Szerepjáátéééék~ #2 + pár dolog.

~~~~~~ Na itten van a folyt.köv. xD~~~~~~~ //Én ezt most veszettül élvezem..xD beteg módon..O__o //

Edward:
*A lelkek kiabálása lassan halkulni kezd, és a fejében izzó, lüktető érzés is lassan kezd alábbhagyni. Valami furcsát érez, mintha forró, égő testét lefagyasztanák, és vmi hűvös, de kellemes folyadék végigfolyna rajta kívül-belül, bevonva őt, és enyhítve a szenvedést. Erőt vesz rajta a kimerültség, a fáradtság. Fejét szorító kezét is elhagyja mindennemű energia, és lecsúszik teste mellé. Szemeit nem bírja kinyitni, csak zihál, fejét a lift falának döntve. Már nem hallja Gluttony üvöltését se olyan hangosan, és kezd megnyugodni.*

Alfons:

*rémülten zihál és próbálja megérteni mégis mi a fene történt vele. ~Ez…ez nagyon nem jó~ mondogatja magában, és a kezeire mered, mert úgy érzi, hogy ha ez az álom már az elején ennyire durva, mi jöhet még. Remegve próbálja kifújni a levegőt, de csak egy köhögést segít ki ezzel. Lenéz a lyukon keresztül Gluttonyra, aki kínkeserves üvöltés mellett próbál utánuk mászni, de próbálkozása reménytelen. Ettől Alfons mondjuk megnyugszik egy kicsit, de az előbbi világító-kezes Ed-fejéből-szellemek-kijönnek dolog után a nyugalom szó még hírből is elkerüli őt. Alsó ajkába harap, majd több másodperces gondolkodás múlva azt látja jónak, ha nem húzódik el egyetlen ismerettségétől. Vissza ül Ed mellé, és hagyja,h. a kába fiú nekidőljön, és úgy pihenhessen.Szusszant párat, és kezdi a hallucinálásnak betudni a dolgot, amitől roppant mód megnyugszik,vagyis megnyugodna, ha a lift nem állt volna meg egy nagy zökkenés kíséretében. Körbenéz, és látja, hogy nincstovább, megérkeztek, és minél előbb ki kéne szállniuk. Megrázza kicsit Edwardot, és reméli,hogy most csak úgy simán felébred,és nem fog megint szellemsereg kiszállni a fejéből*-Edward! Ébredj…szerintem megérkeztünk *ébresztgeti, de hangja már alig van*

Edward:

*A másik hangja nagyon távolinak tetszik, de kellemesen zúg a fejében. *Al...* résnyire nyitja szemeit, és eléggé elmosódott alakot lát fölé hajolni. Szőkét, kék szeműt... Az öccsét? Az öccsének valami angyali kivetülését? Kinyúl felé, mert meg akarja érinteni az arcát. Úgy érzi, mintha meghalt volna... Nem emberek kiáltoztak a fejében... mások voltak... Köhög egyet, és még egyet, előre kell dőlnie, hogy ne fulladjon meg. Ettől visszarántódik a valóságba, és mély levegőket vesz. Pár helyen még mindig vérzik, de a főbb sebei félig-meddig begyógyultak. Körülpillant, majd Alfonsra néz ismét, immár kinyitott szemekkel, és látni lehet, hogy itt jár a jelenben, és nem máshol.* Mih..? Hol.... *és végig sem mondja, már megpróbál felállni, de majdnem összeesik. Sikerül megtámaszkodnia a másik vállán.* B-bocs...* zavartan-fáradtan elmosolyodik, majd kiegyenesedik. Elhúzza a rácsot, és óvatosan kiszédeleg a liftből, ügyelve rá, hogy ne essen le a lyukon. Egy sötét alagútba értek, melyben egy lépcső vezet felfele, nem túl meredeken. ~ El se hiszem..~ Botladozva megindul előre. Még mindig nincsenek teljesen biztonságban, mivel a homonculus még mindig képes regenerálódni. Le kell zárniuk ezt az alagutat.*Gyereh....* szól hátra a németnek, és továbbhalad. Csak egy lámpa világít a lift mellett, aztán sötétség.. De nem sokat kell haladniuk, és már látni lehet a beáramló fényt, ahogy megvilágítja az alagút végét. A lépcső Dante villájának egyik rejtett hátsó szobájába vezet. ~ Vajon Rose és Wrath..?~ olyan kimerült, hogy még végiggondolni se a képes a kérdést.*

Alfons:

*mikor Edward elkezd ébredezni és felé nyúl ki, nem érti, hogy mégis mi az amit akarhat. Van valami az arcán? Vagy csak meg akarja ütni? Mindenesetre hátrébb húzódik tőle, és már állna is fel, mikor meghallja a fiú köhögését. Egy kisebb pánik lesz rajta úrrá, és egyből elkezdi simogatni a másik hátát, hogy ezzel is enyhítsen a szenvedését. No egen Alfonsnál eléggé kényes téma a köhögés. Megkönnyebbülve veszi észre, hogy Ed nem sokára abba is hagyja a köhögést, és hogy az a ködös tekintet amivel az előbb felé nyúlt eltűnt az arcáról, és helyébe a kétely kerül. A feltett kérdésre Hei már válaszolna is, de az alkimista kis botlás után lábra vergődi magát, és el is indul kifele. A német pedig nagyon nem akar itt maradni egyedül, ezért felzárkózva az alkimista mögött lépked a félhomályban, és egyre jobban kirázza a hideg a helytől. Elmerülten gondolataiba temetkezik, afelől, hogy elmondja e a szőkének, hogy a keze világított és hogy a fejéből lények szálltak ki. Önmagával viaskodik, mivel meg akarja tudni, hogy ez itt bevett dolog e, mert ha igen, akkor nem félne annyira, de ha meg nem, akkor a másik bolondnak is nézheti, és itt hagyhatja egyedül. Pedig most ez az amit a legkevésbé akar. A másik pillantására és szólítására kizökken a gondolkodó „üzemmódból” és arra a következtetésre jut, hogy ha majd biztosabban áll már a lábán –nem csak fizikailag, hanem lelkileg is- akkor majd szóba hozza ezt a dolgot, és reméli, hogy többet nem fog előfordulni. Mikor meglátja a fényt, kicsit elkezd hunyorítani, mert a szeme már annyira megszokta a sötétet, hogy úgy érzi, ettől a fényáradattól menten kiég a retinája. Átlépnek egy ajtófélfán, az ajtó széttörve hever a padlón. Kicsit bizonytalanul körbenéz az antik stílusú építményen, és eléggé kellemes melegséggel önti el. Persze nem tudja teljesen átadni magát ennek az érzésnek, de hosszú órák óta most lát először az ő civilizációjához hasonló helyiséget, vagy dolgot. A mennyezeten egy szép freskó áll, ami lenyűgözi a németet, a figyelmét pedig teljesen rászenteli.  „Kiakasztott” nyakkal nézi a plafonon lévő festményt, és elindul az egyik irányba, hogy még többet láthasson belőle, de véletlenül belemegy Edbe. Visszazökken a művészet világából a jelenbe, és megfogja Ed karját, mielőtt az elesne*-Oh…ezer…ezer bocs. Csak ez a hely…ez emlékeztet engem az én világomra….és annyira jó érzés látni egy ilyet *mutat a plafonra, és figyelme megint teljesen elterelődik.*

Edward:

*Elsőként lép ki az alagútból, és óvatosan körbe kémlel. Még lehetnek itt Dante-hívek, sőt, az a boszorkány is lehet, hogy még életben van..Óvatosnak kell lenniük, és senki sem tudhat egyelőre Alfonsról, meg a párhuzamos dimenzióról.. Nem jó, ha két világ összefolyik. A villa ugyanakkor üresnek tűnik. Nagy, óriási, még annál is nagyobb területen van, kerttel, amin már-már egy saját erdő is lehetne. A ház maga pedig tágas, sok fénnyel, nagy ablakokkal, és fölösleges dísztárgyakkal. Tesz párlépést, majd fülelni kezd, de nem történik semmi, aztán hátulról belemegy egy Alfons, és ha nem kapja el a karját, fel is löki annak rendje és módja szerint.* Figyelj már oda, merre mész! És inkább azt figyeld, hogy nem ront-e ránk valaki! *Bosszúsan felszusszant, és szemet forgat, majd továbbmegy, ki az előcsarnokba. Nem bírja rávenni magát, hogy Rose után kiáltson, inkább csendben marad. Óvatosan lopakodnak végig a hosszú folyosókon, mindenhol ellenséget remélve, míg végül megérkeznek a konyhába. Az alsó szinten nm találtak senkit, szóval Ed ledobja magát az egyik székre és rádől az asztalra fáradtan.*

Alfons:
s-sajnálom *mondja ismét Ednek, és hátrébb is áll tőle. Úgy tesz, mintha a helyiség minden kis zegét-zugát átnézné, de közben csak a műtárgyakat, kisebb-nagyobb csecsebecséket veszi szemügyre jobban. Mikor látja, hogy Ed a konyhaasztalra kidől megcsillan a szeme, mert így esélye lehet arra,h. ezt a szép helyet maga is körbejárhassa*-Öhm... nos Edward...azt hiszem, jobban körbe kéne néznem ezen a helyen, nehogy valami gond legyen...*mondja mosolyogva, és már a konyhába sincs. Gyermekkorát idézi fel ez a hely, mikor a szüleivel még egy Berlin melletti városkában éltek. Hasonlóan nagy volt a kúria, mivel a szülei tisztségviselők voltak. Apja katona, anyja bankár, ami mondjuk eléggé ritka volt női körökben, de apja befolyása végett kitanulhatta a szakmát, így egyetlen gyermeküknek, Alfonsnak tudtak biztos anyagi hátteret nyújtani. A német nagy léptekkel, szinte átsuhan a helyiségeken, amik gyermekkorát idézik fel benne, mikor még minden annyival könnyebb volt. Teljesen megfeledkezik arról hol is van, és a különböző képeken, dísztárgyakon, kandallókon elbámészkodik, miközben furcsán jó érzés tölti meg bensőjét. A tágas terek, a hatalmas csarnokok és termek mind-mind felszabadultabbá teszik a nem idevalót. Már éppen menne fel a lépcsőn, amikor megpillant a földön egy már elfeketedett vértócsát, a Greed-csata emlékét, rajta különböző elszenesedett maradványok. A gyönyörű márványcsempét teljesen beborítja az undorító vér, ami már teljesen megalvadt. A harc nyomait őrzik a szétkarmolt, és szét tört járólapok. Alfons ereiben ismét elhűl a vér, és ez a kép kegyetlenül visszarántja őt a valóságba. Erre a helyre, ami lényegében más mint az övé, mégis egy ilyen egyszerű házzal meg lehetett téveszteni az agyát afelől hol is van. A falhoz húzódik, neki dől, és a mentén lecsúszva a földön köt ki. Meredten nézi a vértócsát, majd felhúzza a lábait, ráhajtja a fejét, és erősen szorítva magához a lábát könyörög az istenének, vagy bárkinek aki meghallja az imáját, hogy vigye el innen,vigye vissza a már megszokott életébe. ~hogy felejthettem el hol vagyok?~ szidja magát, miközben a rémképek a kapuról gluttonyról, a fénylő kezéről és a szellemalakok egyszeriben megrohamozzák elméjét. Legszívesebben felkiáltana, de csak rémülten, összekuporogva remeg a sarokban, mint valami kidobott kóbor kutya*

Edward:
*Fel se fogja a másik szavait, csak mikor Alfons lelécel, emeli fel fejét, hogy tanácsolja a németnek, hogy inkább maradjon itt,és a felderítést egy olyasvalakire bízza, aki nem hal meg az első két percben, ha rátámadnak. De késő. Felsóhajt, és visszakoppantja fejét az asztalra. Mit törődik ő ennyit ezzel a taggal? Elvégre csak úgy néz ki, mint az öccse, de az. Nem kell kényszeresen olyat éreznie, hogy meg akarja védeni. Hát hülye ő?? Fekszik még jópár órácskát, el is szunyókál, aztán hirtelen felriad. A konyha színei megváltoztak, a nap lemenőben van. (tessék, elkaptam tőled a hülye mániádatXDD). És ahogy körbepislog, feltűnik neki, hogy Alfons sehol. A színek kellemesek, és nyugtatóak, Ed mégsem érzi a határtalan nyugalmat. Lábra áll, és örömmel tapasztalja, hogy végtagjai nem remegnek, és újból képes lenne futni, és hasonlók. Megmozgatja kicsit elmerevedett nyakát, és lapockáit, majd gyomra kordulása tudtára adja, hogy éhes. Mivel úgyis a konyhában tartózkodik, esetleg nézhet valami táplálék után, mielőtt Alfons keresésére indul. Ha eddig nem támadtak rá, akkor most már nem fognak.Minden valószínűséggel üres rajtuk kívül az épület. A kamrához lép . ~Na lássuk csak Dante miket tartott itthon étkezés céljából~ Körülnéz bent, és szemei felcsillannak a sokféle, jó állapotban lévő ételek láttán. A kenyereskosárból kivesz két sajtoskiflit, meg halászik mellé a hűtőből 2 paradicsomot, és viszonylag nyugodt tempóban Alfons után indul. Igyekszik nem sietve lépkedni, csak ráérősen. Nem érezhet a szőke iránt olyat, mint amit öccse iránt. Nem lenne a legnormálisabb dolog. Alfons nem a testvére, hanem csak egy idegen. Nem kell megvédenie. Nem. Körbejárja párszor a lenti szobákat, még mindig elég nehezen tudja kiismerni magát ezen a helyen. Aztán betéved abba a nagy terembe,ahol megölte a Greed névre hallgató homonculust. Ahol megölette magát vele a homonculus, hogy pontosabban fogalmazzak.~Képes voltam azt hinni, hogy Dantet megölte... még haragudtam is rá, hogy megölte..~ mérgesen elhúzza száját, és már fordulna is el a gyűlölt emlékeket ébresztő látvány felől, amikor szeme megakad Alfonson. ~Hát ez meg mit keres pont itt?~ *Alfons..? *szólítja meg a szőkét, és közelebb megy hozzá.* Minden rendben? Mit csinálsz pont itt..? * Nem úgy néz ki ez a hely, mint amilyen az emberek álomszobája. Vér, csatanyomok. Eléggé logikátlan, hogy a német mégis miért pont itt ütött tábort. Odaáll mellé.* Hoztam neked valami kaját..* nyújtja felé az egyik paradicsomot, meg a kiflit.* Biztos, hogy itt szeretnéd megenni? *elhúzza száját, és a véres paca felé bök.*

Alfons:
*még jobban összerezzen, amikor meghallja a másik hangját. A lépteit szinte nem is érzékelte, annyira bele volt mélyedve az önsajnálat keserűségébe. Beharapja alsó ajkát, és megtörli a kicsit könnyes szemét az alkarjába, és csak remélni tudja, hogy ezt Edward nem vette észre. Hát igen...teljesen bepánikolt, és egyedül érezte magát -nem mintha eltűnt volna ez az érzés-és nem bírt visszatartani pár kósza könnycseppet. Felszusszant, majd felnéz rá, és minden erejével azon van, hogy próbáljon erélyesebb hangot megütni*-Ja, minden rendben van, csak kicsit elbóbiskoltam *von fel arcára egy erőltetett mosolyt, amit az évek alatt annyiszor gyakorolt már, hogy mára már senki sem venné észre, hogy ez csak egy álca, és belül ordít a magányosságtól, és a félelemtől. Megkapaszkodik a fal mentén, és kicsit nehézkesen, de feláll. A kiflire néz, majd a vértócsára, és próbálja a gyomrában lévő görcsöt elrejteni Ed szeme elől. Elfogadja a kinyújtott ételt, majd tovább mosolyog a szőkére*-hát...szerintem is jobb ötlet lenne, ha máshol ennénk ....*ekkor esik le neki*-ohh...te itt találtál ételt? OO tényleg...amúgy kérdezni akartam már, hogy mi ez a hely? *indul el egy másik terem felé, hogy minél messzebb legyen ettől a szörnyű helyszíntől. Kicsit nyugodtabb attól,h. Ed itt van vele, mert az ő arcát legalább ismeri. Egyenlőre ennyivel kell beérnie. Egy arccal. Nem tudja milyen a fiú, nem tudja mi mit válthat ki belőle, sőt igazából azt se tudja, hogy barát vagy ellenség. Mindent szinte átitat a narancssárga fény,főleg abban a halban, ahova bemennek elfogyasztani az ételt. Alfons leül az egyik nagy kényelmes díványra, és nekilát enni. De nem is eszik, mindinkább fal, mivel a sok "harc" amiben persze neki nem sok köze volt, izgalom, meg az,h. reggel óta semmit sem evett igencsak éhessé tette. Fájdalmát is próbálja ebbe az ételbe fojtani, és sikerül is valamennyire.Az üvegpoharakon, díszkredencek üvegablakán megcsillan a lemenő nap fénye, és hihetetlenül szép sziluettet játszik a két fiatal testén is. Hajuk a szőkétől átváltanak szinte a narancsba vagy a meleg barnába, és a szoba szinte élettel telik meg. Alfons nyugtalansága halványodik ennek hatására. Nem tudja miért de világ életében a naplemente valamiért megnyugtatta és feltöltötte őt energiával. A falatok rágcsálása közben némán lehunyja a szemét, a kanapé háttámlájának dől, és próbálja tomboló, üvöltő szívét minél hamarabb lenyugtatni*-ez a hely...emlékeztet gyerekkoromra....szinte ugyanilyen helyen nőttem fel. Hát nem furcsa? *mosolyodik el, de ez a mosoly más, mint az előző. Ez őszintébb, bár az idegesség miatt meg -megremeg az ajka. Szeretne beszélgetni Edwarddal, és ha már ő itt az egyetlen akivel "barátkozhat" legalább pár dolgot szeretne megtudni róla, hogy ne úgy menjenek egymás mellett, mint két idegen.*


Edward:
*Ahogy a másik felemeli rá a tekintetét, ami sugárzik a szemeiből, és a mosolyából... Edward azonnal tudja, hogy valami nem oké vele. De persze nem kérdez rá, mert nem az ő gondja. ~ Ő nem az öcsém.~ ismételgeti magának szinte kétpercenként, így próbálja kiűzni fejéből a zavaró, aggodalmaskodó gondolatokat. Normális, hogy kicsit ki van bukva azok után, amiket átélt. Nem tudni, milyen az a világ, amiből jött, de valahogy nem tartja túl valószínűnek, hogy ott is ilyen lények leselkednének az elsüllyedt városokban. ~ még, hogy varázslás..~ ez az ember semmit nem tud erről a fajta alkímiáról. Kizárt, hogy ilyen dolgokkal lett volna gondja eddig. Maga sem tudja miért, de szimpatizál ezzel az emberrel. ~ Biztos csak azért, mert olyan, mint Alphonse..~ Nem is ismeri, semmit sem tud róla. Mégis úgy érzi, hogy nem kell tartania tőle... meg se fordult eddig a fejében, hogy óvakodnia kellene Heitől. ~ Nem kellene hagynom, hogy a külseje megtévesszen...~ de akárhogy is próbál, nem képes fenyegetettséget érezni a másik társaságában. Együtt kimennek a szobából, Ed be is csukja maguk mögött a hatalmas ajtókat.* A kamrában volt étel. Ez a villa egy Dante nevű asszonyé...volt. * teszi hozzá az utolsó szót, némi késedelem után. Még mindig nem tudni, hogy él-e, vagy sem. Egy másik, nyugati fekvésű szobába mennek be, ez már sokkalta szebb környezet.* Nem sokkal az idekerülésed előtt még vígan rontotta a levegőt, és szövögette embertelen, és undorító terveit...* elfintorodik a nő emlékétől, és gyorsan elhessegeti a rothadó test látványát. Ő nem ül le a díványra, hanem a nagy üvegablakhoz sétál, és kibámul rajta. Kezét az üvegre helyezi, és saját tükörképének szemeibe bámul. A visszaverődés kismértékű, így épphogy látja saját alakját, de szemei valahogy erőteljesen látszanak. És még azt képzelte, hogy ilyenkor már ismét öccsével lehet? Mégis hogy lehetett ilyen ostoba? Sosem sikerült semmit normálisan, gubancok nélkül megcsinálnia. Mégis hogy képzelhette,hogy ez sikerülni fog?Hogy az élet nem fog kitolni vele, és röhögni nyomorán?* Nem..annyira nem... végül is ez csak egy párhuzamos dimenziója a világodnak, szóval elég valószínű,hogy van némi hasonlóság a kultúrát illetően...

Alfons:
Párhuzamos világ*ismétli a szavakat, és ezzel egyidőben kinyitja újra szemeit, amik a feje fölött lengő hatalmas üvegcsillárra szegeződnek, amin a nap ugyanúgy megcsillan mint szinte bármi máson ezen a szobán. Tehát akkor...ebben a világban is emberek élnek, halnak, fejlődnek, kutatnak mint az övében? Ez teljesen tudománytalan. Az ő Földjük kering a Nap körül. A Naprendszerben sehol sincs élet a Földön kívül...akkor egy másik naprendszerből....vagy teljesen más bolygóról. ~Ajj....nem dolgom megfejteni~ ülteti le magát, de tudós és feltaláló ember lévén nem hagyhatja hidegen ez a téma, bármennyire is ki akar maradni ebből. Felszusszant, és nyújtózik egyet, és próbálja az "ez-csak-egy-álom" tézist visszaerőszakolni elméjébe, elég kevés sikerrel. Feláll a kanapéról, és Ed mögé lép, majd kb.1méterrel tőle megáll. Ökölbe szorul a keze és úgy nézi őt. Még mindig magányos, még mindig fél, és nem tudja, mit várhat ettől a helytől, vagy hogy mikor fog ismét hazajutni, a barátait, az ismerőseit látni, vagy mikor szívhatja magába az otthon illatát. Honvágya felerősödik, amint meglátja a kertben, lévő szökőkutat. A városuk főterén is egy ugyanolyan szökőkút állt. Gyerekek szaladgáltak körülötte, anyák tologatták a babakocsit, szerelmes párok andalogtak a peremén. Teljesen így nézett ki az a szökőkút, és....hihetetlen, hogy a németben egy ilyen kis csekély dolog mennyire felkavarja ismét lelkében lévő állóvizet.*-Edward....*szusszant egyet, és úgy érzi, hogy érintés nélkül megint be fog pánikolni. Érezni akarja, hogy ténylegesen meg lehet fogni a dolgokat itt, hogy Ed is hús-vér ember, hogy nem egy szörny aki kitépi a szívét, vagy felfalja, vagy megszállja mint egy szellem.... tudnia kell,hogy ez egy álom e, vagy a valóság...és abban is biztosnak kell lennie, hogy nem fog rátámadni a szőke. Hogy nem csak átcsalogatta, hogy megegye a lelkét...vagy valami még durvább. Valamiért a kétségbeesés hihetetlen méreteket öltő fájdalma annyira behálózza a lelkét, és az elméjét, hogy félő bele fog őrülni, ha nem kap valami biztos pontot ebben a világban. Jó pár másodperces szemezése után a felé forduló fiatallal, kiböki mit szeretne igazából.*-M-megölelhetlek? *hangja remeg, és érdes a visszautasítás borzasztó kísértése miatt, de retteg ha nem kap valakitől testi kontaktust elméje meghasad, és beleőrül abba, hogy a léte teljesen bizonytalan, és hogy minden másodpercben rettegnie kell attól,h. mi támadhat rá*

Edward:
*Kezdődő depressziójából Alfons zökkenti ki. Szinte észre sem vette, hogy a másik mögé került, és kicsit össze is rezzen, amikor ilyen közelről hallja meg a hangját. A lenyugvó nap fénye, őt egyáltalán nem nyugtatja meg. Inkább felkavarja... Eszébe jut tőle, amikor Alphonse-al ott ültek anyjuk sírja mellett. Egész álló nap... és akkor határozta el, hogy visszahozza. Egy ilyen szép naplementés pillanatban ítélte el saját magát és öccsét is. Megfordul, ahogy a másik megszólítja, és kérdőn pillant rá. Látszik a németen, hogy akar még mondani valamit, de valahogy nemképes kitalálni, hogy mit. Viszont látja rajta a kétségbeesést, azt, hogy teljesen egyedül van ezen a világon. Vajon az öccse is így érezhet most? Ugye nem bánatos? Ugye nem fél? Ugye... nincs egyedül?? Egyre inkább nő benne az aggodalom Al iránt, ahogy a másikat nézi. És ekkor teljesen ledöbbenve fogja fel Alfons kérdését. Jópár pillanatig meg se bír szólalni, annyira meglepi a kérdés. Nagyon elesettnek, és kétségbeesettnek látja a másikat. Egyedül... egy teljesen új helyen.. Biztos azt ezt érzi. Hogy senkire sem számíthat.Fél.Nem tudja mit hoz a jövő... Valahogy magát véli felfedezni ezekben az érzésekben. Hiába próbál keménynek tűnni, hiába van a saját világában, ő is kétségbe van esve... Nem válaszol Alfonsnak, csak elpillant, és egy ideig komoran mustrálja a szoba sarkát, majd mélyebb levegőt vesz, közelebb lép hozzá, és ő öleli át Alfonst. Közben minden erejével azon van, hogy olyan erősen adja ezt az ölelést, és annyira szívből jövően, ahogy csak képes rá. Hogy elérjen a kétségbeesett Alphonse-hoz is. És tudja, hogy minden rendben lesz, és ő mindig ott lesz,hogy megvédje... Bármi történjen is.*

Alfons:
*Mikor a fiú elpillant hatalmába keríti a kétségbeesés, és hogy teljesen lebőgette magát ,mindamellett a fájdalmas magányosság érzése is meg fog maradni benne, sőt ha lehet még erősödik is emiatt. Ezért teljesen meglepetten éri az ölelés, főleg az, hogy Edward karolta őt át. Pár pillanatig az illetődöttség miatt nem tud megmozdulni sem, de aztán visszakarolja, és fejét a másik fejére hajtva húzza közelebb magához a fiút, hogy a köztük lévő űr teljesen eltűnjön. Behunyja a szemét, és mélyeket szippant a szőke illatából, bár a por és az izzadságon kívül nem sokat érez belőle, mégis megnyugtatja a tudat, hogy egy másik embert karolhat. A melegség szinte teljesen elönti a testét, és egy kellemes érzés keríti ismét hatalmába. Olyasmi, mint ami a liftben volt. Mélyeket sóhajt, és kezd teljesen megnyugodni. Átjárja a biztonság érzete, és hogy nincs egyedül ezen az idegen helyen. Szívesen maradna még így, karolva Edwardot, de.... mégiscsak egy idegen. Ennyi lelki feltöltődés amúgy is elég neki, hogy egy ideig még kibírja az e világban rejlő borzalmakat, és furcsaságokat. Elengedi, hátrébb áll tőle, és inkább nem néz a szemébe*-Nos...akkor...öhm....én...köszönöm...tényleg *vakarja meg a tarkóját, és kiszúrva egy pontot a falon szugerálja*-csak...ez kellett...nem tudom megmagyarázni... nem vagyok meleg vagy ilyenek *kalimpál előtte, és nagyra nyílt szemekkel próbálja elhitetni a másikkal, hogy semmi hátsó szándéka nem volt ezzel*-én csak....nem akartam.....öhm...kétségbeesni...mert eléggé...rám tört a magányosság ....szóval...többet nem kérlek meg rá tényleg*nevet fel zavartan. Igen, már képes nevetni. Hihetetlen hogy egy ilyen kicsi gesztus is mennyit dobott az életkedvén, és a kitartásán. Felsóhajt, és visszamegy a kanapéra, ahol eldől, mert nem sokat pihent az elmúlt időben. Kicsit szégyelli is magát az előző cselekedetétől, szóval nem biztos abban, hogy szeretne túl sokat közösködni Eddel...vagyis abban nem biztos, hogy Ed akar e egyáltalán hozzászólni ezután. Most van egy másik dolog ami miatt aggódhat, de legalább ez nem annyira kínzó és őrjítő, mint az előző kellemetlen érzés. Ez csak olyan szégyen-féleség. Befordul a kanapén és próbál elszunyókálni. Hálás Edwardnak, tényleg...de..nem tudja mi többet mondhatna ezek után, hogy ne tűnjön tolakodónak*-egyébként...a testvéred....jóban voltatok?*érdeklődik óvatosan*

Edward:
*Nem tudja, hogy a másik meddig akarja az ölelést, de mivel Alfons indítványozta, ezért úgy illik, hogy ő is döntse el, meddig tartson ki. Viszonylag sokáig így maradnak, a Nap lassan már eltűnik a fák mögött, és a fénye is egyre kevesebbet világít meg a környezetükből. Végül a német kibontakozik az ölelésből, Ed pedig szintén így tesz, aztán kicsit üresen érzi magát. Olyan nagyon kimerültnek. Egy szerencsétlenségnek érzi magát, aki épp elfogadja, hogy megint hibázott, hogy aztán erőt gyűjtsön egy következő kísérletre. Hogy aztán azt is elronthassa. Kerüli a másik tekintetét ő is, és ahogy Alfons elkezd szabadkozni ő is kicsit zavarba jön tőle. Köhint egyet, majd bólogat, hogy semmi gond. Csak akkor hajlandó huzamosabb ideig a másikra nézni, amikor az már elfordult tőle, és visszaslattyogott a kanapéra. Felsóhajt, és szaggatottan engedi ki a levegőt. Nem akarja mutatni érzéseit a másik előtt. Idegen. Nem az öccse... Csak a mása. És csak Al ismerheti, csak ő az egyetlen, akit közel engedett magához. Senki mást. Soha. És nem is fog. Halványan elmosolyodik, ahogy a másik elfekszik a kanapén. Valahogy örül annak, hogy a másik jobban érzi magát, és, hogy segíthetett neki. Majdnem olyan, mintha az öccsét nyugtatta volna meg... mintha picit sikerült volna enyhítenie azon a szönyű nagy hibáján, amit nem is olyan rég elkövetett. Visszafordul az ablak felé. A Nap már teljesen eltűnt, és egyre sötétebb minden. Valahogy nyugtalanítja ez a sötétség, és Al nélkül egyedül érzi magát. Öccse mindig vele volt, és ebből merített erőt és bátorságot. De most nincs itt... Nem. Nem ijedhet meg. Most abból kell erőt merítenie, hogy tudja, öccse bajban van, és meg kell, hogy mentse. Segítenie kell neki, visszaadnia a törődést, amit tőle kapott. Felrémlenek benne Alphonse-os emlékei, és melegség tölti el szívét. A másik kérdése is szinte belesimul ezekbe a gondolatokba, és Ed kissé bánatos mosollyal válaszol.* Alphonse.... az öcsém.... ő volt egyedül az, akire mindig, feltétel nélkül számíthattam. Csak mi voltunk egymásnak....* ujját végighúzza az ablaküvegen, mintha egy arcot próbálna maga elé festeni.*.. Csodálatos ember volt... szinte... nem is volt ember. Egy angyal volt.*elhallgat.* nem...nem is volt... még mindig az. Tudom, hogy életben van valahol.... és megtalálom... és újra együtt leszünk...* mintha csak magának beszélne. Elszántan rácsap az ablaküvegre, szerencsére nem törik el. Igen, Al jól van, és újra együtt lesznek. Minden jó lesz. Minden.*

Alfons:
*mikor meghallja Edward hangját ismét a hideg rázza ki, és ez az érzés nem csillapodik benne. Amiket mond a fiú az öccséről valamiért jóleső érzéssel töltök el, mindamellett kis keserűséggel is. Neki még sosem volt olyan ember az életében akiben teljes mértékben megbízhatott volna. Egyedül nőtt fel, testvér nélkül, gazdagságban. Csak sejtheti, hogy a szőke és öccse miken mehettek keresztül, ha ilyen erős kötelék alakult ki köztük. Lehunyja szemét, és kicsit megremeg,de próbálja pihentetni elméjét, és zakatoló szívét is. Ed szavai visszhangoznak elméjében, és lassan álomba is merülne, amikor a fiú az ablaküvegre üt, ami hangosan , de mégis tompán verődik vissza. Szeme kipattan, és egyből fel is ül a kanapén, és ijedten néz rá. El tudja képzelni, hogy mennyire fájhat neki testvére elvesztése, de akkor sem akarja, hogy ez a depresszió beterítse elméjét. Ő is megrémülne ha a legjobb barátja eltűnne, és feltehetőleg az ő hibájából....bár még mindig képtelen egy hasonló dolgot akár elképzelni, mint ami Ed és Al között van. Irigykedik is kicsit,és próbálja megnyugtatni "utazó-társát"*-Ed...nem lehet, hogy...helyet cseréltem az öcséddel....? Hogy ő az én világomba került, míg én meg itt kötöttem ki. És ha így van, akkor nyugodj meg....nem olyan furcsa az a világ, mint az tietek. Semmi baja nem lesz, és ... ha képes úgy harcolni mint te, akkor hidd el, hogy egy karcolás nélkül kapod őt vissza....*maga sem érti, hogy lett a kétségbeesettből nyugtató, de ha másik szenvedéséről van szó, sokszor dobja félre a sajátját, hogy segíthessen. Akár még egy idegennek is.*-ha lenne bármi amiben tudnék segíteni, akkor szólj... én is szeretnék hazakerülni, és .... az öcsédet is szeretném visszajuttatni ide. *felszusszant, és beletúr a hajába*-csak remélheted, hogy összefutott egy hasonló alakkal, mint te...*halvány smile*mert akkor...nem lesz annyira magányos....

Edward:
*Fejét hátrafordítja a másikra, és valamiért nem tudja az összes érzelmét elrejteni Alfons elől. Jól esnek neki a másik biztató gondolatai, és csak megerősítik abban, hogy igenis együtt lehet majd Al-al. Végül is Alfons ismeri a saját világát, és ha az van, amiket mond, akkor Al-nak semmi baja nem eshet, mert még jobban verekszik nála is. Nem mosolyodik el, de valahogy pozitívabb lesz az egész kisugárzása, és odamegy a német mellé, és ledobja magát a kanapéra. Az utolsó mondat sem kerülte el figyelmét, és valahogy nem tudja hova tenni.. de pozitívnak érzi természetesen, de nem tudja, hogy mit szóljon ehhez. Itt vannak, ketten, egy óriási nagy villában, egyedül. És valószínűleg addig jó nekik, amíg titokban tartják azt, hogy merre vannak. Zavarba is jön kicsit a másiktól, mert hallja a hangjában a hálát, és ilyen helyzetekben reakció gyártó képessége befuccsol. Zavartan köhint egyet.* Te... nem vagy álmos? *kérdezi végül. Fárasztó napjuk volt, nagyon is, és holnap még fel kellene világosítania a másikat az Amestris-i dolgokról, és jelenleg fennálló kockázatokról.. mert ugye... jó, ha tisztában van velük.*

Alfons:
*szemmel követi Edwardot, ahogy leül mellé, és mosoly kúszik fel az arcára. Örül,hogy kicsit jobb kedvre tudta deríteni a fiút, épp ezért lazul ő is*-nos...de, eléggé álmos lettem...el kéne tennünk magunkat holnapra....gondolom hosszú napunk lesz *mondja kicsit kellemetlen mosollyal az arcán, de mégis van benne valami ami azt súgja, hogy a holnapi nap sokkal jobb lesz, mint a mai, és nem annyira félelmetes. Legalábbis fel tud lelkileg készülni a különböző varázslatokra, mágiára, és lényekre, amik minden bizonnyal benépesítheti ezt a világot*-amúgy...jobb lenne ha keresnénk egy ágyat, nem? Eléggé kényelmetlennek tűnik egész éjszakára ez a hely*áll fel kicsit bágyadtan, és a másik válaszát meg sem várva elindul, fel az emeletre. Minden sötét, csak a Hold világít, és csak remélheti, hogy Ed ott van mögötte. Bár a fáradság és a kimerültség teljesen hatalmába keríti és képes egyedül is elindulni. Nem sok keresgélés után benyitnak egy szobába ahol van két egy személyes ágy*-ohh tökéletes, nem? *néz Edre, lerúgja a cipőjét, és bemászik a takaró alá. Nem nagyon zavartatja magát, hogy ez valaki más háza, más ágya, mivel Ed azt mondta,h. ezen a helyen lévő ember már nem él, szóval...nem tekinthető birtokháborításnak*


~~~~~~~END. Majd Folyt.Köv..xD~~~~~

Én már hulla voltam, és képtelen a reakcióra..xD

Ja, igen!!! Akarok csinálni visual novelt! :O Nagyonnagyon ><

PS.: (hogy el ne felejtsem, MSN beszélgetés öcsivel)

  ME:

*alfons kitalált egy vicces sztorit

*xDD

*hogy egyik nap roy hívatja arüt, heit, havocot meg mittoménkit

*hogy rájött vmire.O_O

*hogy ed TERHES!

*mert talált neten képeket, meg írásos bizonyítékokat..XD

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*XDDD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és látott képeket ed hasáról mostanság, és megnőtt kicsit.O_O és biztos terhes

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*jesszusuramirgalmazz XD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és akk ki akarják deríteni h ki az apa

*és nyomozgatnak..xD aztán meg mennek edhez

*vesznek sok baba-cuccot,meg csokit, meg virágot

*és ed nem érti h mégis mi a halál fasza van

*és akk mondják neki

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*XD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és ed meg: OMG! TERHES VAGYOK Gasp

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*XDDD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és tökre bepánikol mindenki

*és akk jön winry meg riza

         B          roken          W          olf         -               ALone             -          Havoc         üzenete:

*hajjaj xD

                 ●.•_´.E d w a r d.:•. °  «                     üzenete:

*és jól lebasszák őket,h hülyékvagytok, pasik nem lehetnek terhesek stb

*és akk mindenki lenyugszik

*és ed pedig rá pár hónapra megszül..XD

*és a gyereknek armstrong hajacskája lesz a fején, és olyan szép szempillák XD

*és the end

És még ide a legvégére a perverziómat...xD Nagyon beteg lesz, légyszives ne ítéljen el miatta senki... Sztem egyszerűen... izgi.... *köhint*

Szerepjáátéééék~

Jaaaj, igeeeen~
Most eldöntöttem, hogy felnyomok ide valamit. XD Végre. A sok millió közül. Éppen ezt viszem Alfonssal, kissé HeiXEd-es (lesz majd. Remélhetőleg yaoi is~ vááá~ De nem biztos, nem tudom.XD)

Ennek a sztorija dióhéjban az, hogy Ed vissza akarja húzni az öccsét, és véletlenül Hei kerül át. Nem Al. Szal Ed megint elszúrta...xD Dehát, ezt már megszokhattuk.. És vaníliás karikaa <3 SZERETEEEM *.*

Jelmagyarázat:

* * -ok közé azt, amit csinál, igazából mindent, ami nem beszéd.
~ ~ -ok közé azt, amit gondol.

Igazából csak ennyi van megkötve.o__o :D

váháháhá~

Alfons:
*éppen az egyetemen ütyködik még vmit az alagsorban,mikor véletlen megvágja az ujját,és pár csepp vér a földre hull,ami ekkor elkezd világítani fényesen,egyre fényesebben,míg a fehérség be nem nyeli. Rémülten pillant körbe,de sehol senki,és semmi. A pánik egyre jobban urrá lesz rajta. Légzése felgyorsul,pulzusszáma megduplázódik,és olyan érzés nyilall belé,mintha figyelnék. Megfordul és egy kaput lát,ami félelemkeltően magasodik fölé. Kinyúl h.megérintse,ám ekkor az kinyílik,és fülsüketítő sikollyal 'üvölt' a megrémült németre. Hei füléhez kapja a kezét...vagyis...kapná....de...NINCSENEK KEZEI,és lassan karjai sem. Mintha milliónyi kis kéz falná fel testének minden porcikáját. Nem fáj,de érzi ahogy egyre kevesebb testrésze lesz....felordítana,de a félelem teljesen megbénította! Nem bír még levegőt sem venni,amikormég több kéz kinyúl érte,és berántják a Kapuba...
Mikor magához tér lassan nyitja ki a szemét,félve attól mi várhatja. De csak pár homályos paca a távolban. ~egy bálterem?~mosolyog,majd megint ájul*

Edward:

*én már nem emlékszem az első széria végére, de Ed elkeseredetten rajzolgat egy óriási transzmutációs kört a kövezetre egy kis baszom krétával, amit.. vhogy talált. xD Kezei remegnek, ezért nem képes szabályos vonalakat húzni, de ez most nem is olyan nagy probléma, mivel óriási ábrát csinál. Hogy visszahozza öccsét... akit már megint nem sikerült megmentenie... megint elszúrta. De nem hagyhatja annyiban a dolgokat.A lehető leghamarabb transzmutálnia kell öccsét, lehet,hogy pillanatokkal később, már örökre elveszti..*Alphonse...Alphonse....*picit megáll a munkában, és megtörli szemét, ami benedvesedett a visszafojtott könnyektől. Nem bukhat el ismét... vissza kell hoznia. Bármi áron... Keserves rajzolgatás után, végre elkészült a kör. Elé térdelt, tenyere izzadt, de le kell csendesítenie a belső viharát, különben még balul is elsülhet a transzmutáció... már ha ennél jobban el tudja szúrni.Rátenyerelt a rajzra, lehunyta szemeit, és szép lassan elkezdett áramolni benne az energia. Annyi, hogy sszinte kézzel fogható volt a folyam.~Az öcsém...adjátok vissza, bármit megadok! Bármit!~ beharapta alsó ajkát, és erősen koncentrált. Felvillant előtte a kapu, egy másik világ ismeretlen, mégis ismerős tájai, különböző arcok..és végül egy nagyon is ismerős..~Alphonse!!~ A fények villództak,minden forró volt, túlhevülve a magas fokú, tiltott alkímiától...aztán szép lassan elcsendesett minden, a fiú pedig kimerülve rogyott a földre, arca a hideg kőnek nyomódott. Még itt volt. Élt. Semmi változás... nem vettek el tőle semmit.. Lehet, hogy nem sikerült..? ~Nem...nem...az nem lehet..~ szemei megint könnybe lábadtak a kudarc gondolatától, de nem volt annyi ereje, hogy megmoccanjon. Semmi ereje nem maradt. Lehet, hogy most száll ki belőle az élet..? És az életerejét áldozta öccséért? De akkor hol van most?Hol van Alphonse? *Al...Alphonse....*összeszorította fogát, vett egy mély levegőt, majd megpróbált talpra állni..De összeesett. Lábai remegtek a kimerültségtől, és abban se volt biztos, hogy egyáltalán hogy képes megmoccanni. Mi ad vajon neki még ilyenkor is erőt? Felemelte fejét, és elkezdte pásztázni a látóterét, és szinte azonal megpillantotta a transzmutációs kör közepén fekvő alakot. Hús-vér ember volt..rövid szőke haj..Ed szíve nagyot dobbant.* Al....! *tett vmi előrefelehaladós mozdulatot, és pofára esett.De nem. Nem adja fel. Elvonszolta magát a fekvő alakig, aki eszméletlen volt, de felismerhetően az öccse volt.* Al! Alphonse! *remegve rátette kezét a meztelen mellkasra, majd fejével is rábukott, és megkönnyebbült, amikor meghallotta a szívének dobogását. Hát mégis sikerült volna? De hol az egyenértékűség..? Kissé zavart gondolatokkal, mégis megnyugodva pihent a másik mellkasán.*

Alfons:

*pár percig még kimerülten, eszméletlenül fekszik a földön, de aztán valahogy sikerül erőt vennie magán, és kinyitni jobban szemeit. Belsője éget, szúr, és mintha a tüdeje is jobban fájna, mint általában. Nagy levegőket vesz a száján, mert az orrán beáramló lég már kevésnek bizonyult... Homályos még mindig minden, de már nagyjából tisztul a kép. Mintha valaki az ő nevét mondogatta volna, de biztos csak beképzelte, nyugtatja magát. Az előző bárterem teljesen eltűnt és már csak egy halom kőtörmelék van körülötte. Alig érzi a testrészeit, de nagyjából már megvan a kéz, szem, láb, fej koordinációja....
Értetlenül pásztázza körbe a teret ami fölé magasodik, és egyre inkább úgy érzi mintha megfojtaná őt ez a hely. Talán azért, mert...~meghaltam??~ hasít a tudatába a félelmet keltő gondolat, és a pánik egyfajta varázsütésre árad szét a testében. Ha meghalt, akkor vége mindennek! Az álmainak, a terveinek, a szórakozásnak, mindennek!! És ráadásul ez a hely is olyan, mint a pokol, nem mint a menny. Mégjobban bepánikol, ugyanis eljut a tudatáig, hogy a pokolban örök kárhozat, és szenvedés várja az embereket. Ismét szaporán veszi a levegőt, és agya fogaskerekei megállás nélkül kezdenek el forogni mindenféle egyházi szarságon.
Próbál felülni, amikor észreveszi, hogy valaki fekszik a mellkasán. Megrökönyödésében elfelejt tovább pánikolni és a rajta szuszogóra összpontosít. Ő mondta volna a nevét? Vagy ő is csak egy démon, akit az Ördög küldött rá, hogy addig kínozza, míg meg nem bánta bűneit? Óvatosan megböki Edet, majd mikor az nem reagál egyre gyorsabban bökdösi, hogy minél hamarabb legyenek túl a fájdalmas procedúrán, mert mennybe akar kerülni amint lehet. Olyan sok rosszat csak nem tehetett. Nem látja az arcát, ezért attól is fél, mi lesz, ha rá néz, és egy hihetetlen csúnyaság fog visszanézni rá, undorító szemekkel.
És....~MIÉRT VAGYOK MEZTELEN??~ esik le neki, mikor egy hűvös fuvallat végigcirógatja teste minden porcikáját. ~M...Meg erőszakolt egy...DÉMON??~. Mr.Pánik a német agyában ismét tanyát vert, és úgy tűnik, elég hosszú időre fészkelte be magát. Alfons próbál kimászni Ed alól, de teljesen le van gyengülve, így csak pár arasznyit képes hátrébb csúszni*-KI VAGY??- ripakodik rá a kétségbeeséstől remegő hangon.*

Edward:

*Hallgatva a másik szívének dobbanásait hihetetlenül hipnózisos hatással van rá. Majdnem álomba is szenderül, úgy ahogy van, amikor az alatta fekvő megmoccan...nem, egyelőre ő nem bír felé fordulni.. még egy kicsit, csak egy kicsit..pihenni kell... De öccse egyre türelmetlenebbnek tűnik, és meg is bökdösi, majd vmi kegyetlenül kellemetlenül kezd el forgolódni alatta.Mély levegőket vesz, hogy megszólalhasson, de nem képes kinyögni semmit. ~Vajon meg fogok halni..? Szép lassan...elalszom, elszáll az erőm..?~ Kinyitja szemeit, és üvegesen bámul a semmibe. Arcán egy halvány mosoly jelenik meg. Mindegy, hogy lesz. Alphonse jól van, és él, és...A másik kérdése kizökkenti a nyugalommal teli, halálközeli gondolataiból. Az a hangsúly...az a kérdés...~M-mih..?~ Erőt vesz magán, és feltolja magát, hogy ne feküdjön a másik mellkasán. Feje előre csuklik, de valahogy sikerül neki öccse felé fordítania arcát. Haja a szemébe lóg, karjai remegnek saját súlyától(és picsába, már nincs szexi automailje.T-T).* Al..*szuszogja a másik nevét, és kissé bizonytalanul néz rá. Elbűvöli a másik látványa. Szóval ilyen lenne most Alphonse? Már a gyerekkori emlékkép is alig derengett róla...sikerült létrehoznia...de...de vajon ő tényleg az öccse? Mármint a lélek..* ..Al...én vagyok az....Ed.....*megpróbál egy félmosolyt produkálni.*

Alfons:

*mikor elkezd mocorogni Ed elkezd reszketni. Akarja látni? Akarja látni annak a rémnek az arcát, aki kínozni fogja őt...? Behunyja szemét, és próbálja nem kinyitni, nehogy megbabonázzák, vagy ilyenek. De mikor meghallja a fiú lágy hangját kénytelen kinyitnia szemét, hogy megnézze magának ki is az, aki ilyen szép hangon szólt hozzá. A képtől pedig tátva marad a szája. Egy...emberi lény...semmi démoni...semmi ördögi...semmi földöntúli... de mégis...tudja a nevét...honnan? *-Ed...? Még sosem láttalak...*húzza összébb szemét, és kicsit hátrébb húzódik tőle, de nem veszi le tekintetét az idegenről, mert mi van, ha támadni akar, vagy ilyenek*-Honnan tudod a nevem? *kezdi el takargatni kényes területeit, mert az eléggé kényelmetlen helyzetet ez még kényesebbé teszi. ~ ő lenne az őrangyalom? Vagy mi...? De...akkor sem kéne ismernem, nem?~ szuszog, és a fogaskerekek ismét beindulnak, ahogy a szőkét méregeti bizonytalanul. Alsó ajkába harap, és el akar innen menni, újra élni akar! Nem akarja ezt a helyet, ezt a fiút, ezt az egészet! Mégis miért kellett meghalnia? Miért pont most, ereje teljében?? Hajába túr, és próbál nyugodtságot sugározni, mert....ha a kutyák megérzik a félelmet, akkor nyílván a démonok is, és annál vérmesebbek lesznek, vagy valami ilyenek....*-oké, figyelj....gyorsan...essünk túl rajta, aztán küldj a mennybe! *próbálja visszatartani remegését, és könnyeit, mert teljesen kétségbe van esve ezen az idegen helyen*

Edward:

*Amikor a másik tagadja ismeretségüket, arca elsápad. Nem, ez nem lehet... nem szúrhatta el. Megmentette az öccsét, visszaszerezte neki a testét. Nem lehet ennyire balszerencsés, nem utálhatja ennyire a sors...Pár pillanatig megszólalni sem bír, egy hatalmas gombóc keletkezik a torkában, amitől még nyelni is nehéz. Igaz, ez most nem olyan szörnyűséges probléma, mivel a szája teljesen ki is szárad. Ez az öccse. Annak kell lennie, muszáj annak lennie.* Al...*kissé kétségbeesett arcot vág, és a hangja meglepően vékony, és erőtlen. Mintha magát akarná meggyőzni arról, hogy sikerrel járt..* .. te... Alphonse vagy, igaz..? Alphonse...az én Alphonseom...az édes kisöcsém...az egyetlen...*elcsuklik a hangja,ajkai megremegnek. Majd némi tétovázás után gyorsan leveszi fekete kabátkáját, és közelebb csúszik Al-hoz, hogy segítsen neki vhogy takarni a takarni valót. Ő az öccse..* Visszahoztalak... ismét együtt lehetünk......megvédelek..ne félj, a bátyát mindentől megvéd..* kicsit közelebb húzódik hozzá, és kinyúl, hogy megérintse Alfons arcát. A menny-es dolgot mintha meg se hallotta volna, kissé ko állapotban van épp ._. .*

Alfons:

*Ed arckifejezésétől kirázza a hideg, és jópár pillanat erejéig elfelejti, hogy a vele szemben lévő nem emberi lény....mivel...olyannyira emberi az arckifejezése, és a szavai, ahogy kétségbe van esve, hogy meglehet annak az esélye, hogy nem is halt még meg...hogy még él, csak elkábították, vagy valami ilyesmi. Nyel egyet, és nem érti ezt az egészet. Jól megrág minden szót, amit Ed mond neki, és próbál ép eszűnek feltűnni, hamár a másik úgy néz ki, hogy nem az*-Ed...ugye?*remeg meg kicsit a hangja, majd megköszörüli, hogy ne legyen annyira magas, és bizonytalan*-én...nem tudom ki vagy, és hogy honnan tudod a nevem....nekem...nekem nincs bátyám, és nem is úgy nézel ki, mintha 20évesnél idősebb lennél...*szusszant egyet*-még...sosem láttalak, és nem értem mit miért mondasz, de...szerintem összekeversz valakivel...*húzza még jobban a fekete kabátot ágyékára*-nagyon összekeversz valakivel...és...ha te hoztál ide...és te húztál át azon a Kapun, akkor...megkérhetnélek, hogy...hogy vigyél vissza...?*kezd a hangja a magabiztosból átmenni a könyörgő kétségbeesettbe.*-vagy...vagy adj egy térképet, vagy mutasd meg merre van München! Kérlek! Ha a pénzem kell, tudok adni amint hazajutottunk....*~emberrablás :O~*amúgy..nem adna értem senki sem váltságdíjat, nem vagyok vagyonos ember! K-kérlek...haza akarok jutni innen! 50 000márka...ennyit tudok adni....csak eressz el...*gyűlik könny a szemébe*

Edward:

*A keze félúton megáll, és szinte ledermed, ahogy a másik szavait hallgatja. Nincs bátyja... ~ Nem.. létezem neki... nem létezem..~ Keze akadozva visszakerül teste mellé. Végigfut rajta valami remegés, amit nem tud beazonosítani. ~ Szedd össze magad Edward... maradj az ép elmédnél... ez csak valami memória zavar lehet...vagy egy rossz állom...nyugalom..~ Lebámul a földre, és megint gyorsabban veszi a levegőt, és próbálja leküzdeni a hirtelen rátörő pánikrohamot, mivel a mostani helyzet nem olyan pillanat, ahol elengedhetné magát. Minden rendben lesz. Minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Meg fogja oldani, pont úgy, ahogy eddig is. Kezeit a fejére szorítja, és megrázza azt, miközben egyre erősebben szorítja.* Nemnemnemnem!!!! *összeszorítja szemeit... megint elrontotta... most már egyre biztosabb benne. Hogy lehet valaki egy ekkora kétbalkezes hibás lény? Hogy lehet ekkora defektje? ~Alphonse.....~* Sajnálom...*elcsuklik a hangja.* N-nem tudom...elbuktam... megint.. sajnálom...*felpillant a másikra* Nem tudom, hogy mit csináltam.....fogalmam sincs, hogy fordítsam vissza....sajnálom...*elkapja tekintetét, és megsemmisülve bámulja kezeit. Húsvér kezeit. Amit öccsétől kapott. Az élettel együtt. Ő miért nem tudja megmenteni? Miért nem tudja soha viszonozni a sok segítséget amit kap? Miért nem tud rá támaszkodni senki sem? Miért ő szorul segítségre, amikor másokat akar megmenteni..?~Miért élek még egyáltalán...?~ *

Alfons:

M-micsoda?? Nem tudsz visszavinni?? Az...az hogy lehet...? *nyel egyet, majd megfogja a másikat a felsőjénél fogva, és megrázza kétségbeesetten. Ő ember. Nem démon. És kisebb is nála, szóval könnyű szerrel elintézheti ha akarja. Bár...mégiscsak ő hozta ide, szóval nem lehet olyan gyenge*-vissza kell vinned, megértetted?! *néz rá idegesen majd elengedi, és próbálja összeszedni a gondolatait. A fejében össze-vissza cikáznak a gondolatok, főleg arról az álomszerű eseménysorozatról ami miatt most itt van. Mély levegőt vesz, és lehajtja a fejét, hogy jobban belemenjenek a gondolatok. Itt egy gyerek, aki azt sem tudja hogy merre van a visszafelé vezető út Münchenbe...mégis..az ő műve az egész.*-Miért tetted azt? Miért hoztál ide? Mit ártottam én neked? *kérdi halkabban* Az egyetemről vagy az egyik diák? *szusszant*sajnálom, ha megbántottalak, de ez már túlzás. Először is....a padló alattam fényesen ragyogott nem tudom mitől...aztán volt az a villanás...mintha valami vaku lett volna, és a Kapu....*nyel egyet, és elevenen felrémlenek benne azok az érzések, amik ott kerítették őt hatalmába*-én csak...haza akarok jutni...ígérem fizetek neked! Amennyit csak akarsz, előkerítem azt a pénzt! *alsó ajkába harap és KÉK szemeivel az Ed tekintetét keresi*-kérlek...vigyél haza....

Edward:

*Összerezzen, amikor a másik megragadja a ruhájánál fogva, de nem csinál semmit, nem ellenkezik. Ha meg akarják ölni, akkor úgy legyen. Ámen rá. Küzd a feltörő könnyeivel, de nem tudja elfojtani őket. Annyival sikerül megkönnyítenie helyzetét, hogy némán engedi lefolyni arcán a sós cseppeket. Legszívesebben ordítana. Torkaszakdtából. Annyira... annyira fáj a kudarc... elvesztette öccsét. Teljesen... ennek tetejébe, úgy tűnik, hogy még nagyobb bajt csinált, bántott ártatlan embereket is...Ez a fiú látta a Kaput... átjött a kapun... a másikvilágból való lenne..? De... de ő Alphonse... Kavarognak agyában a gondolatok, az információ, az elmúlt pillanatok eseményei, és... és képtelen zöldágra vergődni velük... már a feje is megfájdult...és rosszul van. Élni sem akar...Most mi lesz? Mihez kezd? Hogy akarja megmenteni öccsét? Mi történt??* Akkor juss haza! *csattan fel végül, és elkeseredve találkozik tekintete Heiével.* És nem, fogalmam sincs, hogy hogyan csináld! Én nem nyitom ki többet a Kaput, nem akarok apokalipszist hozni a világra! *Egy hiba vagyok... egy selejt...leborul a földre, és elsírja magát végkiborulásában.* Alphonse...Alphonse...sajnálom...*súgja hüppögve a földnek, remélve, hogy öccse meghallja, és megbocsát.*

Alfons:

Akkor..mégiscsak te...húztál be a kapuba....*suttogja, és megpróbál felállni remegő lábakkal, de elég nehézkesen megy. Jobban körbe néz, és mindenhol csak ...csak...romok, és sivárság, és sötétség. Egy fiú előtte a földön fekszik, teljesen maga alatt, valami beszívott állapotra hasonlító látomást élt át pár perccel ezelőtt, úgy néz ki egy teljesen másik helyen "landolt". Behunyja szemét, és próbálja összeszedni agyának maradék értelmi szikráit.*-Ed...*néz le bizonytalanul a földön síróra. Legszívesebben képen törölné, de....látva, hogy mennyire ki van akadva, inkább nem fogja bántani...*- csak...egyszer nyisd még ki kérlek...egyetlen egyszer! Én hazajutok, utána tőlem bezárhatod, vagy nyitva hagyhatod, nekem mindegy, de én...haza akarok jutni...nem tudom hol vagyok...és..ez rohadt szar érzés...*tekeri körbe magán a kabátkát, de elég nehézkesen megy. Így inkább csak tartja ágyéka előtt*

Edward:

*Fejet ráz* N-nem... akárhányszor kinyitom...csak bajt csinálok...*elcsuklik a hangja, és kezdi picit összeszedni magát. Szipog, de lassacskán visszanyeri méltóságát, amit apjától örökölt.xDD Aki olyan MÉLTÓSÁGTELJES lény.* Többet nem nyitom ki... soha többet... Sajnálom... keresned kell valaki mást erre a feladatra...*~ha ugyan van olyan alkimista, aki hajlandó megszegni a tabut, illetve van elég tudása egy ilyen magas-fokú transzmutációhoz..~ Felpillant a másikra. Ez az ember semmit sem tud az alkímiáról.* A... a köpenyem ott van valahol...*tétován az egyik sötétebb sarokba mutat.* Használhatod... ha gondolod...

