek nem mondható viselkedésemet. Akikkel együtt nevethettem, sírhattam, és mérgelődhettem. Akikkel megoszthattam a legbensőbb gondolataimat is. Nem hagyhatom, hogy ezek csak úgy eltűnjenek. Hogy semmibe vesszenek azért, mert nem voltam elég erős. Most nekem van lehetőségem erőt meríteni ezekből a kapcsolatokból, hogy segítségükkel visszajussak a napfényes udvarra, ahol elszundítottam. Nem bukhatok el. Nem okozhatok fájdalmat nekik. Annyi mindent tettek értem, egyszerűen nem tehetem meg. Megfeszítem minden izmomat, és tovább rohanok. A talaja lábam alatt instabil.Be-besüpped a lábam a feketeségbe, és nem tudom, hogy hova léphetek, és hova nem. De bízom benne, hogy kijutok. Nem tűnhetek el...nem! Valami jeges dolog kúszik a szívemre, és olyan hideg, hogy már éget. Éget, és fáj. Mintha ketté akarna hasadni. Jó és rossz érzésekre. De nem. Nem hagyhatom, hogy kétségbeesésemben hagyjam elkülönülni ezt a két érzést. Együtt kell maradniuk, mint emlékek. Emlékek a szeretteimről. Amiket megbecsülök, és kincsként őrzök. És, mint valami drogból, többet és többet akarok. Ezért futok hát tovább. Még akkoris, ha minden reményem elveszett már...függőségem tovább hajszol, kecsegtet egy jobb jövővel, vidámsággal. Egy halovány fényfoltot pillantok meg a vaksötétben. Mintha csak a napsugár cirógatna, melegség tölt el belülről. A talaj se érződik olyan ingoványosnak már. Még nem merek fellélegezni, de valami elkezd motoszkálni bennem.. megmenekültem talán? Elindulok a fény felé, és szívem egyre hevesebben ver, ahogy közelebb és közelebb érek a kiúthoz. Már csak pár lépést választ el tőle, ám ekkor hirtelen megnyílik a talaj a lábaim alatt, és minden előjel nélkül a mélységbe zuhanok. A fényfolt egy szempillantás alatt tűnik el, mintha ott se lett volna soha. Újra elönt a kétségbeesés, ahogy érzem, hogy zuhanok, és sehol se tudok megkapaszkodni. Nem így gondoltam...teljesen máshogy képzeltem ennek a végét. Azt hittem megcsináltam.. hogy elég erős vagyok hozzá, hogy túléljem. De hibába estem, amikor hittem a szememnek... ami csak a külsőségekre hívja fel a figyelmünket. Nem láttam a fény igazi forrását, csak a ragyogását..Nem láttam, hogy hamis. Egy csapda csupán, amibe oly könnyen belesétál az ember. Nem figyeltem eléggé. Elbuktam. Sose képzeltem volna, hogy ne tudnám megcsinálni. Hiába mondtam, hogy úgyse lesz jobb. Mindig reménykedtem egy csodában. Mindig. Tudtam is, hogy lesz. Biztos voltam benne...de tévedtem..
-Nii-san..!
...Mi lesz most ezután?...
- ..Tessék Al..?
...Ha lezuhantam, hol fogok felébredni?..
- Kész az ebéd, mindenki rád vár!
..Felébredek egyáltalán?
-Oh...
...Félek...
-Nii-san...minden rendben van?
..Mit hoz vajon a jövő?..
-..Persze! Miért kérdezed?
...Lesz egyáltalán jövőm?..
-Hát..olyan..furcsa vagy.
...Sikerült kijavítanom egy hibámat..de ez a hiba eltörpül azok mellett a szenvedések mellett amit okoztam..
-Jajj, Al, ne vidd túlzásba az aggódást! Jól vagyok, hidd el. Éhesen jól!
...Hogyan leszek képes mindent helyrehozni?..
-Akkor jó! ..de ne üldögélj már annyit, gyere, korog a gyomrom!
... képes leszek egyáltalán valaha is kijutni a sötétségből, melybe belezuhantam?..
- Oké..oké! Megyek már!
...
...
...Mi lesz most ezután?

Már megint ma írom a tegnapot..xD

Hát. Felkeltem reggel, pontosan úgy ahogy szoktam. Kisütöttem szememet a laptop kijelzőjével, aztán reggeliztem is... ja nem. Mégsem. XD Reggeli helyett fürödtem! Meg hajat mostam! Háhá~! Olyan ügyesnek érzem magam ilyenkor. Al pedig már rágata a fülemet, hogy találkozzunk. Mert ugye mi mindig együtt vagyunk, csak mióta a hadsereg kutyájává váltam (kényszerből!!) ez kezd nehézkessé válni a sok feladat miatt, amit a Colonel kiad.. Természetesen igyekszik nem sok munkát adni nekem, csak annyit, hogy ne lógjak ki a sorból, és a Führer ne állítson ránk embereket. Tehát... most hálásnak kell lennem, hogy úgymond mindenki a seggemet nyalja. Igaz Colonel? Valahogy így mondtad. Minden úgy történik, hogy nekem a lehető legjobb legyen. Oké. Értem. Köszönöm. De ettől függetlenül nem fogok térdre borulni.^^

Anyám kitalálta, hogy menjünk kirándulni!
HURRÁ!
EZ AZ!
GYERÜNK!
.
.
.
Rohanok... -_-"

Apám alszik, anyám vidám, hogy jee, kirándulás. Én meg nem mondhatom, hogy de nem,nekem nincs kedvem, mert akkor kiborul. Elég sokszor volt már ilyen, szóval tapasztalatból beszélek..

Al-t is elrángattam. Ha én megyek, akkor ő is. Kerestük a Bölcsek Kövét. De nem találtuk. Csak Bölcsek Nyilát, meg Bölcsek Karkötőjét, meg Bölcsek Kerítését. De követ, azt nem... szóval.. fölöslegesen güriztünk. Megint. Hibás volt az info, amit kaptunk, és megint bedőltem neki... kezd elegem lenni a sok hazugságból, meg félrebeszélésből.
Visszafele pedig bementünk a cukrászdába. Fagyizni. Reménykedtünk, hogy nyitva van, mert ugye Augusztus 20, és minden... Kitaláltuk ototoummal, hogy nyitva kell lennie, mert ha nincs nyitva, akkor mi kinyitjuk! . Ezt úgy kell elképzelni, hogy még koreográfiánk is van rá. A végén taps, és húú, alkímia! Nyitva volt. Nem kellett alkímiáznunk. Viszont így is fel lettünk ismerve, és kaptunk egy ráadásgombócot. Málnás túrót. ISTENEEEM, ANNYIRA FINOM VOLT! JÚJ!
Fagyi után összekészültünk, és mentünk a Westendhez találkozni Kaijivel, Nadával, meg Virággal. És aztán mentünk tüzijátékot nézni fel a budai várba. Tele volt minden emberrel. Kissé szétszakadt a csapat, ennek ellenére az Elric fivéreket senki sem tudta szétválasztani. Még mindig lehetetlen.
Nagyon szép volt az egész, Roy igazán kitett magáért idén. xD Gyufa-sama. Igen, sajnálom Colonel, erről nem hiszem, hogy egyhamar le fogok akadni.

És mindezek után csomót kellett sétálnom Al-lal hazáig. És amikor végre homesweethome, jött az üzenet, hogy be kell mennem, mert a Colonel hívat. És mégis miért? Miért?? Hogy mer este 10kor?!
Utólag kierült, hogy munkám volt. Amiről teljesen elfeledkeztem... pedig nem szoktam ilyet csinálni... és szívhattam ott az irodájában. Asszisztálhattam büntetésből, mert nem kézbesítettem egy levelet. Válogatnom kellett a jelentéseket, szelektálnom, elpakolnom, időrendben. A Colonel pedig vidáman aláírta őket, és odadobta nekem. Hogy tegyem a dolgom... én pedig ha akartam, ha nem, meg kellett tennem. ÉS HALLGATNOM KELLETT AZ IZGALMASABBNÁL IZGALMASABB CSAJOZÓS TÖRTÉNETEIT!! T-T Nem jutottam haza másnap délig...

Jut eszembe. Egyre több a macska az udvaron. Osztódnak vagy nemtudom.. de sokasodnak, és egyszer ellepik a házat. Persze szeretem a cicákat, ne értsetek félre. Csak ha attól kell tartanom, hogy átesek bennük...nos...azt már nem szeretem.

ÁLEHÁNDRÓÓÓÓÓÓÓÓÓ~

Este. Este. Este. Majdnem másnap... megint fél órám van éjfélig..bakkerrrr..xD

Először leírnám a tegnap estét.
Összefutottam a Colonellel. (Mindig arra mászkál amerre én..Oo lehet, hogy stalkerkedik?)
Hawkeye ugye elment egy kis üdülésre. Meg is értem, hiszen a Colonellel foglalkozni több napo keresztül...cehh.-__-" Így viszont én kaptam a nemes feladatot, hogy legyek a bébiszittere. // Hawkeye elköszön Ed-től, és Al-tól, majd viccesen megjegyzi, hogy vigyázzanak Roy-ra, amíg ő nincs ott, hogy mögötte álljon,és óvja még a széltől is. Meg az esőtől, esernyővel! //
Igazából szerencsére etetnem, meg mosdatnom nem kell. Szóval örülhetek. Nincs túl sok dolgom. Ezt nem azért mondom, hogy dicsérjem. Egyszerűen csak azért mert ez az igazság. Nekem feladataim vannak, és nem tudok az árnyékára tapadva élni. Nem is akarok. Felnőtt ember, próbáljon meg vigyázni magára, ha Fuhrer akar lenni..ja..elnézést...ha F. akar lenni.
Volt tüzijáték is este, amikor sétáltunk. És láttuk is, mert Én okos vagyok, és mondtam, hogy utánam! >: D xD
Aztán megijedtem egy kutyától, meg később egy csövestől hazafele menet.

A következő, azaz mai napon el akartunk menni fodrászkellékeshez megnézni a színes műhajtincseket, mert szeretnék beleültetni a fejembe valami színt. De aztán utánanézve neten nem találtuk meg ahova menni kellett,ezért nem mentünk. Mármint én meg a Colonel. Mert megint vele kellett lennem. Látjátok, hogy zaklat?!

Lehet fogok nyitni még egy blogot (bár kétlem..xD). Kitaláltam, hogy kitalálok egy saját karaktert, aki időtálló, és ÉDES. Ő lett Amai Odoriko. És kellene vele sztorit írnom, meg adatlapot csinálnom, meg ilyesmi. De most tuti nem fogok. Most szerepezek Moyyal. Gyufával.xDD

Csináltam a Colonelnek egy blogot, mert ha ő fogott neki, akkor valami hülye számokat kért,mert ilyesmi. Szóval csináltam neki egyet és névnek beírtam, hogy gyufa. És ez annyira vicces! Tudom, hogy most szarráröhögöd magad rajta. Tudom.

Apám már alszik. Édesanyám meg kirándul..">_> Elképesztő milyen aktív. 7-re ment Hűvösvölgybe.

Ezt a bejegyzést most olyan rövidnek érzem...mondjuk olyan érzésem van, hogy kihagytam valamit, amit le akartam írni, de nem jut az eszembe...

Na mindegy.. majd leírom, ha eszembejut...*ásít*

PS.: ennek köze nem volt az alejandrohoz....



.
.
.
.
.
.

HÁHÁ!!!MÉGIS!!!! *ördögi kacajjal elugrál*

Picit elkésett bejegyzés...

Áhá!

A tegnapi napom olyan tartalmas volt, hogy nem is volt időm leírni. Ezt most igyekszem bepótolni.^^
Na szóóóval.
.
Tegnap felébredtem reggel, és anyám közölte velem a napi programot. Ami persze nekem nem nagyon tetszett, mert szeretem a magam útját járni, és nem nagyon bírom, ha parancsokat kell teljesítenem a saját beleegyezésem nélkül..
Természetesen anyám mondta, hogy ezen a progin még lehet változtatni, tehát én el is mondtam az én verziómat. Erre megsértődik, de úgy halálosan nagyon, hogy én mindenre azt mondom, hogy nem. Hogy nekem semmi se jó, és, hogy ő ma már nem is akar csinálni velem semmit. Nekem ez meg nagyon rosszul esett. Leírhatatlanul rosszul. Elrontotta a délelőttömet, és elhasználtam jópár papírzsebkendőt. Lehet, hogy túlérzékeny vagyok... annyira szerintem azért nem, de vannak dolgok, amik...csak úgy...nagyon mélyen érintenek, és magamat hibáztatom érte, és tehetetlenségemben bőgni kezdek. Persze tudom, hogy nem oldja meg a fennálló problémát, de legalább megnyugszom tőle kissé..
Ennek a csodás élménynek köszönhetően tiszteletlenül bántam a Csodálatos És Egyetlen Colonellel. És nem tudom miért, de mondtam a dolgokat a nem-kedves stílusommal. Közben pedig utálni kezdtem magam miatta, de nem vitt rá a lélek, hogy bocsánatot kérjek, pedig tudtam, hogy azt kellett volna... de én ilyen fasz is tudok lenni, igyekszem megjavulni..^^' Szóval.. ha olvassa ezt az imént említett illető, akkor.... bocsánat.

Egy idő után lenyugodtam, anyám elment a reptérre a rokonok elé, akik Amerikából jöttek, és juppiiiiiiiiii~~~! Én négyre odamentem nagynénikémhez, és ott volt az egész nagycsalád! (Majdnem.) És ott volt JOHIIII (L)!!! Kedvenc unokatesóm! : D Igaz, hogy kb kétszer beszéltünk egymással a nyár folyamán, évközben meg egyszer se...de...még mindig ugyanolyan jól tudunk szórakozni, meg nevetni, mint régen. És kiderült, hogy ő szívesen találkozott volna velem, meg gondolt is rám, csak valahogy nem jutott el odáig, hogy mondja is. Én meg alapból nem vagyok olyan, aki olyat mond, hogy találkozzunk, de úgy, hogy tényleg legyen belőle valami. Szal odág eljutok, hogy mondjam. Megszervezni meg nem szoktam semmit. ehhheehe~ ^×^'

Ettem nagyon finom túrógombócot, meg ittam energia italt is, szóval fel voltam pörögve. Ehhez még hozzájött az is, hogy kaptam pár felsőt, meg egy HIPERSZUPERÉDES teknősös nyakláncot!!!!!(L)(L)(L)(L) JAAJ! Nem szeretem ugyebár olyan különösen nagyon a teknősöket, de... EZ A NYAKLÁNC. AHH!!! És piros szeme van, ami néha olyan, mint villogna^^ Majd megpróbálok feltölteni róla képet, ha hazamentem. Mert ugyebár most Al-nél vagyok (a szomszédbanXD). Itt aludtam, és már fél 2kor szerintem lefeküdtünk aludni, mert egyszerűen leragadtak a szemeim. Nem tudom, hogy miért.

És csodálatomra az én kedvenc, pótolhatatlan Colonelem megtalálta a blogomat...-_- Ez az én blogom, és azt írok amit akarok! NEM MEGSZÓLNI. Ez a személyes intimszférám..
És még mindig Arumnél vagyok, és..az apja..xDDD Ez KO. Kihív, hogy nézzem, hogy főz. És magyarázza nekem. Meg akar tanítani.-__- Isteneeeeem...xD Fárad az agyam, és fáj tőlee~. Megvárja, amíg Al elmegy fürdeni, és támad. Megcsinálta a kaját, megkóstoltatta velem, én nem mondtam rá semmit, erre elkezd prédikálni az előítéletességemről, meg a világba való beilleszkedésemről, én meg magamban szakadok a röhögéstől, hogy komolyan besértődött azért mert nem ájultam el a főztjétől.xD Szal sztem nemsokára hazamegyek, és viszem a kis öcsikémet is. :D Aki most épp öltözik, és nekem nem szabad hátranéznem. O_O Pedig nem tudom, hogy mit tud öltözködni, amikor ruha se kell neki... de ezt ráhagyom, és inkább nem teszem szóvá, mert...az én hibám, hogy ilyen lett... az én ötletem volt, hogy élesszük fel anyánkat..
Egyelőre ennyi, este lehet, hogy még írok.

