2013. március 24., vasárnap

I fuckin don't believe this.

I don't want to cry anymore, FUCK THIS SHIT.
Miért kell rémálmodnom pont Vele..????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
and more.
??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Kifacsarodik a szívem újra.és újra.és újra...
MÉRT????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
Jó módja ez egy vasárnap kezdésének... ja nem, az egész hajnalban kezdődött, a szüleimmel.. : DDDD
ÁHÁHHÁHÁHÁHÁHÁ!! I'M GOING NUTS ÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁHÁ!!!!!

I'm seriously thinking about killing myself in the first place. I literally couldn't breathe. És miazmár h sírva ébredek??? Amikor úgy aludtam el h reggel majd jobb lesz???? MI EZ MÁR.
Utálom, utálom az egészet.

És az álmom... aaaazzz vmi gyöngyszem volt. A lehető legrosszabb. Nem veszekedés, nem utálkozás. Hanem olyan..féligmeddig közömbösség..? És a közömbösségen keresztül éreztem, hogy...még mindig van benne vmi abból, akit szerettem..? Ez a legrosszabb, vmiért nagyon fájt... és ha éber fejjel rágondolok is nagyon fáj...I don't understand...
És amikor angolul kezdett beszélni, és benyögte, h Alfie.... fojtogat a sírás ha eszembe jut... megőrülök...
Szánalom a köbön.
Remélem szüleim elmennek és kibőghetem magam és jobb lesz. Nem akarok előttük létezni. se.

Szeretlek blogom, olyan vagy nekem,mint Eira Eilynek... Akarok foglalkozni veled. Sokat.

Lehet kéne egy diziváltás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése