Depiiiii~ :D

Hát, igazából nem is tudom, hogy mit írjak. Kellene-e írnom ilyen lelkiállapotban egyáltalán?
Nem, nincs velem semmi komoly. Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, hogy nekem milyen rossz sorsom van.
De.
Most mégis, jódolgomban is...
..úgy érzem,
..sírnom kell.

Egyszerűen... nem hiszem, hogy le akarom írni, hogy miért. Ha teljesen névtelen lenne a blogom, ha senki se tudná, hogy ki vagyok, akkor biztos, hogy le szeretném. Bár még akkor se tuti, hogy leírnám. De akkor az lenne, hogy ki akarnám adni magamból. De így, hogy azok is láthatják akik ismernek... így nem nagyon érzem úgy, hogy panaszkodnom kellene..
Mert végül is, biztos csak az én agyszüleményem az egész, mint Ti, ugye, kedves Harry fejében létező, mások számára láthatatlan lelkek?
Én vagyok az eredeti, nem ti.
Mégis én vagyok egyedül, és csak a fejemben, a képzeletbeli éneim élnek igazán és vidulnak együtt. Mert nekik gondtalan életük van. Nem léteznek. Csak kitaláltam őket, hogy elhiggyem, minden rendben van.
De természetesen engem még ez is boldoggá tesz.

Úgy érzem össze vagyok zavarodva, már azt se tudom, hogy mit érzek, meg mit akarok az élettől.
Kesergek, ha úgy érzem nem figyelnek rám, ha meg valaki nagyon kitartóan próbál barátkozni, meg foglalkozni velem, úgy érzem, hogy nem bírom az iramot, belefásulok, és hagyom, hogy sodorjanak az események, anélkül, hogy bármit is tennék. És ezzel meg egy idő után érdektelenné válok az emberek számára, és megunják, hogy velem foglalkozzanak. És ilyenkor megint rám tör a kesereghetnék. Az egész egy ördögi kör, és fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Hogy hogyan találjam meg az egyensúlyt, hogy hogyan tudjam normálisan megtartani a kapcsolataimat anélkül, hogy túlzásba vinném, vagy teljesen hagynám elhervadni őket.
Egyszerűen kikészülök. Ha nekem jó a kedvem, akkor valahogy valakinek mindig rossz. Ha valaki más boldog, akkor nekem kell szenvednem. Jó, ez a szó talán kicsit erős. De ez most mindegy.
Olyan miért nincs hogy mindenkinek jó legyen?
Miért nem tudok megfelelni az embereknek? Úgy igyekszem. Én csak azt szeretném, hogy elfogadjanak, elismerjenek, szeressenek. Hogy szükségük legyen rám. Annyira, mint nekem rájuk. De az az igazság, hogy most már azt se tudom, hogy mit higgyek. Nem tudom, hogy kinek vagyok igazán fontos, és ki az, aki csak érezteti velem, mert nem akarja egyedül érezni magát. Tudni szeretném, hogy kiben bízhatok meg feltétel nélkül. Hogy kinek érek annyit, mint amennyit ő ér nekem. Nem akarok egyedül maradni. Rettegek tőle. És attól is, hogy tudatom nélkül kihasználnak.
Tudni szeretném, hogy kire fordítsak kevesebb figyelmet, és ki az, aki többet érdemel.

És ezek most ilyen rendszerezetlen dolgok. Képtelen vagyok rendezettebben írni, mert még magamban se tudok szortírozni.

Köszönöm a tegnapot meg a mát Envy-samám. Nagyon jó volt, tényleg.  :)

// És most nem tudom mitől, de nézem a képernyőt, és egyszerűen képtelen vagyok pislogni, és szédülök picit..és olyan messzinek tűnik a saját kezem..és mintha nőttem volna több métert. És most fentről néznék le kezemre...Nagyon ijesztő...O_o //

Szóval...igen...hát nem tudom...
Megvan.

Gondolom ennek köszönhető ez a bejegyzés...

Szívesen kidobnám ezeket a gondolatokat a fejemből egy csomó más kíséretében, de képtelen vagyok rá. Képtelen vagyok megszabadulni a bántó foszlányoktól.. pedig mindig elkeserít, ha rájuk gondolok..és mégis...

A mai napom már remek lesz, érzem.
Nagyon rossz érzés ha leszarnak. Főleg akkor, ha valaki olyan szúr hátba, akiben bíztál, és akiről nem is feltételezted volna, hogy... szóval. Igen. Édes Osztálytársnőm. Erre lehet, hogy rá fogok kérdezni. Bár fölösleges, hiszen úgysem hiszek majd neked. Köszönöm, hogy megtisztelsz némi figyelemmel, de NEM vagyok ennyire rászorulva, hogy lealacsonyodjak annyira, hogy pattogjak a semmiért!!

Nem akarok többet csalódni az emberekben... elegem van az egészből... T_T

Hiába próbálkozom, hiába igyekszem, hogy boldog legyen mindenki?! Láthatatlan maradok?! Ennyire nem vagyok értékes kb senkinek?! Sokkal jobbak a népszerű, szilikonpfájú kurvák?! Nekik pattogni kell?! Amikor leszarják, hogy egyel több vagy kevesebb rajongó?! Mitől vagyok én rosszabb azoknál?! Kíváncsi vagyok, hogy kinek mennyit érek. Hogy érek-e valamit egyáltalán! Ha hazudós, cigizős, cserbenhagyós ribanccá válnék nőne az értékem vagy mialófasz?!! LEGYEK PARASZT ÉN IS, ÉS SZARJAK MINDEKIRE? VAGY MIT TEGYEK AZÉRT, HOGY NE CSAK ADJAK ÉS ADJAK ÉS ADJAK? BAJ HOGY SZERETNÉK KAPNI CSERÉBE ÉN IS VALAMIT?! MONDJUK EGY KIS BIZALMAT, VAGY FIGYELMESSÉGET?!
...
...
...Elnézést a kiborulásért. Jóérzés volt végre leírni egy részét valahova.