Cehh... >_> késő van..xD

És megint eltelt egy nap.
Furcsa dolog az idő. Felgyorsul ha úgy tartja kedve, vagy éppen lelassul, és mindig úgy intézi, hogy keresztbe tegyen velünk. Élvezem a nyarat, nagyon, kimondhatatlanul, mégis hamarosan vége van.
Egy hét, és megyek Mattokámhoz, és már úgy várom!! X3 Váváváá~ : D :*

És ma itt volt Roymoy, és juppiiii! Vihar volt! Nagyon szeretem a vihart, gyönyörűnek találom a villanó lightning-okat, és a dörgés pedig zene füleimnek. Akkora erőt sugároz, méltóságot...én...én nem tudom mi van velem, de mindig elönt a boldogság ilyenkor.
Ésésésésés...AL! Hazajött, és lehet, hogy ma még összefutunk egy sétára vagy valami! Egy teljes hétig nem láttam, és nem hallottam felőle, mivel a mobilom bemondta az unalmast.
Az utóbbinak ugyan örülni is lehetne, mivel akkor értelemszerűen kapok egy újat. De neeeem. Mert képes volt, és megint újraéledt a köcsög!! >: / Pedig már meghalt egyszer, és én akkor is örültem, hogy kaphatok egy újat. Erre egyik napról a másikra felébred, és a képembe röhög, hogy HÁHÁ, NEM SZABADULSZ TŐLEM! Én örülök,hogy ennyire ragaszkodik hozzám, tényleg.. nagyra értékelem. De azért mindennek van határa, kérem szépen, és éppígy egy telefon hűségének is! Jól szolgált, és most már nyugdíjba vonulhat. Nem kell ennyire hajszolnia magát, még zombi állapotban sem. Mert az első feléledés után már zombi volt. És aztán megint meghalt, és az ember azt hinné, hogy végleg. De nem. Dehogyis. Velem marad, és visszaküzdötte magát használható állapotba.-_-

*Off. Pár órai kimradás.*

I'm baack again. Sétáltam édestestvéremmel egyet az éjszakában, és tapasztalatokat cseréltünk. Határozottan élveztem. És most az előbb kapcsoltam be a telefonomat... és kissé le van maradva: 18:32, Csütörtök, Március 13.
Érzem, hogy imádni fogom. -_- ÚJ MOBIL, MERRE JÁRSZ?! GYERE FEHÉR LOVON HOZZÁM! xD

A Colonel pedig nem akart semmi extrát. Megint a semmiért ugráltatott, hogy menjek X helyre, ami ugye tőlem a lehető legmesszebb található. Nah, jó... azért. Okoztunk némi problémát. Igazából a legutóbbi küldetésemről volt szó, és azt ecsetelgette, hogy mennyire kár, hogy nem a parancsnak megfelelően teljesítettem..-__-" Szörnyű egy ember. Kibírhatatlan. Nekem ez természetesen nem tetszett, és visszavágtam..és...nem emlékszem pontosan, hogy hogyan, de eljutottunk odáig, hogy eldöntöttük, hogy alkímiát bevetve bebizonyítjuk egymásnak, hogy melyikünknek van igaza...és véletlenül lecsaptuk a biztosítékot a környéken... szóval.. Megint ügyes volt a felettesem. -_-"
De legalább a titokban visszavonulás ötletével előállt. Amit eleinte elleneztem, mert milyen dolog már, hogy nem hozzuk rendbe, amit elrontottunk.. de aztán az észérvek meggyőztek. Ja igen. Ő rontotta el..! Nem én. Ő.