Alfons:

Valaki mást? De...de mégis kit? *néz rá tétován, majd a köpeny felé lépked, és magára veszi, bár...eléggé kicsi tény, de legalább körbeéri, és most úgy néz ki, mint vmi piros bugyis Tarzan. Felsóhajt, és körbe néz*-de itt...itt nincs senki...*megy vissza Edhez, és letérdel mellé*-el tudnál vinni valakihez, aki hazajuttatna? Fizetni csak márkával tudok....nem tudom itt mi a pénznem...de biztos van valami valutás a környéken vagy...vagy valami ugye? *kezd megrettenni a gondolattól, hogy egy ilyen idegen helyen van egyedül, köpenybe bugyolálva.*-és...ugye ismersz olyan embert, aki kinyitja nekem a kaput? *most minden hitét és reményét ebbe a fiúba veti, aki úgy néz ki széteső szilánkjait elkezdte összeszedegetni*

Edward:

*Pár percig nem válaszol, és átgondolja a dolgokat. Alphonse eltűnt. Meghalt... vagy... lehet, hogy a kapu túloldalán...Felpillant a szőkeségre, és elmereng rajta egy kicsit ~...csere... őt hoztam ide az öcsém helyett??? Ezek szerint....NE...NEM..~ elsápad.~ Alphonset majdnem visszahoztam, de nem...vettem észre, hogy még nem lépte át a kaput..?? És..ŐT CSERÉLTEM LE RÁ..???~ Most, hogy visszagondol, miközben átnyúlt a kapun, érzett vmi ismerős melegséget pár pillanatra... lehet öccse próbált szólni neki..? ~Lehet, hogy Al életben van..odaát...~ Elkerekedett szemekkel bámul, és közben nem lát. De azért néz. Ki kell derítenie, hogy pontosan mi történt, mielőtt valami új dolgot próbál, és megint elbénázza....~Ő nem tud semmiről...~*Nem hiszem, hogy... más képes lenne kinyitni a Kaput rajtam kívül..ha mégis... kétlem, hogy lenne annyi pénz, amiért megtenné...Tudod...ez a Tabu. A Humán Transzmutáció... És csak ezzel lehet kinyitni a Kaput... és rendkívül veszélyes. én azon kevesek közé tartozom, akik túlélték egyáltalán magát a transzmutációt... Ennek tetejében többször is végrehajtottam...és mindig elbuktam....*sóhajt egyet, majd fejet ráz* És a pénzedet itt nem ismerik.. Amestrisben vagy... és ez egy föld alatti város. Úgy tűntették el a Bölcsek Kövének elkészítéséről való nyomokat, h elsüllyesztették a várost, ahol megöltek mindenkit...*elhallgat, és a németre pillantva úgy érzi, hogy ez jelenleg sok, érthetetlen, és riasztó..*

Alfons:

amertris...? Embereket megölni? Bölcsek....mi?*ismételi a másik szavait,és behunyja a szemét,hogy ne kapjon dührohamot,és idegbajt. Teljesen zavaros neki most minden Szusszant párat,majd letérdel Ed elé,és a vállára teszi a kezét,de megremeg ettől az érzéstől,mert mégiscsak egy idegent,egy másik VILÁGBÓL VALÓ emberhez ért hozzá.*-ha azt mondod csak te tudsz engem visszajuttatni,akkor....kérlek....könyörgök....nem akarok itt lenni! Félek, fázok, és rosszul is vagyok....kérlek segíts!*néz rá kicsit reménykedően,egy halvány mosolyt is megengedve magának,hátha ezzel szimpatikusabbá teszi magát Ed előtt.*Ed....benned van minden reményem...

Edward:

...*Kicsit barátságtalanabbul összehúzza szemeit.* Szerinted úgy nézek ki, mint aki képes rá?? *emeli fel a hangját.* Amíg azt se tudom, hogy hogyan kerültél ide, mégis mit tehetnék? Tudod egyáltalán mi azaz alkímia?? *elharapja a mondandóját. Persze, hogy nem tudja... semmit sem tud..* Nézd...sajnálom,ami történt,oké? De nem tudok mit csinálni, azt hittem az öcsémet hozom vissza....*felsóhajt, és elpillant.* Valószínűleg az öcsém még a Kapuban volt,és őt cseréltem elérted... nem így terveztem. Sajnálom. De megtörtént, és ez van. Nézzük a pozitív oldalát: nem haltam meg! Pedig, ha úgy ment volna ez az egész, ahogy terveztem, nem élnék...valszeg... ha a feltételezésem helyes, akkor vissza tudlak juttatni, cserébe megkapom az öcsémet... de ez csak feltételezés, és amíg nem 100os,addig én meg nem próbálom kinyitni megint....*elmereng a másik arcán, közben elnémul.* Úgy nézel ki, mint Al... *mondja végül, kissé halkabban, és mintha öccsét látná, halványan, vágyakozva elmosolyodik.* Ha ember lenne, biztos olyan lenne,mint te...*szemei Heit nézik, mégis távolabbra látvele... ki tudja hova..Kinyúl, és megérinti az arcot, végigsimít az orron,éstotálmáshol jár.*

Alfons:

*nézi a fiút,hallgatja,szinte issza a szavait,és próbálja ép ésszel felfogni mégis ki cserélt ki kivel kit,és ki nem halt meg. Ahogy elmosolyodik a fiú kicsit valamiért megnyugszik,de az arcérintésre elkerekedik a szeme,és hátra hőköl,annyira,h.seggre is ül.*nh.... Ed...minden okés?*néz a szőkére bizonytalanul.*-Ed...az öcséd...hát sajnálom...tényleg..és jó,h.nem haltál meg...*vakarja meg a tarkóját,és próbál nem Edre nézni*....amíg...amíg nem találod ki mi legyen...velem...mi lesz....?*néz rá könyörgően,és elveszetten*

Edward:

*Ahogy Alfons hátrahőköl, a kontaktus megszakad, és a szőke visszarázódik a jelenbe.* Minden rendben, persze... *elgondolkozik.* Ki kell találnom, hogy hogyan tudnám az előnyömre fordítani ezt a helyzetet...*elgondolkozva összecsapja tenyereit, és olyan furcsa, hogy mindkettővel érez..letenyerel a földre, és kitranszmutál belőle egy mankót, mivel elég gyenge még, és nem érzi úgy, hogy képes lenne enélkül gyalogolni. Talpra varázsolja magát vele, és kissé instabilan bár, de megáll viszonylag egyenesen.* Ne aggódj... majd... majd kitalálok valamit. Valaki biztos befogad. *meg se fordul a fejében,h esetleg ő lesz az a vki. Nem... neki dolga van, egy ilyen semmihez nem értő vki csak hátráltatná. szegény ed nm tudja,h én irányítom a szálakat, és úgyis hozzá fogom varázsolni alfonst.^^XD khmkhm*

Alfons:

*szemei elkerekednek ahogy meglátja Ed mit művel a földdel. Kattognak az agykerekei,miközben ő is lábraáll,szorosabban összehúzva a köpenyt derekán. Próbál vmi logikus,kézzel fogható, a fizikán alapuló elméletet felállítani,de...egyenlőre az 'Ed egy robot' tézisen túl nm nagyon jut. Eléggé fázik,és ettől kilibabőrösödik,habár fűti a vágy,h.megtudja miféle lény is az előtte álló. Képes volt idevarázsolni,és most a földből is mankót csinált. Kiszáradt szájjal,és kicsit szédülve kérdi meg a fiút*-e-ezt mégis hogy csináltadh.....?

Edward:

*Nem is nagyon figyel a másikra, el van mélyedve saját gondolataiban. Ki kell derítenie, hogy helyes-e a feltételezése, és, ha igen, akkor a lehető leghamarabb vissza kell hoznia öccsét. ~Hogy cserélhettem el Alt, te jó ég..~megcsóválja a fejét. Kell neki némi idő, mire regisztrálni képes a másik kérdését. Felé fordítja fejét, némileg értetlen arcot vágva. Nem érti, hogy a másik miért van ennyire oda, aztán követve a tekintetét, a manókra pillant.* Mármint.. ezt..? *bök a mankó felé.* Hát, természetesen alkímiával * vonja meg meg a vállát.* Miért, mit gondoltál? Szültem?

Alfons:

*elhúzza a száját a másik bunkózásától,de jobbnak látja,ha nem hozza szóba,mert mi van,h.elvarázsolja*-alkímia...?*jut el az agyáig a másik válaszának lényege*-de....azt a középkorban betiltották....meg annak nem volt semmi értelme....bár a kémia alapja,de ....*néz le maga elé,és már nem nagyon bírja komolyan venni a helyzetet. Sőt egyre biztosabb abban,h.álmodik. Cinikus mosoly ül ki az arcára*na azt ne mondd nekem,h.még a Bölcsek kövét keresitek!*kuncog,de ettől elkezd szúrni a mellkasa,így kicsit összegörnyed,és erősen szorítja,h.elmúljon*

Edward:

. . . *A Bölcsek Köve hallatán megdermed, és lassan, szinte szikrázó szemekkel a másikra mered. Igen, azt kereste, oly botor módon. Aztán annak köszönhette, hogy teljesen elvesztette az öccsét..* Ilyen kurva viccesnek találod?! *emeli fel a hangját, és idegesíti, hogy a másik szinte kiröhögi.* Ha te is elvesztenéd a lábadat, vagy az egész testedet, megnézném mennyire röhögnél a kő gondolatától!! Szerintem inkább reménykednél, hogy még van visszaút!

Alfons:

*hallja a fiú szavait,de csak a mellkasában szúró fájdalomra képes teljesen koncentrálni. Összeszorítja a szemét,és kénytelen térgyre rogyni,félve,h.beájul. Mély levegőket vesz,de úgy érzi mintha tüzes vizet inna*-várj egy kicsit...*leheli a másiknak,és pár perc elteltével és sok szenvedés után enyhül a fájdalma,és képes lábraállni ismét*öhm....ne haragudj mit is mondtál....?*törli le a könnyet a szeméből ami az erőlködés miatt keletkezett,meg a fájdalom is rásegített*röhögtél mikor egy láb volt a bölcsek köve vagy mi..?*köhög pár aprót,és Edet nézi,miközben azon forog az agya,h.álmában érezhet e ekkora fájdalmat*

Edward:

*Már-már rákiabálna, hogy nem fog várni, és fordulna is el, amikor elképedve látja, ahogy a másik szinte összeesik valami roham közepette. Csak áll, és néz, nem csinál semmit.* Mindegy... nem fontos. *elfordul, és csak bámul maga elé. Mintha... az öccsét látta volna így szenvedni... teljesen olyan volt.~ Ugye Alphonse-nak nincs baja..?~ Megszorítja a mankóját idegességében, és egyedüllétre vágyik, egy könyvre, és egy bögre meleg kávéra. De persze, ez mind várhat, először öccsét kell megmentenie. Minden más csak másodlagos..*

Alfons:

*felsóhajt egy aprót,majd kicsit tétován Ed mellé lép*öhm....bocs,nem akarlak megzavarni a varázslásban, de....amíg ezen a helyen vagyok....kaphatnék egy ruhát v.vmit....?*böki ki,és a mellkasát masszírozza,h.a maradék fájdalom is múljon. Körbenéz,de sehol nem lát kiutat*vagy....ha megmondod merre lehet kijutni.....*köhint*

Edward:

... varázslás. ?? *felvonja a szemöldökét, és úgy néz alfonsra, mintha az épp azt mondta volta,h ő igazából lány, és nagy mellei annak..xDD és bocs a rövidért, csak i need reaction.xD*

Alfons:

Öhm ja.... Ami tekintve,h.ez egy álom nem is olyan meglepő h..varázsolsz...*gondolkozik hangosan -ez meg se hallotta amit kérdeztem?-*

Edward:

Álom??? Mi a... *megrázza fejét* Nem, ez nem egy álom. ÉS. Ez alkímia, nem varázslás, transzmutáltam a földben rejlő molekulákat, hogy más anyagot kaphassak.. *összeráncolt szemöldökkel néz fel a másikra*

Alfons:

Öhm....hát figyelj,ha te mondod....*pislog le Edre,és úgy tesz,mintha belemenne a 'játékába'*-rendben, akkor a molekulákkal játszol, meg ez a 'valóság' dee ettől függetlenül még mindig örülnék egy ruhának,amíg vissza nem juttatsz*mondja játszi könnyedséggel,és vhogy egyre komolytalanabbnak veszi a helyzetet*

Edward:

*Hallja a másik hangjában, hogy nem igazán veszi komolyan a helyzetet. Ez pedig eléggé irritálja. Így se túl logikus a helyzet, hogy elcserélte öccsét, és neki semmi baja nem lett..* Oké, akkor adjam neked a ruhámat, vagy mit akarsz? *vonja fel szemöldökét, kezeit pedig karbafonja.*

Alfons:

*felsóhajt, és kezd olyan érzése lenni, mintha Ed nem lenne más mint egy roppantul bosszantó kiskölyök *-nem...csak mondjuk körbevezethetnél ezen a "csodálatos" helyen és szerezhetnél nekem vhonnan ruhát...tekintve,hogy mikor idekerültem még volt rajtam >_>...*megköszörüli a torkát*-amúgy is...nem hinném, hogy a te ruhád jó lenne rám...

Edward:

....*megvillan a szeme, de inkább nem kérdez semmit arról, hogy a másik mégis mennyire tartja magasnak.* Idegenvezetést szeretnél? Én nem ajánlanám... már egy ideje kihalt, és el lett süllyesztve, hogy ne maradjon bizonyíték.. *felfele bök, ami alátámasztja állítását, miszerint a föld alatt vannak.*

Alfons:

ohh....*felnéz*-azt hittem hogy ebben a városkában élsz...*pislog, és igazán szívesen elsütne egy földalatti manókról szóló viccet, de inkább nem mert nem akar egyedül maradni még álmában sem*-nos akkor....a lényeg hogy szerezz nekem ruhát és juttass vissza.... biztos bealudtam a szerelőasztal mellett *gondolkodik hangosan*

Edward:

Mih..? *összeráncolja szemöldökét, majd leesik neki, hogy a másik álomnak veszi az egészet.* Figyelj. Nem vagyok vmi civilizálatlan gyökér! És a csicskád sem vagyok! *toppant egyet* Elég büntetés nekem, hogy egy olyan alakkal hozott össze a sors, aki pont olyan, mint az öcsém, akit Rád cseréltem el! Szóval, ne beszélj úgy velem, mintha minden vágyam az lenne, hogy pattogjak, ahogy fütyülsz!

Alfons:

Oké, nem vagy a csicskám, de ez az egész ELMÉLETILEG  a te hibád! Nem én akartam idejönni, és azt sem akartam,h. az öcséd -aki kétlek, hogy úgy néz ki mint én- sem az  hibám miatt tűnt el v. szublimált vagy nem tudom hogy mennek itt a dolgok*kezd kicsit felháborodni*-szóval megkértelek normálisan is, hogy szerezz nekem ruhát meg juttass vissza mert semmi kedvem egy piros lepedőbe csavarva tölteni az időmet, -ami mellesleg kicsi rám- a TE társaságodban*néz rá szigorúbban, és úgy érzi mivel ez egy álom nem kell félnie, hogy magára marad. A meztelenség érzése igaz aggasztja, de más nem nagyon, hiszen egy álomban mégis mi baja lehet?