De nem fogok bosszankodni ezen. Túl éretlen...mint egy gyerek. Csak felnő egyszer a korához....

>_> ° ˙˙˙

Amúgy ma elkezdtem nézni a Durarara című animét. Csak két részt láttam még belőle, de mindenkinek csak ajánlani tudom, nekem nagyon bejön. A rajzstílus, meg úgy az egész. A hangulat is. Ójee~ :D

Bo Peep Bo Peep

Na hellobello~!

Nem hiszem, hogy fél óra alatt képes leszek megírni eme bejegyzést, de azért most elkezdem, hogy mondhassam, hogy igen, ezt bizony 15.-én írtam.

Ugye megmondtam, hogy könnyebb lesz megtalálni azt a számot, mint a Bölcsek Kövét? Ohohoho~!



Ez lenne az. Hát nem nagyszerű?
Ezer hála Mie-samának érte. Azonnal tudta, hogy melyikre gondolok. IMÁDATOM! És most ezt hallgatom repeat-en, és bopeepbopeepbopeepbopeepbopeepbopeepbopeep!!!

A mai napon elkezdtem írni egy kis akármit, de nem volt kedvem befejezni, talán majd holnap összejön. Igazából nem volt ihletem, csak kedvem. Mint tudjuk ez önmagában kevés.
Al holnap jön haza ha minden igaz, már nagyon várom. Persze nem izgulok érte, vagy ilyesmi... Én...Én nem vagyok olyan. Nagyon jól tudom, hogy tud vigyázni magára.. but still. Hiányzott, hogy nincs mindig mellettem..a.. a megszokás miatt! Igen!... Nem vagyok akadékoskódó, aggódást túlzásba vivő testvér.. Csak..mindegy. Nem fogok én itt magyarázkodni.. -_-" Ez az ÉN blogom, nem magyarázkodom!! ><

Holnaaap.... holnap még nem tudom, mit fogok csinálni. Mármint annyit tudok, hogy a Colonellel találkozom, remélem nem megint valami ultra-szuper küldetést bíz rám. Mert akkor istenbizony kilépek. Esküszöm.

Az álmok varázslatosak nem? Ma is varázslatosat álmodtam. Havas volt. Pedig nyár van, álmomban mégis tél... and so cold..

*~*~*~*~

Menni kell valahova. Nem tudni hova, de egy ismeretlen utazás vár rám. Bepakolom a legfontosabbakat egy táskába, és az utolsó pillanatban egy vízálló kabátot is.. mert látom, hogy esőfelhők gyülekeznek. Kilépek a hideg télbe, az útra amit még soha senki nem járt be. De nem félek. Mellettem van Al, és megfogja a kezem. Az erőm visszatér, és hirtelen támadt vidámsággal indulok meg előre az erdei ösvényen. A kopár fák fölém tornyosulnak, és hamarosan sötétedik. Szerencsére pakoltam be zseblámpát, így nem fogunk vaksötétben bolyongani. Van nálam pénz is ételre. Nem tudom hova megyünk. De valahova kell. Messzire innen... Az ismeretlenbe. Minden egyes lépés távolabb visz az otthon melegétől, Winry mosolyától,  Pinako főztétől... De még mindig nem félek. Tudom, hogy egyszer még visszatérünk hozzájuk, és tárt karokkal fogadnak majd. Olyan lesz minden, mintha el se mentünk volna... Mintha csak egy álom lett volna. Egy kellemes szundi után felébredünk, és a puha ágyunkban találjuk magunkat egy szép nyári napon... és Winry mosolyogva közli, hogy reggeli, és...
...
..najó. 
Valószínüleg felkiabálna. De, ha nem teszi, akkor tudom, hogy ez sem az igazság. Hogy csak egy illúzió... illúzióból illúzió... és ki tudja, hogy mikor ébredek fel, és mit találok ott. Lehet, hogy jobban teszem, ha egyszerűen csak folytatom végtelenhosszú utazásomat, és odafigyelek nehogy szakadékba lépjek... mert mi van, ha ez nem az álmom?