Edward:

...*Pár pillanatig nem lehet leolvasni arcáról, hogy mit gondol, de aztán szép lassan láthatóvá válik rajta a düh, amit a másik provokált ki belőle, és halványan talán még a bűntudat is meglátszik szemeiben. Keze ökölbe szorul, a másiknak igaza van... de ezek után várhatja, hogy majd segít neki.* Szerezz magadnak,ha már úgyis jobban tudsz nálam mindent! *sziszegi mérgesen, majd sarkon fordul és nagy lendülettel megindul elfele, fel a felszínre, hogy kitalálja hogyan lehetne megint öccsével..*

Alfons:

Mi??? nem hagyhatsz itt!!*megy utána, és mivel hosszabbak a lábai fel tudja venni vele a lépést. Kezd talán kicsit bepánikolni, pedig egy álomban nem nagyon illene....vagy mégis..?*-mégis merre menjek egyáltalán?? Itt nincs senki... És nem is ismerek senkit! *fogja emg a csuklóját, és visszahúzza*-állj már meg! És kérlek segíts hazajutnom.....*mondja elég bizonytalanul, mert kezdi nem tudni ez tényleg egy álom e v. már a valóság*

Edward:

*Bosszús tekintettel fordul Alfons felé, és akármennyire is igyekszik keménynek tűnni, és határozottnak, nem tudja elrejteni az érzelemhullámokat,amit a majdnem-öccse arca vált ki belőle.* Ha a te álmod, akkor miért én mondjam meg?! *rivall rá kicsit hangosan, és kirántja kezét a másik szorításából.*

Alfons:

*megilletődik a másik arca láttán, és el is száll szinte az összes önbizalma amivel az előbb eredt Ed után. ~Ennyire tisztán látni egy álmot...és....álmomban tudni hogy álmodok....~fut át az agyán a gondolatfoszlány, és nem kezd teljesen kétségbe esni affelől, hogy ez álom e...*-még a nevedet se tudom...*motyogja, és próbál vmennyire lazítani a jelenlegi helyzeten,mert nem nagyon szeret szemét módon bánni az emberekkel..még álmában sem*

Edward:

*Bizalmatlanul méregeti Alfonst.* Edward Elric, Acél alkimista... *elhúzza a száját, és biztos benne,h ez semmit se mond a másiknak. Igazából nem számít. Most, hogy a másik változtatott a stílusán, máris nem érzi megalázónak, hogy egyáltalán válszol neki... Leszedi Alfonsról a piros köpenyt, majd egy nagy sóhaj közepedte leteszi a földre.* Nem vagyok túl jó ebben..*motyogja viszonylag halkan, majd tenyereit összeérinti, és vmi nadrágfélét transzmutál a másiknak a köpenyből. Majd leveszi fekete kabátkáját,és egy rövidujjút sikerül kihoznia belőle, ami jó is a másikra. Átnyújtja neki a ruhadarabokat.* Most csak ennyit tudok tenni... majd nézünk neked valami normális ruhát, ha visszaértünk a városba... *elfordítja tekintetét zavartan, és észre se veszi, hogy valami mohó szemekkel figyeli őket az egyik ház árnyékából.O_O*

Alfons:

*örül a másik kicsit lazább reakcióinak, de mikor lekerül róla az egyetlen szövet egy csöppet zavarbajön, és már kapna is utána, mikor a másik egy halásznadrágot csinál neki belőle. Tátva marad a szája, és már el is felejtette, hogy ilyeneket tud a másik, meg hogy ez egy ilyen varázshely OAO. Mikor visszakapja a nadrágot, meg kap felsőt is kicsit bizonytalanul áll a felvételéhez, mivel nem tudja, hogy ez most a varázslattól elkezdi majd csípni a bőrét, vagy őt is átváltoztatni.Nagy örömére –és talán meglepetésére a ruha jó rá, és még kényelmes is*-oh…köszönöm Edward….az acél….alkimista..? Miért acél? *kérdi kicsit érdeklődve, és nem rémlik neki,h. mostanában olvasott volna az alkimistákról, hogy most róluk álmodik. Így felöltözve máris kényelmesebb, és szabadabban is mozog. A kedv e is jobb lett, talán egy röpke pillanat erejéig arról is megfeledkezett, hogy nem Németországban van.*

Edward:

Azért.. mert.... *elnémul kicsit, ahogy visszaemlékszik arra, amikor megkapta a címet.* Részben az automailem miatt... a jobb karom nem volt meg...de most hogy az öcsém visszahozott... már nincs szükségem művégtagokra. A másik ok meg...a személyiségem... *zavartan köhint egyet, és befejezte az eme témáról való regélést. Maga elé bámul, majd megfordul, és körbepillant.* Erre.. *indul meg az egyik kis utcában. Valamiért ettől a helytől még a szőr is feláll a hátán. És most, hogy nem kell a másikat néznie, nyugtalan lesz. Többször körbe is kémlel, hogy figyeli-e őket valami, de nem lát semmit..mégis, azérzés><*

Alfons:

*érdeklődve hallgatja Edet, és meglehetősen emberinek és szerethetőnek találja azt az embert akit most lát megnyilvánulni a szőkében. Lehunyja  aszemét, elmosolyodik, és Ed mögött lépked, de őt is elfogja az a bizonyos hidegrázás, és többször ő is hátra pillant*-öhm..Edward….*szakítja meg a csendet, mert nem nagyon szereti ezt az érzést, és éreznie kell hogy ott van előtte a másik és nincs magára maradva*-a személyiséged…olyan mint az acél azt mondtad….*lép mellé, és néha rá, néha pedig az utat nézi*-miért..?

Edward:

Mintha én azt tudnám.. *motyogja, kissé zavarba jöve attól, hogy a személyéről kérdeznek.* A Führer adta, fene tudja, mi járt akkor a fejében.* rántja meg a vállát, majd vmi fura hangot hall, tompát, kavicsosat. Megdermed, és feszülten néz körbe, de senkit sem lát... ~Lehet, hogy csak beképzeltem?~ Tanácstalanul Heire pillant, majd előrefordul, és felbámul. Már közel járnak a barlang falához, és a liftnek is valahol ott kell lennie. Vagy lépcsőnek. Tökmindegy... de a lift jobb lenne.Tovább indul, de közben rendszeresen hátra tekintget Alfonsra, meg a mögötte ásító, poros, szürke utcákra.*

Alfons:

* a zörgésre, matatásra, benne is megáll a vér egy pillanatra. Nyel egyet, és tétován a rá néző Edre pislant. Zavartan elmosolyodik, és mikor mennek tovább újra hallja a motoszkálást. Kezd nagyon nem tetszeni ez neki, úgyhogy gyorsabban szedi a lépteit, míg a szőke mellé nem ér, és halkan suttogja*-öhm…hallottad te is…? Olyan furcsa érzésem van….*nézi a porlepte ablakokat, a sötétben szinte világító házfalakat, és nem nagyon lesz biztonságérzete tőlük*-vagy ez itt normális? *szólal meg kis idő múlva és nem nagyon tudja, hogy hogy kéne egy ilyen helyzetben emberien reagálni.Legszívesebben elfutna de elég gáz lenne, meg a tüdeje se bírná pár méternél tovább*

Edward:

Oké, akkor nem képzelődöm*mondja, nem nézve semerre, csak előre, és kicsit megszaporázza a lépteit.* Nem tudom, hogy mennyire normális ez... lehet, hogy csak valami állat az, ami befészkelte magát ide... Nem tudom, hogy mi történt pontosan, mert meghaltam. Remélem azért, hogy nem az eltűnt Dante, vagy Gluttony az... őszintén szólva, az utóbbi rosszabb is lenne.... Mindegy, sietünk..hátha... *nem tudja befejezni a mondatot, mert egy hátborzongató üvöltés félbeszakítja. Csak arra van ideje, hogy reflexből ellökje Alfonst az útból, ő is vele vetődik. Egy túlméretezett, nem-emberi formájú manószerű lény támadt rájuk, és most üres szemeivel körbepislog a porfelhő közepén, amit kavart. Szemei megállapodnak a szökén, és elvigyorodik, közben kifolyik a nyála..xDD* Megehetem..? *kérdezi,de nyilván nem vár válaszra senkitől.*

Alfons:

*a másik bizalmatlanságától és hogy nem tudja mégis mivel állnak szemben, egyáltalán nem nyugodott meg. ~Ő az idevalósi T_T~* -Gluttony…? Dan…te? Ó ő egy író volt, ő írta a ….*kezdene bele az okfejtésbe, és a hihetetlen eszmefuttatásba, mutatva hogy ő mennyire ért az irodalomhoz, és milyen művelt, mikor Ed elvetődik vele együtt, nem sokkal azután a borzasztó üvöltés után. Ideje sincs reagálni, Ed reflexei jóval meghaladják az övéit. A felkavart portól elkezd köhögni, és befogja a száját, nehogy még több menjen bele.*-Edward…ez mi vo…*megpillantja azt a hatalmas teremtményt, ami a porfelhőből magasodik, és ettől elhűl a vér az ereiben*-EZ MEG MI A HALÁL FASZA??*üvölt és káromkodik, mert teljesen megijed az új „jövevény” láttán. Halálra vált arccal mutogatja Ednek hogy ő is látja e, és próbál hátrálni amennyire csak tud a földön, de egy házfalba ütközik, és be is veri a fejét, meg a hátát vmi kiálló gerendába*-Ahw *fogja a fejét, és még jobban elkezd köhögni. A gondolatok mint egy villám cikáznak végig az agyán nem tudva, mi tévő legyen, hova fusson és hogy ez velük van e vagy ellenük*

Edward:

*Azonnal talpra ugrik, és reflexből összeüti tenyereit, hogy fegyvert csináljon az a....az..... Elhűlten pislog emberi karjára. Hopsz..szóval akkor ez így nem megoldható. Nyel egyet.* Ez... ez egy homonculus... Nem lehet megölni.. *és ez most tudatosul benne is. ~Aztapaszta... most mi lesz..~ Szemeit nem szakítja el Gluttonytól. * Mennyire vagy jó futó..? *újra tapsol, és a földre tenyerel, majd kihúz belőle egy lándzsafélét, faszántos dizájnnal. Gondolja, hogy Alfons nem jártas a harcművészetekben, ezért nem is veszi számításba a kettő egy ellen dolgot..XD* El kellene érned a barlang falát... ott van valahol egy lift... vagy lépcső, vagy valami, ami felfele vezet... *Gluttony felkiált megint, és behelyezkedik, Edékkel szemben,h rájuk ronthasson.*Én feltartom, te menj előre... majd.. utolérlek.. *Gluttony pedig már hörögve támad is, Ed pedig elébe rohan, hogy távol tartsa Alfonstól, és beleszúrja a lénybe, aki ettől felüvölt, és ha lehet, még vadabbul ed után kap, aki épphogy elugrik előle.*

Alfons:

*Ed reakcióit látva még jobban lefagy, és a fejében az a szó motoszkál,h. ~halhatatlan~amitől egyáltalán nem lett jobb kedve. A következő „jelige” ami átjárja egész lényét, az a ~futás~. Nos mindig is utált futni, és nem tudja meddig jut el ilyen rozzant tüdővel. Nagy nehezen feltápászkodik és aggódva Edre néz. Szívesen megkérdezné, hogy nem e kell neki segítség, vagy boldogul e egyedül, de látva, hogy milyen ügyesen mozog, és mennyire jól forgatja a fegyvert inkább a segítőkészséget máskorra hagyja. Még nézi a szörnyet pár percig, aztán hátat fordít Ednek, összeszorított szemmel, kezét a szája elé téve- hogy a port ne tüdőzze le még jobban- elkezd rohanni a kijárat felé. Párszor majdnem elesik, és úgy 200 m után lassulnak a léptei is, de nem áll meg. Újabb 200 m után már meg is pillantja a liftet amiről Edward beszélt, és próbál kicsit jobban rákapcsolni. ~Szégyen a futás de hasznos~jár a fejében, és egyre jobban kétségbeesik afelől, hogy jó ötlet volt e magára hagyni Edwardot. Bár…lehet hogy csak feltartotta volna… a gondolkodás közepette eltanyál egy kődarabban, és a földön térdelve marad, mert már alig bír levegőt venni. Messze van tőlük, és  egyenlőre muszáj kiköhögnie magát. Szorítja a mellkasát összegörnyed, és mély hörgő hangon veszi a levegőt, miközben elég sok köhögőroham tör rá, amik már-már az ájulás szélére „küldik” a fiút. Tudja, hogy tovább kell mennie de egyszerűen felállni sincs ereje, és retteg attól hogy itt hal meg, annyira erős megint a fájdalom a tüdejében*

Edward:

*Ed pedig minden figyelmét a homonkukinak szenteli, ott sebezve meg, ahol csak tudja. Amikor kirántja belőle a fegyvert, furán piros vér kezd el spriccelni belőle, és amint hozzá ér Edhez, kéken kicsapnak belőle a villámok, az alkimista pedig hátratántorodik, és majdnem el is esik. Feje zúg, és beszédül, sokféle kétségbeesett hang még mindig visszhangzik fülében..~Az...az nem vér volt...~ Épphogy sikerül kiszédülnie a homonculus támadása elől.Megrázza fejét, és újból megveti lábait. Megölni nem tudja, harcképtelenné kell tennie.. legalábbis egy időre. Tekintete jobbra-balra cikázik, és megakad a romos épületen... ha esetleg...ráomlasztaná? Egy szaltóval ugrik el gluttony karcsapása elől, és berohan az egyik nagyobb épületbe, remélve, hogy a szörny követi. És gluttony jókisfiú, és követi. Az omladozó ház Ed számára is veszélyt jelent, szóval a lehető leghamarabb ki kell jutnia innen. Scartól elcsórt módszert használva csak lebont, és nem épít. Pár oszlopot a homonculusra omlaszt így, az pedig alájuk temetődik,de gyógyul... Ed kirohan az épületből, majd minden maradék energiáját összeszedve, a lényre omlasztja az egész épületet. Az pedig nagy robajjal dől össze, maga alá temetve Gluttonyt. Kifulladva térdrerogy... ez most tényleg...sok volt... minden porcikája remeg, annyira kimerült,és úgy érzi, menten elájul. Túlfeszítette határait. Csoda, hogy nem halt bele. Köhög a sok portól, és zihál, és alig kap levegőt, szinte az orráig sem lát. Elkezdi vonszolni magát az egyik irányba, remélve, hogy jófele igyekszik. Távol akarr maradni Gluttonytól... ha ilyen állapotban találkozik vele... nos, addig élt. Nagyon fullasztó a porfelhő, és egyelőre nem akar tisztulni.. >_< *

Alfons:

*beharapja alsó ajkát és minden erejével és kitartásával azon van, hogy ha nem is múlik el, de csillapodjon a tüdejében a fájdalom. Nézi maga előtt a kavicsokat, és a földes utat, remélve, ha arra koncentrál akkor talán valamicskét a fájdalom is eltünedezik. És valamilyen különös oknál fogva pár pillanat múlva csakugyan mintha oszlana elfele a fájdalma, bár az az égető érzés még mindig ott jár-kel a mellkasában. Erőt vesz magán, és nagy nehezen feltápászkodik.Kicsit beszédül és meg is inog, de legalább már nagyjából stabilan képes állni, ami nagy szó jelen helyzetében. Már éppen indulna el, mikor meghallja azt a hatalmas robajt, és szörny ordítását. A hát borsózik, és nem akar nagyon hátranézni, de muszáj! Meglátja azt a hatalmas porfelhőt, és a közepén egy toronyszerű épületet összeomlani. Beszédül egy pillanatig, és az ott harcoló fiúra gondol, hogy ezt…biztos nem élhette túl… de mi van ha mégis…. Ujjaival elkezdi gyűrögetni a felsője szélét és hol a közelben lévő liftre, hol a porfelhőre pillant.*-Ó édes jó istenem! *néz fel az égre*-ha te most szivatsz és ez nem egy álom*kezd neki félhangosan, majd megindul az összedőlt épület felé, bár nem futva, de erőltetett léptekben*- és ha most tényleg az életemet kockáztatom, akkor nagyon nem leszünk jóban*kezd el fenyegetőzni, de valamiért ez a saját maga megnyugtatására is jó helyzetgyakorlat.Ahogy elhagyja a „külvárost” minden egyre porosabb és porosabb. Felsőjének a nyakát szája elé teszi, és úgy megy tovább, mikor a távolban megpillant egy alakot. Fél, hogy a szörny az, de mikor közelebb ér, akkor látja hogy Edward biceg felé teljesen kimerülten*-Edward! *szól oda neki, és az utolsó pár lépést futva teszi meg, bár ettől sem lett jobb a tüdeje állapota*-j-jól vagy? *karolja át…mmint úgy,hogy segít neki menni. Megfordul és elkezdi a lépcső felé vinni a szőkét*-m-meghalt…?Mi törétnt? *kérdi reménykedve, hogy hátha…hátha mégsem volt legyőzhetetlen a szörny*