*~*~*~*~

The second first step to begin.. XD

Oké, nekem most hirtelen kedvem támadt még írni a mai napon. ÉS EZÉRT SENKI SE SZÓLHAT MEG! MONDOM SENKI! *egymagában kiabál.Najó, nem....*

Egyszerűen. Imádom a SHINee-t. Annyira, hogy nincs is rá szó. Itt hallgatom repeat-en a lentebbi számot, és I'm addicted to it. Épphogy be tudom azonosítani, hogy ki kicsoda, de ez nem gátol meg abban, hogy imádjam őket. Még tesztet is csináltam.Woohoo! Most kell hiphip hurrázni! Azt tudni kell rólam, hogy ha valamiért lelkesedek, akkor azért nagyon. Nem feltétlenül hosszú ideig. De az időtartam alatti szakasz határozottan intenzív.

Tegnap elmentem, és ma jöttem haza. Voltam haverokkal NG-n, és olyan jó volt! Annyira, hogy még mindig van egy zeneszám, amiről fogalmam sincs, hogy hogyan fogom megtalálni. No persze...nem lehet nehezebb, mint felkutatni a Bölcsek Kövét. Szóóval...csak megoldom majd valahogy.
Egyre jobban megszeretem a keleti popszámokat, pedig az elején utáltam őket. Nem tetszettek. És most meg rajongok... ez számomra nagyon furcsa. Olyan édes pofijuk van, és..ÉS A HAJUK. Hát az valami eszméletlenül jó. Én....én nem is tudok szavakat találni, hogy kifejezzem mennyire imádom a jó hajakat.

És el nem tudjátok képzelni,hogy mit iszom. TEJET! TE ÚRISTEN! EZ HOGY LEHET? EZ...EZ.. ez csak vicc volt.^^ Igazából fehér vizet iszom. Háh! Még egy vicc!! Ma nagyon humoros kedvemben vagyok..

Na, de én szerintem már tényleg befejezem a randomságok írkálását... Még akkoris, ha valahol a közelben idegesítően ciripel egy tücsök..-_-"
De még mindig inkább tücsök, mint szúnyog. O_o

The first step to begin..

Nos, akkor üdvözlök minden kedves látogatót a vadonatúj blogomon. Elsősorban magamat, ne sértődj meg, ha esetleg Te nem Én lennél. Téged is üdvözöllek. Másodsorban.^^

Hogy miért is kezdtem bele ebbe az egészbe?
Nos, kezdjük ott, hogy rengeteg ember blogol, és sokan kifejezetten élvezik. Én meg gondoltam egyet, hogy akkor miért is ne? Kipróbálom. Bajom nem lehet belőle. Így hát, most itt pötyögök, szorgosan, ki tudja meddig. Lehet, hogy meg fogom unni... mert valljuk be, meg szoktam unni egyszer mindent. De amíg szórakoztat, addig csinálni fogom! : D

Miről akarok majd írni?
Nem vagyok biztos benne, hogy ide fogom majd kiönteni a lelkemet, de még az is megeshet. Gondolom teszek fel majd saját munkákat (iromány,rajz,fotó). Meg írok sok fölösleges dologról, ami éppen foglalkoztat...ergo mégsem olyan fölösleges.

Mi a kedvenc színem?
Hát, erre nem nagyon tudok válaszolni, mivel szeretem az összes színt!^^ (Kivéve talán a fosszerű kutyulmányokat...)
Viszont azt nem értem, hogy ezt miért kérdezted. Ja, hogy a skizofrén énem kérdezte? Ohh..akkor elnézést! <3

Megismerni nem biztos, hogy meg fogsz, de gondolj arra, hogy milyen vicces püfölni a klaviatúrát, és arra, hogy biztos jól szórakoztam blogolás közben!!:D

Most hirtelen ennyi. (Nagyon hirtelen ám!)

bájz~