Edward:

*Oda szerencsétlenkedi magát az egyik ház falához, és sikerül talpra állnia. Forog vele minden, és hányingere támad, szóval.. könnyít magát ott a ház mellett...Ettől kicsit jobban lesz, habár a kesernyés íz megmarad a szájában, amiért nem hálás. Elindul szép lassan, mindig ügyelve rá, hogy egy falba kapaszkodhasson, mivel valszeg elesik, ha nincs támasza. Mankóját nem tudni, hogy merre hagyta, de most ha megpóbálna transzmutálni bármit is, az életével is fizethet érte. Ösztöneire hagyatkozva botorkál előre fele, és nem, hiába kimerült, hiába csuklanak szinte össze lábai alatta, nem fog megállni. Elszántan rakja egyik lábát a másik után, és vhogy könnyebb, mint amikor automail-e volt. Óráknak tűnő percekkel később ismerős hangot hall, és valaki a nevén szólítja. Felemeli fejét, és meglátja elmosódva a közeledő Heiderich-et. Szinte ráborul, amikor az átkarolja, és pár percig tényleg úgy érzi, hogy többet nem mozdul. De aztán megint erőt vesz magán, és lábaira áll, Alfonst használva támaszként. A kérdéseire egyelőre nem válaszol, majd kicsivel késöbb, amikor nagyjából összeszedte gondolatait, megszólal.* Nem... nem halt meg, ennyi nem elég nekik... *kissé rekedtes a hangja.* Ráomlasztottam az épületet, így nyertünk időt, amíg regenerálja magát, illetve kiszabadul.. Nem lesz már vele gondunk.... *elhallgat, hirtelen eszébe jut a vére... ami nem is feltétlenül vér volt.. Piros, csak úgy sugárzott belőle az energia, szinte majdnem felrobbant, amikor hozzáért... azonnali alkimiai reakció..* A Bölcsek Köve.... *motyogja döbbenten. Lehetetlen... a homonculusban lenne a Bölcsek Köve?? Hátrapillant a romokra, a porfelhőre, amiből már nagyjából kiértek. Aggódva elhúzza a száját. ~ NYugi...egy homonculus képtelen alkímiát használni...nem tudja hasznosítani.... no, de mi van, ha erősebb tőle? Ha szinte azonnal regenerálódik? A homonculusok életeket esznek... és a Bölcsek Köve emberi életekből áll...* Azért.... s-siessünk.... *nyel egyet, és megpróbál gyorsítani, de csak majdnem elesik... szóval képtelen rá. Ez nem jó. Ha hamar kijut, és a nyomukba ered... most képtelen lesz szembeszállni vele..! *

Alfons:

*megborzong , mikor Edward közli vele, hogy nem, a szörnyeteg még nem halt meg. Mégis milyen pokolfajzat lehet ez, hogy nem öli meg, ha maga alá temette egy épület?! De egyenlőre nem is akar rá koncentrálni, mert csak elfogná a pánik és amúgy is a rajta támaszkodó azt mondta, hogy nem szabadul ki addig, amíg el nem érik a liftet. Szeretne hinni neki, nagyon is, de a távolban hallatszódó szörny ordítása nem nagyon nyugtatja meg háborgó lelkét. A lábait megpróbálja gyorsabban szedni, de azért az esés miatt ő is rendesen bevágta a térdét, meg a tüdejében lévő „tűz” is még rendesen parázslik, és ahogy egyre többet és többet mennek előre annál inkább felszítja valami a parazsat.Hihetetlenül hosszúnak tűnik ez az út a lifthez, de pár perc alatt bicegve, félholtan, de megpillantják*-Ott van *mondja elfúló hangon, és még saját magát is meglepte, hogy ennyi hangot bírt csak ki szorítani magából?!Köhint párat, és megint megpróbálja*-szóval ott van..*na ez valamivel már biztatóbb hangvétel, de még ez is olyan mélyről jövő és beteges. Megpróbál gyorsítani még egy kicsit, de rá kell jönnie, h. ez nem tartozott a lehető legjobb ötletek közé.Mivel most nem csak magát, hanem Edwardot is „cipelnie” kell, és a tüdejébe került por se tett jót neki nemsokára kénytelen megállni , és egy háznak dőlni, a pólóját szorítva a mellkasánál.Elkezd köhögni, és teljesen beszédül. Most hirtelen nem foglalkoztatja,h. a másik látja, vagy hogy a szörny mindjárt a nyomukban lesz, olyan erős nyilalló szúró ez a fájdalom, hogy legszívesebben azt kérné, hogy jöjjön a szörny és harapja ketté, mert az nem ennyire fájdalmas. *

Edward:

*Amikor meghallja a másik hangját, szinte mintha a sajátját hallaná. Mármint, hogy biztos benne, ha beszélni akarna, neki is valami hasonló jönne ki a torkán.*Hai..*szusszantja válaszképpen, és pont olyan szerencsétlen hangsúllyal, mint Alfons. Kissé meglepődik, amikor a másik a ház falának dől, de inkább nem kérdez rá, mert látja, érzékeli rajta, hogy valami nincs rendben a fiúval. Figyelmesen leválik róla, és ő is nekidől, kimerülve, és úgy érzi, mintha semennyit se töltődött volna energiaszintje. Alfonsra pillant, és elhúzza a száját a másik szenvedő arckifejezése láttán. ~ Mi lehet a baja..?~ Nagyon úgy tűnik, hogy szörnyű kínok gyötrik... és öccsének gyönyörű arca fájdalomtól eltorzult látványától gyomra görcsbe rándul. Össze is rázkódik amikor feltör a fiúból a köhögés, mely mélyről jövő, és beteges.* J-jól vagy...? *kérdezi kissé erőtlenül, noha próbál határozottan beszélni, mint, aki ereje teljében van. Kicsit közelebb hajol hozzá, és nem tudja mit tegyen, pedig szinte érzi ő is azt, amit Alfons...*

Alfons:

*próbál azonnal kinyögni egy „persze”-t, de csak újabb köhögés szakad fel a torkából. Megütögeti a mellkasát, hátha ettől elmúlik, vagy legalábbis gyorsabban lesz vége ennek a bénító fájdalomnak. Edre néz könnyes szemmel-mivel az erőlködéstől bekönnyezett-és kicsit fájdalmas arckifejezéssel*-m-mindjárth…*hörgi fájdalmasan, aztán lenéz maga elé, és tovább köhög. ~ajj legyen már vége~ mondja magában, mert nagyon enyhén csillapult eddig a fájdalom. Nem él ő ilyen stresszes életet. Mindamellett a gyors lépkedéséről sem valami híres. Jópár pillanat múlva enged felsőjének szorításából, és a földre köpi a slájmot amit felköhögött. Megtörli a száját, és bár néha még köhög, és a fájdalom is ott nyomja a tüdejét, azért már valamennyivel jobban van. Edre néz ismét, mellé lép, megint „átkarolja” és tovább indul vele, úgy téve mintha mi sem történt volna. Bár léptei eléggé nehézkesek, és lassabbak, mint az előbb, de legalább már tud mozogni, és nem áll meredten mint a fa.*-Csak a sok porh…*magyarázkodik, és a beszédtől ismét köhögnie kell, de ez már rendesen szakadozik fel*-mindjárt ott vagyunk…*mondja, és mintha megeredt volna a nyelve próbálja elterelni a témát az előző „rohamáról” aminek utórezgései még jócskán érezhetők*-Már csak párszáz méter…*mondja halvány mosoly közepette Ednek, remélve,h. ezzel a köhögéses téma végérvényesen is lezáródott.*

Edward:

*Nos, ha Alfons ezt reméli, akkor nem ismeri eléggé Edet. Aki mellesleg kissé holtraváltan meredt a felköhögött csulára percekkel ezelőtt. Egy huzamosabb ideig meg se képes szólalni, csak csendben megy, ügyelve, hogy a jobb lába után a balt emelje, ne megint a jobbat.Viszont szinte meg se hallja a másik szavait, de addig nem szólal meg amíg kicsit közelebb nem érnek a lifthez- ami mellesleg nagyon romos..-. Egy már-már összedőlni készülő lépcsőhöz érnek, aminek megmászásával a lifthez juthatnak, ami fent állomásozik, szóval még meg kell várni, amíg leér. Megbotlik az első lépcsőfokban, és a kissé erőtlen Alfonst is magával rántja, amikor eltanyál. Fájdalmasan felnyög, mivel a német ráesett, szerencsére némileg puhábban ért így földet, mint az alkimista. Ed kissé kínlódva a hátára fordul, de többre nem képes. Kurva fáradt, és most, hogy vízszintesbe került, roppant kényelmesnek találja a helyzetet. A gerincébe beleálló lépcsőfok széle ellenére is. Alfonsra pillant.* Mi volt ez a köhögés? *kérdezi érdeklődve, de azért némi óvatossággal a hangjában.*

Alfons:

*a lépcső láttán úgy érzi a maradék ereje egy csecsemőével vetekszik. Éppen fújná ki magát, és lépne fel, amikor a másik eltanyál ő pedig tehetetlenül rá. Már éppen mondaná, hogy bocsánat meg minden, amikor Ed felteszi a kérdést. Hosszú pillanatokig csak nézi a fiú aranybarna szemeit, és nem is igazán tudja mit mondjon. Most hazudjon, vagy mondja az igazat…? *-M-mondtam hogy csak a por *nyögi ki, lemászik róla, és ő is hanyatt vágja magát, mert igaz,h. puha volt Eden meg minden, de mégsem feküdhet rajta >_>. És…igen, hazudott… akárkinek elmondta, hogy beteg, az egyből vagy elkezdett aggódni érte, vagy messziről elkerülte, nehogy elkapja. Az orvosok azt mondták nem fertőző, de magyarázza ezt be valakinek aki az előbb látta egy roham közepette. Nem. Ő nem szereti, ha sajnálják az emberek. Őt ne nézze le senki a betegsége miatt. Ez egy másik világ- még ha álom is- itt nem ismeri senki, és nem is kell, hogy tudjanak a betegségéről. Lihegve nézi a fölöttük tornyosuló „mennyezetet” és úgy érzi legszívesebben be tudna aludni. Néha le-lecsukódnak a szemhéjai, de megrázza a fejét, és felül*-tovább kéne mennünk…*nézi a lépcsőfokokat, és felsóhajt, de a hangja megremeg, és ismét köhögni kezd*-affene… *mondja, aztán feláll nagy nehezen*-menjünk…*nyújtja a kezét Edwardnak, hogy felsegíthesse, bár nem biztos benne, hogy meg bírja tartani*

Edward:

*Nem reagál a másik válaszára, de tudja, hogy nem mondott igazat. Mármint részben biztos, de... azaz arc, amit látott a roham közepette már önmagában meghazudtolja Alfons állításait. Vajon miért nem akarja elmondani? Lehet, hogy nem akarja, hogy gyengének higgyék, és tehetetlennek..? Ed úgy érzi, hogy valamelyest meg tudja érteni. Ő se szeretett beszélni soha a bajairól másoknak, segíteni akart mindig is, nem még több problémát teremteni. Felsóhajt, és úgy dönt, nem faggatja tovább Heit egyelőre, minden joga megvan arra, hogy ne akarja egy vadidegennek elmondani a titkait. Elfogadja a kinyújtott kezet, és biztos benne, hogy nem lesz képes felállni. De azért elfogadja. És visszarántja véletlenül Alfonst.*Bocsh... *szusszant egyet, és nagy nehezen feltolja Alfonst ülő pózba, mondjuk ez is inkább Hein múlik, mivel Ed elég használhatatlan. A másik segítségével ő is felül, és leporolja magát, mintegy pótcselekvésként. Lábait szinte nem is érzi, mintha egybenőtt volna a talajjal. Igyekszik lábra állni, de visszaesik ülő helyzetbe. Ettől pedig mérgesen fújtat egyet, és megint megpróbálja.*

Alfons:

*amikor másodjára is ráesik Edre eldönti, hogy csak módjával próbál segíteni azon, hogy fel tudjon állni.A távolból a szörny üvöltése hol elhal, hol felerősödik, aminek nagyon nem örül, és tudatosítja benne, hogy mégis miért kell lábra állniuk, és megtenniük azt a jópár lépcsőfokot a liftig.Megtámaszkodik egy falszerű romban a lépcső mellett, és úgy próbálja felsegíteni Edwardot, ami össze is jön, de majdnem megint összeesik, de Alfons nagy nehezen megtartja úgy,hogy átkarolja a hátánál, és megtartja*-huhw….majdh fenth…pihenünkh…*mondja lihegve, és jópár másodperc erejéig még úgy áll a fiúval, mert beszédült az erőlködéstől*-Háth… mi sem leszünk már maratoni futók *viccelődik kicsit, hogy megcsillogtassa jófejségét.Átkarolja Edet a hóna alatt v. hogy mondjam, és nagy nehezen elindulnak fel, a lépcsőkön*-akkorh… azt mondodh… hogy az öcséd is olyan jóképű….*köhint egyet*-mint én..? *somolyog egy kicsit, és rájött,h. a köztük lévő feszültséget csak és kizárólag beszéddel tudják oldani, így már nem is esik annyira nehzükre hogy feltámogassák egymást a liftig. Egy normális ember idejének kb. 20xosával teszik meg az utat, míg az ajtóig nem érnek. Alfons megnyomja a gombot, és próbál egy helyben megállni, míg oda nem ér a lift, mert ha most leülnek kétséges, hogy fel tudnak e állni*

Edward:

*Alfons segítségével lábra áll, és úgy is marad, hála a másiknak. Hirtelen el is gondolkozik azon, hogy mégis hogyan lettek ilyen jóban, amikor nem is olyan rég, még egymás idegeit tépték..Hát, igen, úgy tűnik, hogy a váratlan krízis helyzet összehozza az embereket. * Én simán lehetnék... *mondja, elrontva ezzel kicsit a másik poénját, de hát tényleg lehetne, az edzettsége megvan hozzá. Max kicsit többet kellene futnia. Együtt lépve Alfonssal megindul ő is, és szinte csak kettejük lihegését hallja. Eléggé eltompultnak érzi magát minden szempontból, és még ki sem értek innen. Még sok minden hátra van. Ha az Ezredes nem tudott csinálni semmit a Führerrel, akkor azon nyomban halottak, amint belépnek Centralba.. Lehet, hogy jobb lenne, ha titokban tartanák Heierich-et? Sőt, kis időre el is rejtőznének..? Tény, hogy Dante meghalt, de King Bradley önmagában is nagy fenyegetés...hümmög, meg helyesel a másik poénkodó kérdésére, de nem igazán fogja fel..xD Így kicsit..khm. Félreérthetőbb is lehet. Odaérnek a lifthez, ami fent jár, fent a magasban. És elég hosszú ideig tart leérnie.. Alfons megnyomja a gombot, és fent recsegve becsukódik a rácsos ajtó, és a lift megindul lefele. ~Már csak órák kérdése.. -_- ~ gondolja Ed unottan. Nekidől a falnak, és úgy kezdi el bámulni Alfonst, gondolatai pedig mssze járnak... Tényleg... Alphonse biztosan ilyen jóképű lenne ennyi idősen... milyen kár, hogy szinte már a gyerekkori emléke is alig van meg.. Ha öccsére gondol, akaratlanul is a páncélba zárt lélek jut eszébe. ~Al ennek nem örülne..~ gondolja keserűen. Tovább figyelgeti Heit, és arcának minden egyes kis pontját nagy gonddal áttanulmányozza, aztán tekintete a másik kék szemeibe tévednek, és kissé elréved... Annyira szépek, és olyan bonyolultak, hogy lefesteni szinte képtelenség lenne őket. Mintha látszódna benne maga a lélek... mintha benne lenne az egész világ.... Ettől a felfedezésétől halvány mosoly jelenik meg arcán,de szinte azonnal el is tűnik, mert periférikus látása valami nyugtalanító pontra hívta fel gazdája figyelmét. Fejét azonnal elfordítja a másikról, és odanéz. Ereiben szinte meghűl a vér... Gluttony az! És feléjük igyekszik, feltehetőleg érzi a szagukat.Még nincs azért annyira közel, és nem igazán láthatja őket,de a szag mindent elárul. Nyel egyet, és a lift felé pillant, hogy jöjjön, érjen már le. Kissé kétségbeesetten Alfonsra néz, és tudja, hogy a másik ennyiből is érti, hogy ha most alift nem ér ide, nekük végük van.* Gyerünk már...gyerünk..kérlek...*szugerálja Ed a felvonó szerkezetet. Hallja, hogy zörög lefele, de jönne már..istenem jönne már. Gluttony pedig vészesen közeledik, és ugyanolyan ereje teljében van, mint a harc előtt. ~ Az a kurva Kő....~ Beharapja alsó ajkát, és keze ökölbe szorul. Nem hagyhatja, hogy rátelepedjen a kiszolgáltatottság és félelem érzése. Gondolkodnia kell. Nem véletlen zért, hogy ő a legfiatalabb állami alkimista, hogy többször is átment a kapun, és még mindig él. Ha esetleg nem érne le a lift... akkor is meg kell védeniük magukat. Körbenéz, hátha eszébe jut valami, de semmi... ~Alkímia nélkül milyen szerencsétlen is vagyok~... keserűen elmosolyodik.. Arra gondol hirtelen, hogy ha leomlasztaná a lépcsőt, akkor a homonculus nem tudna feljutni. De aztán elhessegeti a gondolatot, mert pusztán bolondság. Még szép, hogy fel tudna jutni. Simán képes lenne rá. Hisz homonculus. Azok meg az alkímiát leszámítva, fizikai adottságukat nézve, messze túlszárnyalják az embereket. Még egy ilyen kerekded verzió is. A homonculus már a lépcső aljához ér, és üres tekintetét a fent ácsorgókra függeszti. Eszelősen elvigyorodik, és megindul felfelé, hörögve, nyálat csorgatva, mint aki éhezik évek óta. Ám szerencséjükre a rozoga lift épp megérkezik.*Gyorsan!! *kiáltja Ed, miközben már-már pánikszerűen feltépve a lift előtti rácsos akármit, és betuszkolja Alfonst, majd ő is beesik, elhúzza a rácsot, de közben rátenyerel a felfele gombra, és a lift zörögve megkezdi útját. A homonculus nekicsapódik a rácsnak, de elkésett vele, mivel Edék már repesztenek felfele. A lift alján ugyanakkor egy óriási lyuk tátong, fene tudja miért, de nagyon kell vigyázniuk a szőkéknek, hogy le ne zuhanjanak...Ed kifulladva nekidől a falnak, és lecsúszik a mentén, már-már el is neveti magát megkönnyebbülésében.*

Alfons:

*a hümmögésre elvigyorodik, mert szereti ha valaki az önérzetét legyezgeti. A liftet nézi, ami mintha nem is jönne lefele vánszorog emeltről emeletre. Legalábbis idelent teljesen úgy néz ki. Jobb ötlet híján ő is a falnak dől, és lehunyja a szemét, hogy legalább ennyit pihenhessen. Kinyitja a szemét, és már éppen mondana valamit, amikor Edward bámuló szemei „köszönnek vissza” rá. Megilletődik, és elkezdi dörzsölni az arcát, hátha van rajta valami, de Ed csak bámulja… vagyis inkább bambulja. Akkor nem az arcával van a baj. Amikor pedig a szőke elmosolyodik teljesen törlődik benne szinte minden adat. Most az ő látványától mosolygott, vagy…..ohh… persze, az öccse… akit régen nem látott.~vagy mit tudom én. Furcsa ez a fiú~ vonja le a következtetést, mikor is a fiú feje mellett ő is meglátja a porfelhőbe burkolózott szörnyet. Minden utcácskát bejár, széttördelve a házakat, mindent. Néha beleszagol a levegőbe, és nyilván szagot is fogott, mivel gőzerővel indul meg feléjük. Tekintete találkozik az Edével, és felváltva kezdik el nyomogatni a hívógombot, mert ha ez a valami itt leli őket lift nélkül, akkor kész, ennyi volt…. Meghal. Ez túl borzasztó álomnak… meg egyben túl érdekes is, bár hihetetlen annyira, hogy az legyen. Kicsit elréved, de a robaj, ami Gluttony közeledtét jelzi kizökkenti a bamba állapotából. Felnéz a liftre, már nincs olyan messze*
*-Gyere már gyere már gyere már!! *könyörög a liftnek, vagy istennek, vagy bárkinek, aki el tudja vinni őt erről a helyről.*-ED! ED BAZDMEG, EZ ITT VAN! *kiáltja, mert már a lépcső alján repeszt az a dög, és nem is figyeli, hogy időközben megérkezett a lift, csak a lökésre tér vissza a jelenbe, és hogy már a liftben vannak.A lyuk széléről arrébb húzódik, és nézi a lent ordítozó homonculust, aki kínkeservesen próbál utánuk jönni*-Ó tejóég… tejóég… *túr a hajába idegesen, majd leül Ed mellé, és fejét a falnak dönti*-jézusohm… azt hittem… ott halok meg…*fogja a mellkasát, és úgy érzi most,hogy a szíve majd’ ki akar jönni a helyéből*-Edwardh… oh tejóég… jövök neked…nem is tudom hánnyal…*hunyja be a szemét, és liheg. Valamiért elfelejtette, hogy nem otthon van, és hogy ez ténylegesen egy álom. A halálfélelem ami körüllengte eddig, kezd csillapodni, és fejét a mellette ülő vállára hajtja, úgy szuszog*

Edward:

*Kicsit megrezzen, amikor Alfons hozzádől, de nem moccan. Igazából ez így energia takarékosabb. Szépen lassan megnyugszik, pulzusszáma is egyenletessé válik. Szóval akkor... titokban tartják létezésüket pár napig, és nem mennek vissza Centralba... Meg kell tudniuk, hogy mi van a fővárosban. Vajon Rose még a kúriában van? Vagy már elindult hazafele? Valószínűleg ott maradt, hiszen nagyon nem akarta otthagyni Edet lent, egyedül.. bár meglehet, hogy elvitte Wrath-ot Resemboolba.. Áhh, minek gondolkozik most ezen? Ráér majd egy kiadós alvás után. Ahogy ott ül, kellemesen el is lazul,és már-már el is alszik. Tekintete a lift középén lévő bazinagy lyukra téved. Vajon hogy került ide? Amikor idejött, még nem volt baja a liftnek. Lehet, hogy valami harc volt itt? Lehet, hogy itt kapták el Dante-t. Ki tudja..Szemhéjai egyre lejjebb ereszkednek, és rátámad az álommanó. Ám ekkor hirtelen ráeszmél valamire. De mire is..? Valami fontosra... valami hibádzik... Az előbb még tudta, hogy mi. A lift zöttyen egyet. Vajon mikor érnek fel..? De nem. Mi volt a hiba? És akkor hirtelen rájön. Olyan erővel hasít belé, hogy szinte fáj.* Úristen, Alfons!!! *kiált fel, és a falhoz simul. Egy kéz kapaszkodik a lyukba.Egy bazinagy kéz...és utána még egy is megjelenik...és a jól ismert hörgés... Gluttony!! Ed odarúg lábával, és az egyik mancs egy pillanatra eltűnik,de aztán ismét megjelenik.*

Alfons:

*már éppen pilledne el ő is, mikor Ed  Szinte hisztérikusan kiált fel. Megrázkódik, és nem érti az egész helyzetet. A fiúra néz, és nyel egyet, ám nem sokkal később meglátja a kezeket is, amik feléjük nyúlnak, vagy valamit motoszkálnak. Elkerekedik a szeme, és próbálja ő is lerugdosni a kezeket, elvonatkoztatva azzal, hogy ez a szörny, és hozzáért. Körbenéz hátha van valami, amivel lerázhatnák, de annyira kétségbe van esve,h. szinte semmit sem lát. *-Ed…mégis … mi a fenét csi-*és ekkor megakad a tekintete egy kiálló lécen. Odamászik négykézláb, és próbálja felfeszegetni, hogy jöjjön fel, de nem egy erő benő főleg most, hogy totál kimerült. *-Gyere már ki! *szól a fadarabra, az pedig engedelmeskedik neki nagy nehezen. Kitöri a lécet a helyéből –bár ezzel is csökkentve a lift területét-ám ettől hanyatt zuhan, és a feje már a lyukban. Látja is jönni a szörny kezét felé, ezért önmagához képest szuper sebességgel megy el a rés közeléből*-ó tejóég…*lihegi, aztán ide adja Ednek a lécet, mert –bár az eredeti tervvel ellentétben- nem képes most ő megsebesíteni senkit és semmit. *-Nesze. Öljed…vagy..üssed… vagy nem tudom *mondja neki kétségbeesve*-kapard le Ed….*húzódik még jobban el a tátongó mélységtől, és nagyon nem bánná, ha vége lenne már ennek az álomnak ><*

Edward:

*Kétségbeesetten próbálja eltávolítani az éhenkórász homonkuluszt, és már kezdi sejteni, hogy hogyan került oda az a lyuk..~Csak nehogy Rose miatt....~ Mit nem adna jelenleg egy automail kézért...De hát, meg kell elégednie azzal, amije van. Ököllel vág rá a homonculus mancsára, de nem sokra megy vele...A lift zöttyen még egyet-hála Gluttonynak-, és Ed hátragurul, neki a falnak. Felszisszent, és igyekszik visszakerülni a lyukhoz, hogy megakadályozza a szörny bejutását. Ekkor a kezébe nyomják a lécet. Pár pillanatig csak bámul rá, majd Alfonsra pillant, és elszánt tekintettel bólint egyet. Már tudja mit kell tennie... Minden erejét összeszedve talpra áll, megforgatja kezében a lécet, és átszúrja vele gluttony kezét. A szörny fájdalmasan felüvölt, Ed pedig kirántja a botot, és egy másik helyre szúrja azt. A sebből folydogál kifele a piros lötty, az alkimista pedig mély levegőt vesz, összecsapja tenyereit, és a véres mancsra teszi. Szinte fájón áramlik belé a hihetetlen mennyiségű energia, és felkiált kínjában. A kő létrejöttéhez elpusztított emberek sikolyai belejárják elméjét, szinte megbénítva egész testét.. és az energia..szinte lhetetlen irányítani..~Meg..kell...csinálnom....~ Összeszorítja fogai, és még erősebben rátenyerel a homonculus kezére, így a vér is eredményesebben serken kifele belőle. Scar-tól tanult módon szétválasztja a molekulákat, aélkül, hogy újra fixálná őket, és így, sikeresen lerobbantja a homonculus egyik kezét, közben magától is undorodva esik hátra, és gyengébb izomrángások jelzik, hogy hatalmas mennyiségű energia áramlott át a testén, az a szerencse, ha nem rongálódtak tőle belső szervei..Gluttony pedig üvölt. Ed kinyitja szemeit, mindene szörnyen fáj, de még nincs vége...még van egy kéz....remegve megfogja a lécet, és belevágja a karba, ami könyökig láthatóvá vált..a hmonculus regenerálódik, sietnie kell. A léccel sikerül eltalálnia egy főbb vénát, így  vér mindenfelé szétspriccel, még Alfonsra is megy belőle..Ed pedig megismétli az előző mozdulatot, és Gluttony végre leválik róluk, ordítva a mélybe zuhanva...Az alkimista pedig úgy érzi, hogy szétrobban mindjárt a sok energiától, és a lift egyik sarkába tántorodva, összehúzza magát, szemeit összeszorítja, és próbálja leküzdeni a fájdalmat, ami minden kis porcikáját feszíti szét...kezeit a fejére szorítja, próbálva kiűzni belőle a suttogást, a sikolyokat, halálkiáltásokat...~Legyen vége...legyen végee....hagyjatok..sajnálom...!!~ *

Alfons:

*hátrébb húzódik, és szinte ámulva nézi hogy ez a kisfiú… vagy nagyfiú… csak kicsi… ~lényegtelen~ hogy küzd azzal a fene nagy rohadékkal, és ilyen kimerülten is hogy képes arra, hogy úgy beledöfje a kezébe a szörnynek a lécdarabot, hogy az át is tudja hasítani. Megremeg a látványtól, és kicsit rosszul is lesz a vér látványától, majd elkerekedett szemmel veszi tudomásul, hogy a szörny sebe próbál begyógyulni. Legszívesebben üvöltené, hogy hajrá Ed!-bármit is tervez a szörnnyel- de a torka elszorul, és nem bír egy hangot sem kinyögni. Szája kiszáradt, és tekintetével ide-oda cikázik hol Edet, hol pedig a szörnyet nézi, és mikor lerobbanó kezéből ráömlik a vére, ami ragacsosabb, mint gondolta, nem bírja tovább, és elhányja magát. Remeg mindene, és rohadtul furcsán érzi magát, de ezt a hányásnak tulajdonítja. Legyengülve, és ködös tekintettel nézi mit művel a szőke még Gluttonyval, és ahogy a szörny elengedte a liftet és a mélybe zuhant egy emberként sóhajt fel Eddel, de a következő pillanatban már a fiú zavarodottan, és idegesen a sarokba kuporodik. Alfons pedig csak ül és nézi, hogy mégis mi a fene történik vele, aztán arra koncentrál, hogy magával mégis mi a franc történik. Kezd elmúlni a fáradsága, valami megmagyarázhatatlan ok miatt. Körbenéz, le a városra, aminek az alján Gluttony ordít és nyúl feléjük valami eltorzult hangon nyöszögve. Elhúzza a száját, és inkább Ed felé fordul. Odamegy hozzá, és nem nagyon tudja mit kéne csinálnia. Megérinti a vállát, de semmi reakció. *-Semmi…. Semmi baj Edward… *furcsa érzés járja át és emiatt kénytelen lehunynia a szemét. Megremeg kicsit a teste, és próbál erre a kellemes érzésre koncentrálni ami szinte mindent elfelejtet vele*-ügyes voltál…*suttogja, és a lelkek lassan kiszállnak Ed fejéből, oda, ahova valók, egyúttal pár seb is begyógyul a szőkén, igaz elég lassan. Hei kinyitja a szemét, és elhűlve látja, ahogy a keze kéken világít, és Edből kirepülnek azok a… lények…szellemek…*-MI A…*vetődik hátra, és megrázza a kezét, mintha azt a kék fényt akarná lesöpörni róla. Eléggé meg van ijedve, de amint elmúlik a kontaktusa az alkimistával, a kék fény kialszik, és a lelkek is abbahagyják a repdesést. Megrökönyödva néz le maga elé, és … most nagyon nem érti mi van.*


~~~EnD~~~~ és majd folyt.köv. ha tovább játszuk. :D ~~~